Még egyszer a vezetéknélküli mikrofonokról

    Amint az előző bejegyzésben is írtam, zajlik a sok fesztivál, szabadtéri koncert, mindenféle össznépi banzáj országszerte. Ma már alig van olyan színpad, ahol a fellépők ne használnának vezetéknélküli mikrofon- vagy monitor rendszereket. A meglepetés akkor következik be, amikor ezeket csak szeretnék használni, ám nem működnek. Arról korábban már beszéltem, hogy az ilyen kellemetlenségek forrása a legtöbb esetben a közelben használt azonos, vagy interferáló frekvencián üzemelő másik készülék. De lehet műsorszóró adó, telefonátjátszó, radar, meg sok más kütyü is, ami ugyan eltérő frekvencián üzemel, de a kisugárzott spektrumában mégis vannak olyan komponensek, amik blokkolják vagy zavarják a mi rendszerünket. A fix helyen üzemelő drótnélküli készülékek gazdái az első alkalommal kiszűrik az ilyen problémákat, és utána már sor kerülhet valamiféle megoldásra. Azonban azok a fellépők, akik gyakorta más helyszíneken szerepelnek, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy "majd a helyszínen kiderül, jó-e a készülékem frekvenciája!" Ha már a színpadon jön elő a hiba, az nagyon nagy malőr. Lehet, hogy a szervezőktől sikerül szerezni valamiféle mikrofont, de ettől  a ténytől is változhat a szokásos program, koreográfia. Számukra tehát feltétlenül változtatható sávokkal dolgozó rendszereket ajánlunk.
    A frekiváltós rendszereknek van még egy előnyük. Mostanában terjed az a gyakorlat, hogy a különféle erősítőkbe, keverőkbe kapcsolóüzemű tápegységet építenek. De ezen kívül a szokásosan analóg készülékekben (erősítők, keverők, crossoverek) is megjelenhetnek digitális részegységek. Nem beszélve a digitális pultokról, effektekről, CD-, DVD játszókról és a színpadra felcipelt notebookokról. Mindezek ki vannak tömve digitális elektronikákkal, és ezek ha tetszik, ha nem, ontják magukból a rádiófrekvenciás zavarokat. Régebben az volt a divat, hogy a digitális paneleket tartalmazó részegységeket a gyártók gondosan árnyékolták, hogy az elektromágneses hullámok ne menjenek át az analóg panelekre, illetve ne lépjenek ki a készülékházból. A belső tápfeszültség ellátást és kábelezést is úgy oldották meg, hogy erősen megfogják a panelek között a zavaró jelek terjedését, és megakadályozzák, hogy a készülék hálózati kábele meg a hangfrekvenciás kábelek akár direktben, akár antennaként szétpancsolják a zavarokat a környezetben.
     Ezek az óvatos és előrelátó tervezési szempontok ma már nagyrészt a múlt homályába vesznek. A kínai konstruktőrök gyakran jelentősen leegyszerűsítették a sok, látszólag felesleges cullanggal ellátott készülékeket, vagyis kidobálták az európai, amerikai és japán mérnökök által betervezett zavarszűrő megoldásokat. A zavarszűrés eszköze sokszor a paneltervezés geometriai megoldásaiban rejlik. Nem mindegy, hogy egy nyomtatott áramköri csíkot erre, vagy arra kanyarítok. Ha csak pusztán a kapcsolási rajzot tekintem, akkor nincs gond. De az áramkör kialakítása, az alkatrészek egymáshoz viszonyított elhelyezése nem csak a formatervezőt érdekli, hogy milyen alakú dobozba tudja a terméket belesuvasztani, hanem a zavarok csillapítása szempontjából is elsőrendű szerepet játszik. A kereskedelmi forgalomba került készülékek persze mind magukon viselik az FCC, ISO, meg egyéb tanúsítványokat. De tehetünk egy egyszerű próbát. Ha egy bármilyen digitális audió készülék mellé teszünk egy AM sávot fogó zsebrádiót, akkor a skálát végigtekerve a középhullámon és valószínűleg a hosszúhullámon is találunk majd jó pár olyan frekvenciát, ahol rút kerregést, sípolást hallunk. Amikor ezek a zavarok rövidhullámon is bekavarnak, akkor már problémáink lehetnek. Ha pedig URH-n is jelentkezik a dolog, akkor lesznek is. Van olyan keverőpult, hogy nem hallunk ugyan zavart URH-n a közelében, de ha bekapcsoljuk, akkor a CCIR sáv alsó részén elnémulnak az adók. Van olyan powermixer, amiről tudjuk, hogy olyan zavarspektrumot produkál, ami nem engedi működni az egyik leggyakrabban használt drótnélküli mikrofont.
    A potenciális felhasználók persze morognak, mert általában nem számítanak ilyesmire. Az importőrök széttárják karjaikat, mondván, a készülék rendelkezik minden szigorú engedéllyel és tanusítvánnyal, ami az európai forgalomba hozatalhoz elő van írva. Mi itt a rendszer "felhasználóközeli" végén csak annyit tudunk tenni, hogy felhívjuk az ügyfeleink figyelmét az ismerten problémás készülékpárosításokra, meg arra, hogy akinek tuti biztonság kell, az vagy soksávos rendszert vásároljon, vagy tartson magánál biztonsági mikrofont drótos kivitelben.
     A zavaró jelek behatárolásához még egyszerű esetben is nagyon komplikált és drága mérő felszerelés szükséges, amit elvileg ugye csak a szakhatóságoknak kéne tartani. Nem valószínű tehát, hogy "Hívjon házhoz zavarspektrumot mérni!" feliratú autókkal rohangáló vállalkozók mondanák meg a frankót kérdéses szituációkban.   
    A helyzet pedig biztosan nem fog egyszerűsödni. A rengeteg mobiltelefon, a mindenhol jelenlevő WIFI, a terjedő digitális műsorszórás, a háztartásban fellelhető vezetéknélküli cuccok (riasztó, kapucsengő, garázsnyitó, egyebek) mind csak növelik és telítettebbé teszik az elektroszmogot, amiben élünk. A digitális színpadi vezetéknélküli rendszerek pedig még egyelőre eléggé lassan terjednék és jó drágák. Nem tehetünk mást, mint hogy erősen odafigyelünk az elmondott szempontokra is, amikor a színpadi rendszereinket összekombináljuk. Akkor esélyünk lesz rá, hogy ne kerüljünk zavarba a színpadon. Legalább rádiófrekvenciás zavarba ne :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.