Az egerszegi publikum végre élőben láthatta és hallhatta a George Smoog zenekart. A George Smoog név két embert takar: Szkok Istvánt és Bolla Györgyöt, ezek után senkit sem lepett meg, hogy a színpadon négyen voltak. A két ős-georgesmoogon kívül Misurák Tünde és Kis Bódog Zoltán alkották a csapatot. Az utolsó klip már ebben a felállásban készült, és úgy tűnik, jó volt a koncepció, mert a többi nótát is a teljes bandára formálva adták elő, és ez teljesen jól is jött ki minden tekintetben. Tünde kiváló hangjával és megjelenésével kellemes színt hozott a bandába, Kis Bódog Zoli pedig szintén minden szempontból beleillik a csapat koncepciójába. Most Szkok Pisti (alias Szmog Mihály, stb.) egy nyeles keyboarddal igazi frontember tud lenni. A koncerten természetesen voltak Electric Connection-re utaló dalok és utalások, de a George Smoog alapvetően kissé könnyedebb, populárisabb. Ettől még persze teljesen igényesen kidolgozott számokat hallhattunk, melyek az elektronikus zenei műfajkör több irányvonalának a jegyeit is magukon viselték. Szkok Pisti szeret kísérletezni, és úgy tűnik, hogy az emberek szívesen is fogadják érdekes, időnként kicsit meghökkentő, de mindig figyelemre méltó zenei produkcióit. Nekem nagyon bejön ez a felállás, amiben most hallhattuk a George Smoog formációt. Valószínűleg másoknak is, mert az egerszegi főtéren hatalmas tömeg volt kíváncsi a műsorukra, és a nép lelkesen fogadta az ismert és az új dalokat.
    Pár kép a buliról:

 

Fejlemények

     Miközben mi itt nagyon lubickolunk a Kronos mélységes hangtengerének hullámaiban (micsoda gyönyörű képzavar), a KORG máris felülírta a hangszerről alkotott eddigi tudásunkat. Ma ugyanis bejelentették az 1.5-ös operációs rendszert. Az új rendszert október közepén fogják ingyenesen elérhetővé tenni minden boldog Kronos tulajdonos számára, akik ettől garantáltan még boldogabbak lesznek. Igazolódni látszanak ugyanis azon sejtéseink, melyek szerint ez egy állandóan fejlődő munkaállomás, és az is látható, hogy a fejlesztők jó irányba nyomulnak. 
    Nézzük tehát az új rendszer leglényegesebb jellemzőit!

• RAM bővítés. A kevés memória miatt korábban sivalkodó embereknek mondtuk, hogy ez csak elvi kérdés. Meg is oldották. A bővítés pontos menetét még nem tudjuk, de annyi már sejthető, hogy szakszervizben (pl. nálunk) gyorsan és olcsón meg lehet oldani majd. A RAM bővítéssel elsősorban a PCM minták tárolására szolgáló memória nő meg a mostani 1 GByte-ról 2,2-re.
• 7 új Program bank. Ezeket úgy lehet majd elérni, hogy egyszerre nyomjuk meg az adott sorszámhoz tartozó "U" és "I" gombokat. Ezáltal 896 új hangszínt tárolhatunk, melyek jöhetnek a KORG-tól, külső fejlesztőktől, vagy lehetnek a saját kreációink. A Kronos eddig sem szűkölködött hangszínekben, de innentől aztán kimeríthetetlenek a lehetőségeink. Ne felejtsük el, hogy az SSD-ről eddig is hipp-hopp előhozhattuk a hangszínek hatalmas kavalkádját, ha kedvünk épp úgy hozta. Azonban mégis üdvözlöm ezt a csomó új bankot, mert ez annyit jelent, hogy a panelről azonnal elérhető készletünk duzzadt fel, és ez gyakorlati szempontból bizony fontos lehet.
• 7 új bank a Wave szekvenciáknak és a dobkészleteknek.
• Négyszeresére növelik a RAM-ban tárolt Multisample-k, Sample-k és Multisample indexek számát. Ez csak puszta számháborúnak tűnhet, de adott esetben megkönnyíti az életünket, mivel nem kell helyet csinálnunk akkor sem, ha már nagyon sokat pancsoltunk a memóriában.
• Támogatja a Kronos az USB-s midi kontrollerek használatát. Mivel egyre több midi kontrollert csak sima USB csatlakozással látnak el, ennek a fejlesztésnek is van gyakorlati jelentősége. Korábban már beszéltünk róla, hogy az USB Host - MIDI átalakító elég költséges dolog. A KORG bizonyosan arra is gondolt, hogy a saját háza tájáról népszerű kis Nano kontroller szériával parányi befektetéssel még tovább lehet növelni a Kronos realtime kezelőszerveinek számát. A koncepció nagyon jó, csak aztán a végén ember legyen a talpán, aki a külső kontroller asszignációkat fejben fogja tudni tartani. Akár még a koncert előtti hangulatjavító folyadék elhagyása árán is. Bár ezekhez a kis kontrollerekhez valamiféle közvetlen támogatást ígérnek a fejlesztők, tehát ezen a kérdésen valószínűleg ők is elspekuláltak.
• Ígérnek egy Windows, illetve Mac alapú editor szoftvert is, mellyel a szerkesztési és rendezési funkciókat számítógépről intézhetjük majd. A Kronos esetében szerintem igen jó és hatékony grafikus szerkesztő felületet kapunk, kíváncsi vagyok tehát, hogy sikerül-e számítógépen is ennyire szép és áttekinthető módon megoldani ugyanezt? Az egyetlen potenciális előnyt abban látom, hogy ha az embernek van egy hatalmas nagy felbontású monitora, akkor oda ugye elvileg több mindent ki tud teregetni egyszerre. Szóval majd meglátjuk.
  
  Kronos Hangkönyvtárak

      Amint betöltjük a Kronosba az 1.5-ös rendszert, lehetőségünk lesz a Kronos Sound Libraries használatára. Itt jön be az a történet, amit az egyik korábbi bejegyzésben idézett Synth.me cikkben hallhattunk. Vagyis hogy a KORG megkért egy csomó jónevű sounddesigner embert, hogy készítsen a Kronos 9 féle hangkeltéséhez méltó hangszín csomagokat. Amennyire most ki tudom venni, ezek fizetős pakkok lesznek, de valószínűleg nem lesznek annyira drágák, hogy akinek szüksége lesz ezekre a profi hangokra, ne tudná megvenni őket. A terjesztés is valószínűleg online lesz megoldva, de majd meglátjuk.
      Az 1.5-ös rendszert tehát októberben várhatjuk, a szerkesztő programot pedig novembertől. A Sound Libraries elemei valószínűleg az 1.5 rendszer publikussá tétele után elérhetők lesznek.

Mintamókus - sampler szekció

     Jól emlékszem még arra az időszakra, mikor az első "konzumer" samplerek megjelentek. Az anyagiakkal jobban eleresztett zenészek rohangáltak Münchenbe Reh Endre legendás üzletébe, és hozták a nagy csodákat. Akkoriban még a digitális hangtechnikáról nem volt könnyű érdemi információkat szerezni, még a CD-vel kapcsolatos tudnivalókat is bajos volt összekapirgálni. Folytak hát a nagy megfejtések, a hardver alapján próbáltuk kisakkozni, hogy mi miért és hogyan működik ezekben a hangszerekben. Arra is jól emlékszem, hogy a samplerek használata erősen megosztotta a helyi zenész közösséget. Sokan úgy vélték, hogy legyenek a szintetizátorokban minél élethűbb hangszínek, és a mintavevő hangszerekre semmi szükség. Mások viszont ujjongtak. Részben azért, mert hatalmasra nyílt a zenében felhasználható hangszínek tára, és elsősorban az elméletileg tetszőleges akusztikus hangszer minták dobogtatták meg a billentyűsök szívét. Ne felejtsük el, hogy az akkori szintetizátorok még mákszemnyi mintákat tudtak csak tárolni, és ezek minősége mindig is megosztotta a népeket. Az egy más kérdés, hogy azóta ezek a kényszerzsugorított minták sztenderd hangzássá nemesültek retrokedvelő füleinkben. Másrészt a kreatívabb billentyűsök azonnal felfedezték a minták felvétele közben és a szerkesztés során alkalmazott trükkökkel elérhető újszerű és egyedi hangzásokban rejlő lehetőségeket. Azt is el kell persze mondanom, hogy akkoriban tényleg sokan szórakoztak azzal, hogy a hálószobában sípról, dobról és nádihegedűről saját mintákat készítettek. Később terjedt el az, hogy a hangszerekhez a gyártók által készített mintakollekciókat is megveszegették, mára pedig ugye nagyjából "közkinccsé" váltak az agyonmásolt mintatárak.
     Mára teljesen megváltozott a samplerekkel kapcsolatos hozzáállás. A vezető sampler gyártók, mint az AKAI, E-MU abbahagyták a dedikált samplerek gyártását, és már csak néhány cég felsőkategóriás munkaállomásában találunk sampler funkciókat. Na és természetesen minden komolyabb DAW alá be tudunk húzni olcsóbb-drágább, gagyibb-profibb sampler plugineket.
     Az igazi kérdés tehát úgy hangzik, hogy van-e egyáltalán értelme a sampler funkciónak egy ilyen, kiváló és nagyszámú mintákkal felvértezett  hangszerben, mint a Kronos?
     Az én véleményem szerint feltétlenül van.
   El is mondom röviden, hogy miért. Adott a hangszerben egy tényleg nagyon profi PCM hangkeltő motor, a HD-1. Igaz ugyan, hogy alapjában véve ezt a KORG multisample névre keresztelt saját mintáiból készült hangjainak a megszólaltatására találták ki, de jól tudjuk, hogy már a Trinitytől kezdve voltak bizonyos sampling lehetőségek, a Triton szériában pedig a KORG teljessé tette a kívülről bevitt minták használatát. A piacon a Kurzweil K2XX szériában volt először meg ez a lehetőség, vagyis az, hogy együtt használhattuk a gyári tömörített mintákat és az általunk bevitt lineáris mintákat. A zenészek nagyon szerették ezt a rugalmasságot, ezért a KORG munkaállomások esetében is nagyon pozitív visszhangot keltett a saját minták használatának lehetősége. Úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy a meglevő hardver birtokában egy sample lejátszó megoldáshoz szinte egyáltalán nem kellett a konstrukcióba hozzápiszkálni. Ha pedig a jó minőségű mintavételezést is meg szeretnénk valósítani, akkor sem kell borzasztó nagy dolgokat hozzáépíteni a meglevő elektronikához. Ahhoz persze, hogy a samplerünk jól használható legyen, be kell építeni komoly mintafeldolgozó és egyéb szoftver modulokat, biztosítani kell a rugalmas és gyors tárolást.
    A Kronosban minden hardver feltétel adott volt, bűn lett volna tehát kihagyni a sampler funkciót. A KORG fejlesztői ki is tettek magukért, mert nagyon sokoldalú és rugalmas samplert kapunk a munkaállomás szerves részeként. Az elmúlt alkalommal a hangkeltésről írtam. Igazából ide tartozik a sampling rész is, mivel a mintáinkat tényleg tökéletesen be tudjuk vonni a hangkeltés folyamatába. Ugyanúgy felhasználhatjuk a programok szerkesztése során a saját matériánkat, mint hangszer gyári hang alapanyagát, ugyanazokon a folyamatokon tudjuk a hangszíneket képezni és formálni, mint rendesen. Ez magyarul annyit jelent, hogy a mintákból "multisample"-t képezünk, és innentől fogva szabad a vásár, azt teszünk velük, amit akarunk.
     Azonban a Kronos sampler képességei jóval túlmutatnak ezen a lehetőségen. Nézzünk néhány okosságot!
     Saját hangmintánk forrásaként választhatjuk a két analóg bemenetet, az SPDIF-et, az USB IN-t, illetve magát a hangszert, tehát mintát készíthetünk valamilyen általunk kikevert, dobsávozott, karmázott, széteffektezett saját soundból is, ha kedvünk úgy tartja. Ez a resampling lehetőség. Ha USB-n rádugunk egy külső CD meghajtót a hangszerre, akkor lehetőség van a CD sávok berippelésére is. Továbbá akár CD-ről, akár más külső forrásból WAV, AIFF fájlok, és - kapaszkodjatok meg - Sound Fontok  bevitelére is. A békesség kedvéért AKAI S1000/S3000 minták importját is lehetővé teszi a Kronos. A bevitt mintákat a munka RAM-ban tárolhatjuk. A Koronos 2 GByte RAM memóriájából a jelenlegi konstellációban max. 512 MByte használható sampling mintáink tárolására, a többin a rendszer és az egyéb dolgaink osztozkodnak. Szerintem egyébként a RAM bővíthető lesz, de nem akarok a gyári infók nélkül okoskodni. Van lehetőség nagy minták azonnali SSD-re tárolására is. Ekkor akár 24 bites felbontással is mintavételezhetünk. Ezeket a túlméretes mintákat az audio szekvencerben tudjuk hasznosítani. A felhasználás tehát nagyon sokrétű lehet. 
     A megfelelő minta elkészítéséhez igen komoly eszköztárat ad a Kronos. Akár külső, akár belső forrásról vesszük a jelet, használhatunk EQ-t, dinamika szabályzást és tetszőleges effekteket. Akár tempóhoz kötött delayt és LFO-t is bevethetünk. A mintavételt indíthatjuk kézzel vagy jelszint küszöb triggerrel. Megoldható, hogy az indítás előtti bizonyos időtartamot is felvegye, ami nagyon praktikus lehet bizonyos esetekben. Lehetne még sorolni a számos lehetőséget és szolgáltatást, a lényeg az, hogy mindenünk megvan ahhoz, hogy teljesen professzionálisan mintavételezzünk, vagy használjuk meglevő mintakönyvtárainkat.
     A mintavétel és a minták feldolgozás folyamata első ránézésre nagyon hasonlít a Triton és az Oasys esetében alkalmazott sémához, de van néhány új elem is. Jó hasznát vesszük a hullámformákat szépen kirajzoló grafikus szerkesztőfelületeknek. A számítógépes editáláshoz szokott emberek is pillanatok alatt átlátják ezt a rendszert, hatékonyan és gyorsan el lehet végezni a szükséges vagdosást, szerkesztést. Nagyon praktikus az MS Convert to Program menü, aminek a segítségével azonnal előáll egy program a bemintázott anyagból.
    A gyakorlati kipróbálás során a Triton és az Oasys sampling ismereteim alapján pillanatok alatt össze tudtam hozni saját mintákból programokat. Mint említettem, a kijelző és a GUI nagyon rendben van. Ha pedig valahol elakadunk a szerkesztéssel, akkor sem kell loholva a manualt keresnünk, mert a Help menü eléggé részletesen eligazít a legfontosabb dolgokban.
    Apropó manual. Egy ilyen bonyolultságú hangszer esetében azért alapvető fontosságú, hogy a kezelési útmutató alapos és jól szerkesztett legyen. A Kronoshoz létezik egy Quick Start Guide, ami elég ahhoz, hogy valaki a frissen megkapott vagy kölcsönkapott hangszerrel elinduljon, bár, mint említettem, akinek valaha is volt a kezében KORG szinti, az ezt kihagyhatja. Bár, annyiban mégiscsak ajánlanám az újoncoknak, hogy slágvortokban itt már láthatjuk azokat a paramétereket, feature-öket, melyek a munkaállomást jellemzik. Lehet, hogy innen jönenk aztán majd a jó gondolatok, hogy "jé, ha már erre is képes, akkor nézzük már meg alaposabban!". Van aztán egy Operation Guide. Ez végigvisz bennünket az egyes műveleteken. Tehát a szokásos felhasználói "howto?" kérdésekre ad elég tömör és velős válaszokat. A legrészletesebb kézikönyvet, a Parameter Guide-ot csak a mellékelt CD-n kapjuk meg. Felesleges is kinyomtatni, mert PDF formában igen hatékonyan kezelhető. Ezt úgysem fogja senki sem végigolvasni első nekifutásra (1151 oldalas), viszont a menüknek és funkcióknak teljes részletességű leírását adja. Megnyugtatóan jól szerkesztett, tiszta és érthető, a régi korgos hagyományokat követően logikus felépítésű dokumentációval van dolgunk. Ezt illik maximális pontszámmal jutalmazni, mert mostanában különféle gyártóktól hihetetlenül ócska felhasználói kézikönyvekkel kellett megküzdenünk. Abból indulok ki, hogyha számunkra, akik évtizedek óta ilyeneket rágunk, nehézségeket okoz egy adott dokumentáció értelmezése, akkor egy friss, a zenei elektronikával most ismerkedő ember számára tényleg durva kihívás lehet egy ilyen elfuserált leírás alapján nekiállni a hangszert használatba venni. Elég nagy nevű gyártók is beleestek ebbe a hibába. (Vajon miért van az, hogy ez is a kínai tömeggyártással párhuzamosan alakult így?) Valamennyi manual természetesen letölthető a KORG Kronos oldaláról, és nagyon jó szívvel ajánlom a tanulmányozásukat azok számára is, akik gondolkoznak egy Kronos megvásárlásán.
    Visszatérve a sampling dolgok tárgyalására, meg kell emlékezni a fájlműveletekről is. Nagy örömmel konstatáltam, hogy akár a belső SSD-ről, akár pendrive-ról nagyon gyorsan dolgozik a rendszer, és a fájlkezelő menüje is kényelmes. Tehát akinek a lassú bootolás miatt kétségei támadhattak, azokat tekintse semmisnek. A mintaszerkesztő lehetőségeink is nagyon bőségesek. A számítógépes rendszerekben megszokott minden fontos eszköz a rendelkezésünkre áll. De ha valakinek a keze teljesen ráállt már mondjuk a SoundForge-ra vagy a WaveLab-re, akkor nyugodtan dolgozzon továbbra is ezekkel, mert az USB kapcsolat révén hipp-hopp át tudja tenni a mintákat. Annyit itt azért morognék egy kicsit, hogy én a gyár helyében kivezettem volna a gigalanos RJ45-ös csatlakozót a hátfalra, és megoldottam volna egy egyszerű IP alapú hálózati protokollt. Bár nem igazán értek a Linuxhoz, valószínűleg nem lett volna nagy tudomány. De az említett USB kapcsolathoz legalább nem kell IP, platform független, és a legtöbb célra tökéletesen megfelel.
     Összességében elmondhatjuk, hogy a Kronos rendkívül hatékony, rugalmas és sokoldalú mintavevőt tartalmaz. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez az egység borzasztó jól integrálódik a hangszer egészébe, tehát routolás, effektezés, kezelés, fájlműveletek szempontjából egyaránt teljes a beilleszkedés. A Kronos egyik nagyon nagy pozitívumának éppen ezt az egységességet és gondosan összecsiszolt illeszkedést érzem. Ettől igazán munkaállomás a hangszerünk. Az egyes különálló funkciókat könnyű önállóan használni, de az egész nagyszerűségét akkor érezzük át, amikor megtapasztaljuk a részek illeszkedését és örvendezünk.
     A mintavételezés egyszerűségét bemutatja a következő videó is. Igaz, hogy japánul van, de ha tudjuk, hogy a "szampöling" mintavételt jelent, akkor szert is tettünk a megértéshez szükséges összes nyelvtudásra :)
 

Hangkeltés

     A külső szemlélődés után az ember természetesen rohanvást bekapcsolja a Kronost, és kíváncsian elkezdi a hangzást tanulmányozni. A rohanást azonban kicsit le lehet lassítani, ugyanis a hangszer több, mint két perc alatt bootol be. Ez bizony nem túl gyors, és előre mondom, hogy ez az egyetlen bajom a Kronosszal, mert más kifogást nem tudok felhozni ellene. A viszonylag hosszú rendszertöltés sem különösebben érdekes az átlagos felhasználás során, mert bekapcsoljuk, aztán megy. Viszont ha az ember rendszeresen koncertezik az alsótyúkrinyai művelődési ház mögötti szabadtéri színpadon, akkor nem árt egy kis szünetmentes tápegységet beszerezni, mert a tízpercenkénti áramszünetek után fütyörészni fog a közönség, ha nem indul azonnal a zene, mikor Jani végre visszanyomja az automatát. Természetesen az ilyen jellegű áramszünetek minden más berendezésnél (effektek, digitális keverők, rendszervezérlők, egyebek) is komoly gondokat okozhatnak, ez a téma is megérne egy misét. De most maradjunk a Kronosnál!
      Mint a korábbi bejegyzésben is írtam, a Kronos bevezető kampányában emlegetett rejtélyes "9-es szám" arra utalt, hogy kilencféle hangkeltő engine-t találunk a hangszerben.
 A kilencféle hangkeltést persze nem úgy kell elképzelnünk, hogy van a hangszerben kilenc darab hangkeltő panel, meg egy tizedik, ami karvastagságú kábelekkel összekötve vezérli őket, ez a régi orosz katonai technológia már a múlté. A Kronos kétmagos Intel Atom processzorra épül. Az idei Frankfurti Vásár után, amikor ismertté váltak ezek a technikai részletek, a netes fórumon elhangzottak olyan siránkozások, hogy jaj, miért erre a béna procira építették a Kronost, miért nem valamiféle újabb i7-re. A fejlesztők tudatosan választották ezt a processzort, amint az 1. részben belinkelt beszélgetésben is elhangzott. Az alkalmazott Linux alapú környezetben ez a teljesítmény bőségesen elég volt ahhoz, hogy a kitűzött célokat megvalósítsák. Vagyis a jó hangminőséget, a magas polifóniát és a megfelelő grafikus kezelőfelületet. Továbbá a KORG az effekteket sem szokta félvállról venni, most is jelentős erőforrásokat rendelt az effektek kiszolgálására. A kilenc engine tehát Linux rendszer alatt futó szoftver modulokat jelent, vagyis a hangkeltést és az effektezést virtuálisan osztották szét. Ennek rugalmas menedzselését lényegesen könnyebb megoldani, mintha hardver modulok között kellene megosztani az erőforrásokat és a vezérlést. Az Oasys-hez képest megkapunk minden extrát alapáron. Nincsenek is moduláris bővítési lehetőségek. Viszont teljesen el tudom fogadni a fejlesztők filozófiáját. Ha későbbi bővítésekre kalkulálva jelentősen túlméretezik a rendszert, akkor eleve egy baromi nagy teljesítményű alapgépet kell készíteni, hogy a majdan bekerülő komponensek lekezelésére maradjon erőforrás. Itt és most pedig arra koncentrálhattak, hogy minden már meglevő hangkeltő egység kiszolgálása tökéletes legyen. Mindezek dacára a Kronos így is borzasztó mértékben nyitott, ezt láthatjuk majd a későbbiekben. Meg aztán a fejleszthetőségnek is hagytak bizonyos teret, de még tudós kollégákkal kell konzultálni, hogy jól gondolom-e, amit gondolok?
       Vegyük hát sorra a Kronos hangkeltő egységeit!
 

• HD-1. Ez tulajdonképpen a PCM szintetizátor rész. "High Definition" szintézist ígér, és nem is hazudik a brosúra. Ez egy nagyon kifinomult low-aliasing mintafeldolgozó rendszer, spéci szűrőkkel, és a szívemcsücske wave sequencing technológiával. Igen, a jó öreg Wavestation rendszer ismét működik! A HD-1 elemezgetésével önmagában is rengeteget lehetne foglalkozni, mert összetett és sokoldalú jószág. Aki szert tesz a Kronosra, legalább alap szinten úgyis meg fogja ismerni. Ez a PCM hanggenerátor 140-es polifóniára képes.
  A HD-1 tehát az alaphangkeltés, a többi modult EXi - ként, vagyis External Instrument-ként hívja a gyár.
• SGX-1. A KORG kiváló, a részletekre és apróságokra rendkívül nagy gondot fordító akusztikus zongora modulja. Ha annyit mondunk, hogy minden billentyűt nyolc dinamikai értéknél mintázták be, és hogy 100 hangra (dual oszcillátor, tehát igazából 200-ra) polifónikus, az önmagában is elég sokat elárul.
• EP-1. Az elektromos zongorák hangkeltésének reprodukálására hivatott szintézis modul. A billentyűsök azt szokták mondani, hogy a legtöbb szintetizátorban nem eléggé élethűek a régi villanyzongora hangok. A fejlesztők nagy energiákat fordítottak rendesen kezelhető és játszható, részletgazdag és energikus e-piano hangok megszólaltatására. A 104-es polifónia elég kell, hogy legyen.
• CX-3. Senkinek sem okozhat nagy fejtörést kitalálni, hogy ez bizony orgonamodell. A KORG klasszikus CX orgonáinak új reinkarnációja képes a hagyományos mechanikus, forgókerekes orgonák hangzásának tökéletes visszaadására. A modellben variálhatjuk például a kerekek alakját, a mechanikus billentyűzajokat, az erősítő típusát és még sok paramétert. Ez az orgona 200 hang polifóniát tud.
• MOD-7. Külön világ a Kronos Univerzumban. Sajátos technikára épülő szintetizátor, ami ötvöz egyfajta PCM szintézist és az FM szintézis lehetőségeit. Azt látom, hogy ezzel nekem is mélyebben meg kell még ismerkednem, mert izgalmas dolgokra képes ez a szekció. Hogy mást ne mondjak, egy az egyben megeszi a DX-7 sysexeket. Ugyebár a KORG annak idején komoly köröket futott az FM szintézisben, mint arról én is írtam korábban. Ez a hangkeltő egység 52 hang polifóniával dolgozik.
• MS-20EX. Míg a MOD-7 esetében felfedezhettünk némi yamahás ízt, az MS-20 egyértelműen a KORG klasszikus analóg szintetizátorát adja ismét a kezünkbe. Persze jól feltuningolva, harapósan és erőteljesen, valamint 40-es polifóniával.
• PolysixEX. Ehhez sem kell túl sok magyarázatot fűzni. Mindkét KORG modellhez szép, autentikus kezelőfelületet kapunk. Ezeket a szoftszintiket már sokan megkedvelték számítógépes pluginként. Azonban ha meghallgatjátok a Kronosban őket, meglepődve veszitek észre, hogy még jobban szólnak itt, és szeretni fogjátok a rugalmasságot, a sok extrát, és a PolySix modulnál például a 180-as polifóniát.
• STR-1. Van egy pengetős hangszerekre kidolgozott modellező szintetizátorunk is. Bizony, a KORG nem kispályás a modellezésben, hiszen az elsők között alkotta meg a fizikai modelleket alkalmazó szintetizátorait. Az STR-1 40 hangra polifónikus.
• AL-1. Míg az MS-20 és a PolysixEX a KORG konkrét korábbi hangszereit modellezi (alkatrész szimuláció szintjéig), addig az AL-1 általános analóg szintetizátor modell, tág teret adva a régi klasszikus hangzások kitekergetéséhez. Ezen az akusztikus játszótéren 80 hangig vagyunk jók polifónia tekintetében.

    Hangforrásunk tehát bőven van. A hangkeltés alapegysége a KORG szintiknél megszokott módon itt is a Program. Program módban 2 oszcillátort tudunk egymás mellé tenni. Ha HD-1 hangkeltést választunk, akkor ebből jön mindkét "oszcillátor", ha EXi módban vagyunk, akkor tetszés szerinti két EXi hangszert kapcsolhatunk egymás mellé. Az oszcillátor szót azért tettem idézőjelbe, mert bár a KORG ezt a terminológiát használja, ezek természetesen inkább virtuális hangforrásoknak tekinthetők. Összetettebb hangzásokhoz a KORG Combination hangszíneket ad már az M1 óta. Ezekbe 16 programot kombinálhatunk össze, de egy kombináció korántsem csak a maximum 16 egymás mellé pakolt hangot jelenti, hanem a split és a layer képzésének sokoldalú lehetőségét is. Ezen kívül összetettebb az effektezési séma is, használhatunk drum track-et is, meg még van jó pár furmány. A legkomplexebb hangkeltést pedig a Sequencer Mode teszi lehetővé. Itt 16 midi sávon dolgozhatunk az összes tartozékával, mellette pedig 16 audió sávunk is van.
     Tehát a rendelkezésünkre álló hangforrásokat sokféle módon használhatjuk egyidejűleg. A fenti listában megadtam valamennyi hangforrás maximális polifónia fokát, tudva azt, hogy ez szokta a zenészeket a legjobban érdekelni. A maximális polifónia persze nem úgy jön ki, hogy összeadjuk ezeket a hatalmas számokat. A hangkeltésre és az effektezésre a processzorból virtuálisan részeket különítettek el. Tudtommal ez nem CPU virtualizáció, de nincsenek megbízható információink, a netes fórumok pedig elég sok ködöt eregetnek a kérdéssel kapcsolatban. A lényeg az, hogy a számítógépen futó zenei szoftverekhez hasonlóan itt is van egy CPU indikátorunk, ami tájékoztat bennünket az erőforrásaink állapotáról. A képen az is látható, hogy külön színnel mutatja az EXi hangszerekhez fixált értékeket (ezek a CPU használatok már a hangszer behívásakor jelentkeznek) és a tényleges megszólaltatáshoz szükséges CPU igénybevételt (voices). Külön skálán láthatjuk az effektekhez felhasznált CPU teljesítményt is. Találunk aztán egy "Voice Stealing" nevű skálát is, és ezen elsőre el lehet meditálni, hogy ki vagy mi lopkodja a hangokat, de akinek volt már Kurzweil hangszere, az egyből tudja, hogy itt polifónia ápolásról van szó. Amikor egyidejűleg túlságosan sok oszcillátor szól, akkor a legújabb hangok megszólalása előtt helyet csinál a rendszer, mégpedig úgy, hogy a hallható tartomány alá lecsengett és régen megszólaltatott hangok oszcillátorait a lehető legintelligensebb módon leállítja.
    A hangkeltő rendszert kutyafuttában áttekintve sem feledkezhetünk meg a KARMA funkcióról. Stephen Kay zseniális rendszerét most már minden komoly KORG szintetizátor beépítve tartalmazza. A Kronos esetében a KARMA funkcióval vezérelhető funkciók változhatnak az épp használt hangforrásoktól függően. Végig se lehet gondolni azt a hangzásbeli változatosságot, amit ezzel a rendszerrel meg lehet valósítani. Aki használt korábban KORG Karmát, vagy a funkciót tartalmazó hangszert, vagy a KARMA GE szoftvert, annak is egy kicsit fel kell frissíteni az ismereteit az új hangforrások birtokában. Aki pedig most ismerkedik a rendszerrel, annak egy alapos manual tanulmányozást javasolok. De semmiképpen ne hagyjátok ki, mert elképesztő dolgokat lehet megvalósítani. A Kronosban gyárilag található programokhoz és kombinációkhoz eleve igen kiváló KARMA algoritmusokat is társítottak, ezek adhatnak ihletet saját variációk elkészítéséhez is.
     A hangzást alapvetően befolyásolják még az effektek és a modulációs lehetőségek is. A Kronos ezen a téren is nagyon fejlett. Nem is lehet a témát most két mondatban elintézni, a témával külön foglalkozni szeretnék még.
     Ezek után persze nyilván azt kérdezitek, hogy jó, rendben van, nagyjából így néz ki a Kronos nevű zenei munkaállomás, de hogyan szól?
     Röviden: szenzációsan!
     Természetesen ez így nagyon elnagyolt válasz, mert igazából külön kellene értékelni valamennyi hangforrást, a szólisztikus megszólalást, a kombinációkat, a teljes hangszereléseket, az effektezést és még sok minden mást. Eddig meghallgattam egy halom programot és kombinációt, valamennyin érződött a finomság, részletesség és a műgond. De mindenkinek azt javaslom, hogy jöjjön és hallgassa meg, mert annyira komplex az egész, hogy a legjobb, ha mindenki a saját maga számára fontos dolgokat füleli meg. Nem segít sokat a sok Youtube demó sem, mert nektek kell játszani a hangszeren és érezni, hogy miként reagál.
      Amúgy a legjobb Kronos demónak még mindig Janca Ákos bemutatóját tartom, aki nagyon jól érez rá a az egyes hangszínek sajátosságaira:

Külsőségek

     Elkezdtük a KORG Kronos felderítésére indított expedíciónkat. Elmondhatjuk ugyan, hogy a cégünknél az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott némi tapasztalat szintetizátor és zenei elektronika témakörben, láttunk ezt-azt, megjavítottunk pár beteg hangszert, a Kronoshoz mégis rendesen és kellő tisztelettel neki kell készülődni. Mindezt persze nem azért mondom, mintha nem lehetne a Kronoson mindenféle előtanulmány nélkül nulla másodperc alatt csodálatosan muzsikálni. Egyáltalán nem akarom azt a benyomást kelteni, mintha a borzasztóan bonyodalmas technológia szörnyszülöttjével állnánk szemben, és pilótavizsga nélkül neki sem állhatnánk használni.
     Nagyon erősen kihangsúlyozom, hogy a Kronos HANGSZER. Borzasztóan összetett és nagyon fejlett technológiára épült, de nem ez a lényeg. Bárki azonnal tud rajta muzsikálni és könnyen bele tud menni a hangszínek módosításába is. Akinek volt már valaha KORG szintetizátora, az ennél sokkal nagyobb mélységekbe is képes behatolni. Egy OASYS után pedig nagyon sok dolog ismerős már a finom részletek tekintetében is. Amúgy a KORG fejlesztői úgy fogalmaznak, hogy bár nagyon sok elemet és megoldást felhasználtak az OASYS projektből, a Kronos mégsem tekinthető valamiféle OASYS2-nek, hanem egy önálló fejlesztési úton dolgozták ki. A fejlesztő stáb nagy létszámú volt, és a gyári csapaton kívül számos művészt is bevontak a hangszínek kidolgozásába. A Kronos fejlesztéséről egy nagyon jó cikket találtam a Synth.me - n. Ezt ajánlom mindazok figyelmébe, akiket érdekelnek a mélyebb rétegek is.

    Tekintve, hogy a Kronos nagy falat, az ismerkedést, illetve a mi tapasztalatainkat is több cikkben fogom leírni. Első körben kezdjük a külcsínnel! Jól tudom, hogy a zenészek körében egy hangszer kinézete gyakran majdnem olyan fontos, mint a hangzás és az általános minőségi paraméterek. A Kronos megjelenését követően is, ahogy kijöttek az első képek és videók, elkezdődött a vita. Néhányan fanyalogva fogadták a dizájnt, és visszautaltak az Oasys-re, miszerint az látványosabb, komolyabb, emberesebb volt.
      Amikor kinyitottam a Kronos papírdobozát és kitettem egy állványra, nekem az első benyomásom az volt, hogy ez egy elegáns hangszer. Finom formák, modern, de mértéktartó dizájn. Az egész kifinomultságot és értéket sugall. Nincs rajta semmi harsány és hivalkodó, talán pont ez jelzi a számunkra, hogy belül van a lényeg. Ha a luxusautókat nézzük, akkor találunk hasonlóan hűvös, de mégis magával ragadó formatervezéseket. Nem szokás ezekre se nagy virító matricákat tenni, miszerint odabent 500 ló ficánkol, valódi bőr és fa az utastér és a műszerfal borítása, és milliónyi extrával kápráztat a jószág. Aki luxusautót keres, azt visszariasztaná ez a fajta harsányság. Szóval nekem a Kronosnak a letisztult, enyhén arisztokratikus dizájnja teljesen bejön. A hangszer masszív és precízen összeszerelt benyomást kelt, gondoltak tehát a turnézó színpadi zenészek igényeire is. Egyáltalán, ez egy megnyugtató érzés, hogy tutira nem fog könnyen szétpotyogni.
      A következő dolog, ami nem éppen dizájn kérdése, ám egy billentyűs hangszernél alapvető fontosságú, az a billentyűzet. Mi egy 61 billentyűs jószágot hoztunk, amelyben az M3-nál megismert súlyozott szinti billentyűzet van. Ez a mai szintetizátor keyboardok között viszonylag jó helyet foglal el, megfelelő játékérzetet és dinamikai felbontást produkál. A nagyobb (73 és 88 billentyűs) modellek esetében az RH3 kalapácsmechanikát építették be, amit már jól ismerünk, és elmondhatjuk, hogy nagyon rendben van. A fent belinkelt Synth.me interjúban a fejlesztők a billentyűválasztás szempontjait is elmesélik.
       A Kronos legszembetűnőbb külső alkatrésze az érintős LCD kijelző. Ez valamivel kisebb, mint ami az Oasys esetében volt, de nagyobb felbontású (800 X 600-as). Szintén a dizájnhoz tartozik, de ugyanakkor már a funkcionalitás kérdéséhez is, hogy nagyon jól, logikusan és szépen felépített grafikus felületen jelennek meg a menük, megfelelően áttekinthető a kijelző. Az Oasysnél jó volt, hogy fel lehetett hajtani a monitort, itt be kell érnünk a fedőlap síkjában elhelyezett érintőképernyővel. Ugyanakkor igazat adok a fejlesztőknek, akik szerint ennek annyira jó a megjelenítési látószöge, hogy minden lehetséges pozícióból kiválóan látszik. Ja, és ha már a dizájnnál tartunk, én azért sem tartom ezt a megoldást rossznak, mert egy felhajtható képernyő mögött ülve játszó billentyűs szinte alig látható a nézőtérről, és ezt sokan nem szeretik. Hallgatóságként én sem lelkesedem érte.
      A kijelzőn látható tartalmak szépen meg vannak szerkesztve, és jól illeszkednek az épp kiválasztott funkcióhoz. A GUI itt azért nagyon fontos, mert itt dől el, hogy a meglehetősen összetett hangszer programozása mennyire lesz egyszerű vagy bonyolult. A KORG fejlesztői szerintem ezt a kérdést kiválóan oldották meg, ezért is említettem korábban, hogy nem kell tartani a kezelési bonyodalmaktól.
      A billentyűzettől balra a KORG szintiknél megszokott joystickot, alatta egy ribbon kontrollert, felette pedig két programozható nyomógombot találunk. Ebben nincs túl sok izgalom, viszont azonnal feltűnik ezek felett a második, kisebb joystick. Bizony, jól gondolják, akiknek erre nézve Wavestation asszociációjuk támad, mert ez a vektor kontrollhoz való kezelőszerv. A kijelzőtől jobbra és balra találjuk a nyomógombokat, tekerős és tolópotikat. A kijelző mellett egy nagy enkóderkerék szolgál az általános értékbeállításra. Természetesen minden állítható direktben az érintőképernyőn is, de néha a kerék praktikusabb, pontosabb. A bal oldali kezelőszervek jó része több funkciót is ellát. Ezek alatt kétféle felirat van. Először kicsit furcsálltam, hogy a másodlagos funkciókhoz tartozó halványabb felirat természetes fényben nem túl jól látszik, és már morgolódtam, hogy a funkcionalitást feláldozták a dizájn oltárán. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mesterséges fényben tökéletesen látszik minden, márpedig általában ez a helyzet lesz életszerűbb a Kronos számára. Ha már a világításnál tartunk, az aktív funkciókat fehér LED-ek jelzik, ugyanilyen megvilágítást kapott a joystick is. Beleillik ez is az elegáns külsőről elmondottakba.

 

       Az előlapi kezelőszervek után eljutottunk a hangszer hátlapjához. Felhasználói fejjel gondolkozva itt keressük a számunkra oly fontos csatlakozókat. A szokásos  L - R kijáraton kívül 4 db egyedi kimenet áll a rendelkezésünkre, ha a színpadon vagy a stúdióban több kimeneti jelútra volna szükségünk. Van két szabályozható bemenetünk is. Jack csatlakozósak ugyan, de szimmetrikusak, és az érzékenységváltó kapcsoló lehetővé teszi mikrofon jelszint fogadását is rajtuk keresztül. Van egy SPDIF ki- illetve bejáratunk is. Részemről nagyon díjaztam volna egy ADAT vagy kombinált ADAT / SPDIF csatlakozót is, vagy legalább opciót ehhez, tekintve, hogy ezek a hangszerek igen sokat fognak stúdiókban előfordulni, ott pedig előny az ADAT. Van viszont 2 db USB "A" csatlakozónk tárolóeszközök (pendrive, külső HDD) fogadására és egy USB "B" portunk, amivel számítógéphez csatlakozhatunk. A digitális adatkapcsolat tehát ilyen módon megoldottnak tekinthető. Meg kell említenünk, hogy a Kronos hátulján megtaláljuk a jó öreg MIDI csatlakozókat is, mert ma már számos gyártó lespórolja ezeket, vagy legalábbis a Thru-t. Profi hangszeren pedig ezek megléte ma is alap kritérium.
     Ennyit egyelőre a külsőségekről, a következő alkalommal rátérek Kronos  lényegi dolgaira.
     Addig nézzétek meg a filmet a Csávóról, aki Megnyerte a "Mit meg nem tennék egy Kronosért?" versenyt!
 

     A felületes szemlélőnek időnként úgy tűnhet, mintha Magyarország fesztiválozásból tartaná fenn magát, mivel ez az egyetlen működő üzleti ágazat. Az idei nyáron is egymást éri a sok fesztivál. Ennek igazából örülni kellene, hiszen számos kiváló produkció ekkor kerül a legtöbb néző, hallgató elé.
     Tavaly augusztusban Sülyi Péterrel beszélgettünk a fesztiválokról, és természetesen elsősorban a Hétrétországról. Akkor is szóba került, hogy vannak a nagy, sőt monumentális fesztiválok, melyek nagyjából tisztán profitorientált vállalkozások, és vannak a valóban művészeti fesztiválok. Elég szűk persze a határmezsgye a kettő között, hiszen a megafesztiválokon is akadhatnak nagyon értékes és figyelemreméltó produkciók. Néhány fesztiválmenedzser szeretne túllépni az "ereszd el a hajam!" feelingen, és azoknak is megpróbálna valamiféle élményeket nyújtani, akiknek már a nagyipari szórakoztatástechnika nem annyira jön be.
      A Hétrétországot talán valamelyest Kapolcshoz tudnám hasonlítani. Azonban ahogy a Művészetek Völgyének is megvan a maga sajátos hangulata, Hétrétoszágban is érződik az a különleges, egyedi zamat, ami miatt kialakult a törzsközönség, és ami miatt évről évre egyre többen fedezik fel maguknak ezt a rendezvényt. Amúgy a "rendezvény" szó nem igazán jó erre a megmozdulásra, inkább kulturális együttlétnek nevezném. Anélkül, hogy valami nyomasztó és elvont programsorozatra kéne gondolnunk. Amint Sülyi Péter a vele készített beszélgetésben is elmondta, Hétrétország kiválasztja a maga közönségét. Meg is fordíthatjuk, elmondhatjuk, hogy azok, akik tudatosan mennek erre a programra az Őrségbe, pontosan tudják, hogy jól fogják magukat érezni. Nekem nagyon sok élményt adtak az eddigi évek hétrétországi kirándulásai. Az idén is az eddig megszokott magas színvonalú produkciókra és kiváló művészekre számíthatunk, meg nagyon jó társaságra. Holnaptól Hétrétország ismét megnyitja kapuit. Ide nyugodtan jöhetnek kisgyerekes családok és idősebbek is, mindenki megtalálja a magának való elfoglaltságokat és programokat. Ezért is írtam a címben, hogy sokrétű, mivel valóban szinte mindenkinek kínál érdekes és színvonalas szórakozást. Ne keressétek viszont a nagy fesztiválok attribútumait, mint a hatalmas sörsátrakat, a VIP backstage büféket a hatalmas színpadok közelében, a tömegesen részegen támolygó jó népet, ezekről itt bizony le kell mondani.
    Az Őrség pedig nagy kirándulásokra csábít. Autóval, biciklivel vagy gyalog túrázni KELL errefelé, nincs mese.
     Jó szórakozást!
 

     Az elmúlt időszakban elég sok súlyos kérdésről esett szó itt a blogban. Most inkább hallgassunk egy kis kellemes Rick Wakeman muzsikát! Nagy kedvencem Wakeman, és büszke vagyok rá, hogy személyesen is találkozhattam vele, válthattam pár szót vele és megszoríthattam a kezét.
 

Ray Kurzweil és a halhatatlanság

        Kifogtunk valami fura korszakot a világ történetében. Csak kapkodjuk a fejünket, és gyakran nem is igazán értjük azokat a folyamatokat, amelyek velünk és körülöttünk történnek. Adósságválság, pénzügyi rendszerek összeomlása, a világgazdaság átrendeződése, politikai válságok, éghajlat ingadozás, súlyos környezeti gondok, egyebek. Az emberek egy részét idegesítik ezek, pláne, ha a bőrükön is érzik a hatást, mások egy vállrándítással és a "mindig volt valahogy, ezután is lesz majd valahogy" bölcsességével túlteszik magukat a problémákon. Néhány blogbejegyzéssel korábban az akut gazdasági és ökológiai bajok okait taglaló filmeket linkeltem be, melyek nem voltak mentesek hellyel-közzel összeesküvés elméletektől, de nem baj. Fontosnak tartom, hogy gondolkozzunk ezeken a dolgokon, ha már az erre illetékes elvtársak nem nagyon teszik.
     Természetesen a hangszerpiac meg a showbiznisz irányából csobbantunk bele ebbe a témakörbe, hiszen mi, akik valamennyire benne élünk ebben a közegben, talán még fokozottabban érezzük a meglevő és a várható problémákat. Számos művészemberrel beszélgettem mostanában ezekről a dolgokról is. Látom, hogy mindenki aggódik a jövő miatt, de ugyanakkor sokaknak vannak elképzelései arról is, hogy miként lehetne emberibbé, élhetőbbé és fenntarthatóvá tenni a világunkat.
     Nem sokan tudják, hogy a Kurzweil Music Systems egykori megalapítója, Ray Kurzweil is azok közé tartozik, akik nagyon intenzíven figyelik a fent említett folyamatokat és igyekeznek törvényszerűségeket, megoldásokat találni. Ray Kurzweilről röviden elmondhatjuk, hogy zseni, aki számos találmányt és technológiai újítást alkotott meg. A szintetizátor iparban is igen erőteljes nyomot hagyott tevékenységével. Ma már nem dolgozik aktívan a Kurzweil Music Systems-nél, de a cég még mindig erőteljesen magán viseli egykori alapítójának jegyeit. Ray Kurzweil az utóbbi évtizedben számos társadalmi és filozófiai kérdésben foglalt állást, véleményével gyakran nem kis viharokat keltve. Szerinte az emberiség fejlődése (elsősorban technikai értelemben véve) exponenciális görbe szerint alakul, és ennek a fejlődésnek olyan szakaszán járunk, mely valamiféle gyökeres és robbanásszerű átalakuláshoz kell, hogy vezessen. Ezt a pontot ő szingularitásnak nevezi, és írt is egy könyvet "The Singularity is Near" címmel. Gondolatainak továbbfűzése során eljutott odáig, hogy szerinte az emberi tudat immáron képtelen követni a felgyorsult technológiai fejlődést, vagy legalábbis hamarosan elérjük azt a pontot. Onnantól kezdve pedig jól tesszük, ha kihasználva a fejlett technológia lehetőségeit közvetlen kapcsolattal működő agyi interfészeket építünk az emberekbe, a nanotechnológia és a genetikai tudományok segítségével pedig "kijavítjuk" a beteges és fáradékony, hibákkal terhelt embert. Vagyis ötvözzük a humán sajátságokat a technológiai fejlődés által kínált "tartósabb" és "hatékonyabb"  megoldásokkal. Egy kis génsebészet itt, egy kis plasztika ott, pár mikrochip implantátum, aztán sutty, halhatatlanok lettünk! Természetesen a könyv szellemisége sokaknál kiverte a biztosítékot, heves viták kezdődtek a témáról. Született egy film is  Transcendent Man címmel. Ennek kapcsán aztán már nem csak a filozófusok és az egyéb elefántcsont toronyban ücsörgő gondolkodók kapták fel a fejüket Kurzweil ötleteitől, hanem a nagyközönség is.
     Tegnapelőtt az USA bizonyos nagyobb mozijaiban élő közvetítésben nézhette a nép, hogy miként vitatkozik Kurzweil ezekről a dolgokról olyan emberekkel, mint Steve Wozniak,  Deepak Chopra,  az elméleti fizikus és újságíró Dr. Michio Kaku, a Transcendent Man rendezője, Barry Ptolemy, Dean Kamen, az ismert feltaláló és mások. Mellettük néhány ismert személyiség is felbukkant, mint Al Gore, Bill Maher, Quincy Jones, Elon Musk and Suzanne Somers. Bízom benne, hogy valamit majd talán mi is láthatunk később ebből az élő vitaműsorból. Addig is itt a film előzetese:

    A következő témának már a szóbahozatala is egyértelműen ombudsmanért kiált. Bizonyára sokan hallottatok arról, hogy Póka Egon elindított egy kezdeményezést a playback muzsikálás visszaszorítására. A dolog nagy vihart kavart, jócskán megosztva a zenész népeket is. Létrejött gyorsan a Facebookon egy támogató csoport, a létszám jelenleg a 3000 főhöz közeledik. Ez fontos, hiszen ami a közösségi oldalakon nem esemény, az gyakorlatilag nem is létezik. A Facebook oldalon olvasható megjegyzések és a többi szakmai oldalon folytatott polémiák, na meg az egészet kívülről, kellő távolságból szemlélő sajtóorgánumok (online és offline verziók egyaránt) vitái, glosszái sok megvilágításból mutatják a problematikát. Elhatároztam, hogy maximum tíz mondatban kifejtem a véleményemet a dologgal kapcsolatban én is, de reménytelen. Az egész ügy túlságosan bonyolult ahhoz, hogy pár szóval elemezzük a helyzetet és sommás véleménnyel elítéljük a playbackelést. Ugyanis amikor azt próbálom állítani, hogy a zenészek oldalán állok, az ő érdekeiket képviselve próbálok a több élő fellépés mellett ágálni, akkor könnyen megkaphatom, hogy számos tehetséges zenész sárga csekkjei felgyűlnek, ha minden playback lehetőség kimarad.
   Másrészt pedig azért kiáltoznának sokan ombudsman után, mert hogy miféle diszkrimináció éri a tisztelt közönséget! Ha a nagyérdemű hallgatóságot aszerint osztjuk csoportokba, hogy hány sör után mindegy az adott személynek a playback - élő koncert kérdés, akkor bizony igen otromba hátrányos megkülönböztetés alapját képezheti ez a módszer! :) 
     A következő kis összeállítás, ami a tv2-n ment le, épp csak a felszínét kapirgálja meg a témának, de zenész oldalról is megmutat néhány érvet pro és kontra.

 

Mintha azon vitatkoznánk biciklizés közben, hogy az S-Class vagy a Bentley?

     Aki ismeri Sellyei Tamást (Silk), az tudja, hogy sajátos, egyéni megközelítéssel és nagyon élvezetesen tud beszélni pro audio kérdésekről. Most találtam ezt a gyöngyszemet a hitspacetv-n, ajánlom mindenki figyelmébe :)