Már egy korábbi bejegyzésben is volt szó az autók és a zene kapcsolatáról. Akit még nem győzött volna meg az az írás, íme, azok számára itt van egy újabb adalék. A Top Gear című BBC tévésorozatot itthon is lehet nézni. Agyaskámék nagy pihenten kitalálták, hogy megcsinálják a főcímzenét motorhangokból beszemplingelve. Így sikerült: 

    A Line6 ToneCore effektjei népszerűek a gitárosok körében, ugyanis a gyár többféle furmányt is bevetett annak érdekében, hogy mindenki összeállíthassa optimális effekt készletét. Először is, univerzális házat készített, amelybe cserélhető módon különféle betéteket rakhatunk. Ezek lényegesen olcsóbbak, mint a komplett pedálok. Tehát ha mondjuk megveszünk 3 pedált, meg pluszban még 2-3 betétet, akkor jelentős pénzt takaríthatunk meg. Természetesen ez a játék akkor működik, ha nem kívánjuk valamennyi effekt magot egyidejűleg használni. Van aztán még egy dolog. Létezik monó, illetve sztereó effektház. Az effekt betétek között is egyaránt találunk monó és sztereó darabokat. Az egyszerűség kedvéért minden párosítás működik, de természetesen a monó talpban a sztereó effektet is csak egy kimeneten, monóként használhatjuk, illetve hiába tesszük sztereó házba a monó betétet, akkor is csak egy kimenet lesz aktív.
    Másodszor, a Line6 kihozott M9, illetve M13 néven egy-egy multieffektet, ami ugyan nem egy az egyben a ToneCore pedálok gyűjteménye, hiszen van bennük a többi Line6 pedálsorozatból is jócskán, de megtaláljuk a ToneCore széria elemeit is a modellek között.   
    Harmadszor, van a ToneCore sorozatnak egy nagyon érdekes sajátsága. Mégpedig az, hogy a gyár kb. 2 éve kiadott hozzá egy fejlesztőrendszert, aminek a segítségével mindenki megalkothatja a saját egyedi effektjét. A fejlesztőrendszer nem igazán drága, 200 USD az értéke, és magában foglalja szükséges dokkoló egységet, melybe beépítettek egy USB csatlakozót a számítógépes adatátvitelhez, egy programozható kivitelű betétrészt az MCU-val, kontrollerekkel és kapcsolókkal, továbbá a szükséges szoftvert. A fejlesztést némi programozási rutinnal rendelkező emberek számára ajánlják. Hogyan is épül fel ez a rendszer? A dokkolóban egy Freescale DSP56364 típusú DSP dolgozik, itt vannak az analóg jelfogadó és kiadó áramkörök, mag az A/D - D/A konverter (AK4552). A panelen megtalálható az a külső RAM is, ami a delay, reverb és a modulációs effektekhez szükséges. A DSP persze a Line6 által előreprogramozott állapotban van, bekapcsoláskor a boot folyamat során betölti a dokkolóba helyezett MCU egység flash memóriájából a kódot. A fejlesztő rendszerrel ezt a flasht tudjuk programozni, tehát gyakorlatilag a DSP-t arra vesszük rá, amire akarjuk, meg amire a kiépítettség miatt a rendszer képes. A Line6 ezzel foglalkozó oldalán persze részletesebb infókhoz is hozzáférhetnek azok, akiket érdekel a téma.
     A fejlesztő készlet sokak fantáziáját megindította, és ahogyan az történni szokott, nem mindenki "rendeltetésszerűen" használta fel, mint azt például ezen az oldalon is láthatjuk.
    A Line6 nyitott fejlesztőrendszere számomra igen szimpatikus ötlet. Azt gondolom, hogy hasonló, jól dokumentált fejlesztői környezetet szintetizátor gyártók is kidobhatnának a piacra. Alapulhatna a rendszer egy futó, olcsó szintetizátor modellen, amihez egy egyszerű panelt legyártatni és a doksit kiadni nem lenne nagy munka. Biztosan nem fogyna persze belőlük sok ezer darab, de viszonylag egyszerűen lehetne házilag nagyon egyedi hangzási koncepciók szerint hangmodulokat előállítani. Persze, aki nagyon akar, most is vásárolhat mindenféle procikat és DSP-ket, nekiállhat tehát barkácsolni. Azonban ha az SMD panelektől kezdve az áramkörök méretezéséig mindenfélét házilag kell megcsinálni, az eléggé megdrágíthatja a folyamatot. Nem beszélve arról, ha házilag kell összehozni egy olyan komplex fejlesztőrendszert, amivel a vezérlő procit és a DSP-t is tudjuk kezelni.
    Ja igen, a jó öreg fatokos analógok, amikor csak pár IC, tranyó, ellenállás, kondi kellett, és ment is a készülék! :)

    Már elég rég ejtettem szót a blogban a Kocsmazaj zenekarról. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem történik ez-az náluk. Ma délelőtt otthoni ténykedéseim közben fél füllel a Muravidéki Magyar Rádiót hallgattam. Tudjátok, ez szlovén adó, Lendváról sugároz de hát magyar, mert a szlovéniai magyar közösséghez szól, és sokan hallgatják a határon innen is, hiszen a Dunántúl jó nagy részén fogható. Online pedig bárki hallgathatja, bárhol.
    A műsorban egy zalai muzsikust, Ádám Attilát mutatták be. Úgy jön ez ide, hogy Attila nyomkodja a billentyűket a Kocsmazaj zenekarban. A tehetséges billentyűs azonban most egy másik oldaláról mutatkozott be. Megjelent egy új albuma, amin szimfonikus hangszerelésű zenéket hallhatunk. Az anyagok persze számítógépen készülnek, hiszen a ma rendelkezésre álló szoftverek és hangmintatárak nem teszik szükségessé, hogy otthon egy teljes szimfonikus zenekart tartsunk, etessünk és fizessünk, ha zenéinket akusztikus hangszerekkel, monumentális hangzásokkal szeretnénk rögzíteni. Ez a komponistáknak jó, a szimfonikus zenekaroknak nem jó, de mindegy, ebbe most ne menjünk bele :)
     Attila a riportban elmondta, hogy nagyon inspirálják a híres filmzene szerzők munkái. Példaként Hans Zimmert és azt hiszem John Williamst említette. Őt is vonzza ez a fajta komponálási tevékenység. Tudjuk persze, hogy a hollywoodi nagy filmek castingja és a stáblista nem Tornyiszentmiklóson, még csak nem is Bagodban áll össze (egyelőre). A műsorvezető rá is kérdezett, hogy milyen eséllyel kerülhet valóban a "tűz közelébe" egy vidéken alkotó magyar muzsikus? Attila nagyjából azt válaszolta, hogy Tornyiszentmiklóson, Budapesten és Hollywoodban is lehet alkotni egyaránt jót és gyengét. Zeneileg, technikailag folyamatosan fejleszti magát, és bízik az internet kínálta lehetőségekben. Hasonlóan vélekedett tehát, mint Szkok Pisti egy korábbi beszélgetésünk során.  
    Attilának további jó munkálkodást kívánunk! Nézzétek meg MySpace oldalát, illetve egy grínpíszes videóját!
  

    Majdnem egy évvel ezelőtt mutattam meg a blogban Maksa Zoli agyas Dobsuli videóját. Tény az, hogy nagyon népszerű lett ismét a dob, és sokan próbálkoznak tanárral vagy saját kútfőből dobolni tanulni. Már kifejtettem párszor, hogy erősen a szaktanárok pártján állok mindenféle hangszeres játék elsajátítása terén. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne igen nagy hasznát venni különféle interaktív tréner programoknak, vagy akár videón dokumentált leckéknek.
    Múltkor a kanizsai koncertlátogatásról szóló bejegyzésemben nem írtam, de Németh Feri természetesen tanít is dobolni. Nemrég megjelent egy iPhone-on, iPod Touch-on illetve iPad-en futó Drum School app, ami igen praktikus lehet a dobosoknak, hiszen a "gyakorló készüléket" bármikor előszedhetik, követhetik a leckéket, megnézhetik a hozzájuk tartozó kiegészítő anyagokat. Ráadásul ugye történhet ez a villamoson, buszon, vonaton, vagy a dobszerkó mellett, ahol aztán tényleges gyakorlásra is mód nyílik. A program 250 groove-ot és 64 leckét tartalmaz, és nagyon sok információt ad, nem csak a kezdő dobosok tanulmányozhatják nagy haszonnal.
    A program az App Store-ban szerezhető be, nem egészen 5 USD áron. Azt hiszem, a gondosan összeszerkesztett, szemléletes és szakmailag kiváló programért ez nem pénz, és akár azok is sokat tanulhatnak belőle, akik nem dobosok.
    A kezelőfelületről és a módszerről ebben a videóban kaphatunk egy kis bemutatót:
 

In memoriam Gary Moore

We still got that blues... 

    Akik ismernek, azok jól tudják egyik kedvenc siránkozásomat is, miszerint mióta hangszerbótozok, azóta nagyon ritkán jutok el koncertekre. Bizony, az irdatlan mennyiségű bürokrácia, az emailek elolvasása és megválaszolása általában estére és éjszakára marad a nappali telefonkapkodás, rohangálás és ügyfélmenedzselés után. Így aztán általában a haverjaim szirénéneke süket fülekre talál, mikor gyakorta csábítanának valamilyen ígéretes koncertre. Láthatjátok, hogy a blogíráshoz is ritkábban jutok, pedig mostanában nagyon érdekes témák keveredtek elő, amikről feltétlenül szót kéne ejteni majd.
    Kedden este viszont elcsábítottak Kanizsára. Olyan zenész muzsikált, akit elég nehéz idehaza meghallgatni, mivel New Yorkban él, és zsúfolt koncertprogramjai mellett nem túl sokat tartózkodik Magyarországon. Németh Ferenc zalai gyerek, és már kölyök korában tudtuk, hogy komoly dobos pályafutás előtt áll. Az itthon folytatott tanulmányai után kijutott Amerikába, és amint a weboldaláról is látható, nemzetközi szinten is nagyon szép eredményeket ért el, igen nagy nevek egyenrangú zenésztársa volt, és ma is folyamatosan koncertezik a világ jelentős jazz pódiumain.
    Feri különféle műfajokban egyaránt kiválóan dobol. Utoljára élőben a Gilfema trióval hallottam Zalaegerszegen, egy ethno jellegű műsorral. Szívesen hallgatom a játékát, mert precíz, mindig stílusos, és igen jó érzéke van ahhoz, hogy soha nem "veri szét" a zenét, az arányok mindig tökéletesek. Nem véletlenül jegyzik a nevét a legnagyobbak között. Mostani Onion Project-jében Alapi Istvánnal, Kaltenecker Zsolttal és Lattmann Bélával alkotják a bandát. Mármost, ennyi kiváló muzsikusról feltételezhettem, hogy nem csinálnak valami béna zenét, ezért hagytam magam számtalan tornyosuló melóm ellenére is lecsalni Nagykanizsára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte már adtak egy-egy koncertet Balatonbogláron és Keszthelyen, és azok a barátaim, akik hallották őket, el voltak ragadtatva. Szóval nagy téma volt a csapat zenész körököben, meg persze a jazzkedvelő népek között. 
    Nos, az együttes valóban nagyon kellemes, finom, ugyanakkor erőteljes és szépen kidolgozott produkcióval örvendeztette meg a közönséget a Megyaszai Házban. Nem akarom méltatni a zenészeket, mert szükségtelen. Csak néhány gondolat. Alapi Istvánt én egy kicsit új oldaláról ismertem meg most. Korábban elsősorban virtuóz rockgitárosként gondoltam rá. A most hallott produkcióban persze kicsit más műfajt nyomott, és nagyon tetszett, ahogyan a jól megválasztott, gyakran elég szokatlan hangzásokat hatalmasan uralja az ujjaival. Érdekes volt az eszköz is: egy MacBook, rajta egy Waves GTR gitáreffekt program. Hamarosan tervezek írni a számítógépes gitározásról is, ez az est most újabb inspirációt adott a témához. Kaltenecker Zsolt több szám szerzőjeként is jeleskedett, és a KORG SV-1 (na, erről is kéne például blogolni egyet) billentyűin hallhattuk virtuóz játékát. Lattmann tanár úr atom precíz és igen szépen szóló basszusgitározása is meghatározóan fontos volt ebben a zenében. Németh Feri pedig hozta egyedi és élvezetes dobolását. Azonban mégsem a kiváló zenészek egyedi játékát akarom itt most tömjénezni, hanem azt tartom a legfontosabbnak, hogy rendkívül összecsiszolt, atomira kidolgozott összjátékot hallhattunk a zenekartól. Pedig elmondásuk szerint csak kevés idő volt próbákra.   Valamennyien szívesen hallgattuk volna még sokáig a csapatot, és megértettük a korábbi koncertek közönségének lelkesedését.
    Feri azonban másnap már visszarepült Amerikába, és pár hónapig nem is jár erre. Azonban sokan várjuk vissza az Onion Projecttel, különösen azok, akik most csak utólag értesültek a fellépésekről, és nem tudtak elmenni egyik helyszínre sem.
     Feri a koncert végén zenésztársai nevében is megköszönte nekünk, a hallgatóságnak, hogy nem valamelyik aktuális valóságshowt, hanem ezt a bulit választottuk. A nézőtérről elég erőteljesen utasították vissza még a feltételezést is :) 
    A koncert után hazafelé azon gondolkodtam, hogy lám, magyar muzsikusoktól  ismét világszínvonalú műsort hallhattunk. Ja, persze, egyikük épp Amerikában él... De amíg hazajárogat, addig jó nekünk. 

     Nézzetek meg egy kis ízelítőt a koncertből:

   

    Az olasz villamosmérnökök mindig is nagy érdeklődést mutattak a zene iránt. Gondoljunk csak a Bontempi, GEM, SIEL, Crumar, ELKA, EKO, Antonelli cégekre a régebbi időkből. Bizony, jól csengő márkanevek voltak ezek, melyeknek egy része egyszerűen eltűnt, más részük kínai tulajdonban került. A fejlett elektronikus hangszeripar tervezőbázisa persze nem szívódott fel. A Roland és a KORG fejlesztőinek egy része most is Itáliában dolgozik. Többen a régi nagy nevű cégektől kerültek hozzájuk.
    Amikor még a "maguk idejében" a kezembe kerültek az olasz gyártmányú szintetizátorok és orgonák, mindig azon csodálkoztam el, hogy míg az amerikai és japán szintik nagyrészt frankó specifikus és nehezen beszerezhető IC-kre alapultak, ezek döntően kommersz, a boltban megvásárolható alkatrészekből épültek fel. Most került a kezembe egy Siel Cruise, amit eddig csak futólag ismertem.
   A jó öreg analóg szintiről elég sok információt találhatunk egy holland weboldalon, melyet szerkesztője a SIEL-nek szentelt. A Cruise-ban egy monofonikus és egy polifonikus szintetizátort találunk összeépítve. A kezelőpanel bal oldalán a monofon, a jobb oldalán a polifon kezelőszerveket találjuk, középen pedig a split funkciók kiválasztására és kijelzésére való kapcsolókat, ledeket, és a két független hangerőszabályzót.
   A panel szitázása és a feliratok teljesen egyértelművé teszik a hangszer használatát, de azért a fenti linkről akár le is lehet tölteni a használati utasítást. A mono szekciót kétféle üzemmódban használhatjuk. a "FREE" módban a kapcsolók feletti ledsor felett található oktáv és hullámforma érvényesül, és erre hatnak a nem túl bőségesen rendelkezésre álló kezelőszervek, konkrétan: amplitúdó ADSR, VCF cutoff és resonance, valamint egy vibrato effekt. Ha a ledsor alatti preset beállításokat választjuk, akkor már konkrét hangszereket kapunk, melyek persze csak enyhén emlékeztetnek az eredeti trombita, gitár, fuvola, meg egyéb hangszerek hangjaira, de az analóg szintetizátorok világában ez nem számít bűnnek :)
    A polifon kezelőszervek közül a billentyűzet felett levő négy zöld színű gomb a legfontosabb, ezekkel tudunk a hangszercsoportok közül választani. Van egy rézfúvós, egy vonós, egy orgona és egy zongora csoportunk. Az egyes csoportokon belül billenőkapcsolókkal lehet kiválasztani a konkrét hangszert, illetve a csoportra jellemező effektet. Itt sincs túlragozva a dolog, de azért a fúvósoknál a rezonanciával, a vonósoknál az "Animator"-nak nevezett chorus-szerű effekttel eléggé meg lehet vadítani a dolgokat. A hangszer tehát meglehetősen egyszerű, de azért nem kell lenézni, mert teljesen élvezhető és sajátos hangzásokat tudunk belőle kihozni. 1981 és 1986 között gyártották, nem csoda tehát, ha a nyolcvanas évek hangzásvilágát fedezzük fel benne. A szűrőkkel a monofon és a polifon részben is kellemesen bele lehet matatni a soundokba. Mivel külön VCF burkológörbe nincs, ezért az amplitúdó burkológörbe és a szűrő együttműködése időben az amplitúdó burkológörbe időbeli lefutásától függ. Elég ravaszul befigyelő rezonanciákat lehet kihozni, ha az ember kiismeri ezt a rendszert.
    A hangszer, ami most bekerült hozzánk, elég jól néz ki külsőleg, de természetesen kíváncsi voltam a belsejére is.
   A szinti belseje meglepően jó állapotban van, mintha az eltelt 30 év alatt steril helyen tartották volna. A nyomtatott áramköri lapokon semmi korrózió, semmi koszlerakódás, igazán ritka az ilyen. A paneleken messziről látszik, hogy olasz szintetizátorban járunk. Szép kivitelű NYÁK lapok ezek, de nem szerették a furatgalvanizálást, ezért a kétrétegű fóliát az alkatrészlábaknál vagy külön emiatt beforrasztott átkötő szemekkel hozták össze. A csatlakozók is tipikus olasz termékek. Mint általánosságban említettem, az olaszok szerettek egyszerű IC-kből építkezni. Ha megnézzük a Cruise-t, akkor is ezt tapasztaljuk. Kommersz , 40XX CMOS logikából van felépítve szinte az egész, de a pár egyéb IC is annak idején boltban könnyen megvásárolható darab volt. Egyedül talán a frekvenciaosztóért kellett volna átlépni az osztrák határt.
   Na meg ott van ugye a monofonikus szekció szíve, egy SGS gyártmányú M 110 B1 típusú mikrokontroller. Erről túl sok infót nem sikerült kideríteni, de a kapcsolási rajz alapján azért ki lehet ókumulálni a működését. Fontos tudni, hogy a monofonikus és a poli rész annyira elkülönül, hogy teljesen külön áramkörök tartoznak egyik, illetve másik részhez. Valójában két szinti egy tokban, egy tápegységgel.  A dolognak az adja meg az igazi gyönyörűségét, hogy a billentyűzet is ehhez a struktúrához igazodik.
Bizony, itt azt láthatjuk, hogy dupla fémkontaktos, 49 billentyűs klaviatúrát kapott a szinti. Azonban egy adott billentyű alatt a két kontakt egyszerre záródik, tehát nem azért alakították így ki, hogy dinamikus legyen. Az egyik kontaktsor az SGS chipre kapcsolódik egy 12X5-ös lekérdező mátrix formájában, a másik pedig úgy van kialakítva, mint a régi orgonabillentyűzetek, vagyis a kromatikus osztó (S 50242) jeleiből az oktávok szerint leosztott jelet kapcsolgatják az egyes billenytűkontaktok a fogadó áramkörökre. Így persze ez a szekció full polifon.
     Ezek a hangszerek még nem a pirossal áthúzott kuka számára készültek. Még ennyi év után is szinte hibátlan ez a példány, de ha mégis elhalna benne valamelyik alkatrész, azt elég könnyen lehet pótolni. Valamennyi IC foglalatban van, ráadásul nem kontaktosak, ami külön öröm egy ilyen öreg darabnál. Akkoriban még szempont volt a szervizelhetőség. Nagyjából akkor jött ki, amikor elkezdték a MIDI-t beépíteni a hangszerekbe. Ebbe persze még nem került bele, de ismerve a felépítését, a két külön szekció miatt nem is lenne túl egyszerű midisíteni. Mivel az analóg részhez tartozó billentyűzet mátrixolt, nem lehet CV-t sem használni.
      Amint látható, a Siel Cruise egy egyszerű kis szintetizátor, semmi extra és hivalkodó nincs benne. Azonban nagyon jópofa hangokat lehet belőle kihozni, és itt a retró kinézet teljesen jól működő elektronikát tartalmaz. Az analóg szintetizátorok kedvelői számára mindenképpen egy nagyon kedves darab lehet.  

Az ország neve eredeti nyelvén: Synthystan

Földrajz

    Szintisztánt északról Dél-Piano, keletről Gitarisztán, délről Drumélia, nyugatról Basskyria, északnyugatról Provokália határolja. Domborzata eltér a környezetétől, mivel itt a magas hegyek feketék, az alföldek fehérek. Jelentősebb folyó nincs, mivel a szintisztániak mániákusan félnek a folyadékoktól, mint például sör, boroskóla, vodkanarancs, de még a tiszta víztől is. Ugyanis ha ezekből akár cseppek is behatolnak a kedvelt billentyűik alkotta  hegyek és völgyek közé, akkor tragédiák következhetnek be. Ezért inkább elterelnek minden folyót az országon kívülre, leginkább a torkukba. A folyadékok torkukba terelését kultikus áldozatként élik meg, de ezzel majd a "hitvilág" részben foglalkozunk bővebben.
A billentyűk alkotta fehér síkságok és fekete hegyek mellett fontos  része az országnak Displayland, ahová a lakók saját véleményük szerint dolgozni, mások szerint mulatni járnak. Az északon fekvő Controlland nevű területre viszont egyértelműen dolgozni, illetve sportolni járnak. Ezen aktivitásaikat a kutatók nem mindig tudják racionális szempontok alapján értelmezni. 

Történet, háborúk, külpolitika

    Szintisztánt főként Dél-Pianoból érkezett menekültek hozták létre úgy, hogy minden határoló ország területéből elcsippentettek egy darabot. A területszerzés lassan, de szisztematikusan zajlott, és közben  menekültek érkeztek ezekből az országokból. Szintisztán történelmét állandó harcok jellemzik. Dél-Piano sérelmezte a fellázadt lakosság kiköltözését és a folyamatos területfoglalásokat, ezért szünet nélkül csatázott egykori lakosaival. Gyakran érte az a vád a menekülteket, hogy nem voltak képesek megtanulni rendesen zongorázni, ezért hagyták el az országot. A menekültek viszont arra hivatkoztak, hogy Dél-Piano a környéken az utolsó királyság, és ők szeretnének végre demokratikus országban élni. Gitarisztánnal is folyamatosak ez ellentétek. A Nagy Monitorháborúban hangerővel sokkolta egymást a két ország hadserege, amelyben rengeteg zenész, technikus és civil hallgató esett áldozatul. A két ország határán még mindig kiégett monitorhangfalak és elszenesedett gitárerősítők emlékeztetnek a heves háborúra. Druméliával szintén konfliktusok terhelik a kapcsolatot. Szintisztán néhány éve dobgépekkel, grooveboxokkal és kísérőautomata szintetizátorokkal támadta Druméliát, kinyilvánítva területi igényeit. Drumélia kemény harcok árán is csak részben tudta megvédeni határait. Basskyriával és Provokáliával viszonylag jó viszonyban vanank, ám ez sokszor aggasztja a többi környező országot. Szintisztán megpróbál jó kapcsolatokat kiépíteni a Brassland szigetekkel, és titkos megnemtámadási szerződést kötött Stringiával. 

Népesség

    A népesség döntő hányadát a Dél-Pianoból elvándorolt keyboard nemzetiségűek alkotják. Sok druméliai és gitarisztáni is az újonnan meghódított területen maradt, elfogadva leigázásukat. De költöztek ide számos más ország lakói is, akik elsősorban üldöztetésükre hivatkozva kértek menedéket. Fluteland, Trombonisztán elnyomott lakói és a nincstelen észak-karaokiak is nagy számban jöttek ebbe az országba a jobb élet reményében. Mára erősen keveredtek a korábban elhatároltan élő népcsoportok, így gyakran nehéz eldönteni, ki melyikbe is tartozott eredetileg.

Államforma, politikai berendezkedés

    Szintisztán államformája kaotikus köztársaság. Az alkotmány preambulumában rögzíti a tizenkettedik gyök 2 értékének elfogadását és tiszteletét. Az alkotmány biztosítja minden zenész számára valamennyi állampolgári jog gyakorlását, azonban gyakran érik atrocitások azokat, akik nyilatkozataikban megsértik a billentyűsöket, vagy nyíltan vállalják dobos vagy gitáros múltjukat. A közelmúltban előfordult néhány szélsőségesen durva összecsapás is, amikor például kilopták egy dobos székéből a rögzítőcsavart, illetve világoskékre mázolták be egy illegális gitármozgalmár originál '59-es Fender Stratoját. Ezeket az akciókat a Zenész Világtanács keményen elítélte, és szankciókat helyezett kilátásba.
A parlamentbe népszavazás útján kerülhetnek képviselők, akik tartozhatnak pártokhoz, vagy lehetnek függetlenek. Olyan sok párt van, hogy már évek óta egyik sem tudja elérni a parlamentbe jutáshoz elégséges 5% szavazati arányt, ezért üres a parlament. A legfontosabb versengő pártok:

- Zongorapárt. Ultrakonzervatív párt, gyakran vádolják őket azzal, hogy Dél-Piano érdekeit próbálják érvényesíteni. Egyesek szerint meg akarják dönteni a kaotikus demokráciát, és kalapácsmechanikás királyságot szeretnének létrehozni.

- Orgonapárt. Erősen heterogén szerveződés. Egy részük a zongorapártból jelentkezett át, más részük a szélsőjobbos, és ezért feloszlatott Pipe Organ Mozgalomból érkezett, de vannak itt régi hammondisták, bontempisták és további régi, már eltűnt szervezetek tagjai. Egymás között tökéletes az egyetértés, de a parlamenti kérdésekben nem tudnak közös nevezőre jutni, ezért kifelé mégis mindig marakodóknak tűnnek.

- Egyesült Digitális Párt. Ez a szövetség a Nemzeti PCM Párt, a Digitális Konverzió Kezdeményezés és a Samplerdemokrata Néppárt összeolvadásából keletkezett. Mint afféle olvasztótégely, elég vegyes népség. A széthúzás megakadályozza őket abban, hogy parlamenti pozícióhoz jussanak.

- Nemzeti Arrangerpárt. A legegységesebb politikai mozgalom, és egyben ők számlálhatják a legtöbb tagot is, pedig náluk felvételi vizsgát kell tenniük a jelölteknek. A vizsgán meg kell szólaltatni egy Casio keyboardon egy C-dúr akkordot egyszerűsített akkordfogással. A vizsga csak 365 alkalommal ismételhető évente, így sokan kiesnek a rostán.

- Analóg Párt. A tagságot javarészt nosztalgiázó öregurak alkotják, akik faoldalú ketyeréikkel időnként demonstrációkat tartanak a parlament előtt, és régi vitézségüket fitogtatják. Politikai elemzők kapcsolatokat vélnek felfedezni az Orgonapárt és az Analóg Párt között, de ezt mindkét oldalról következetesen cáfolják. Az Analóg Párt is erősen megosztott, elsősorban a MIDI-kérdés miatt.

- Workstation Néppárt. Valamennyi ellenlábasuk szerint jellegtelen, íztelen, bűztelen politikai mozgalom, pedig erősen fejlődnek és gyarapodnak. Pár éve már majdnem bekerültek a parlamentbe. Keveset veszekednek, mert hangszerük kiismerése elveszi az idejüket minden más foglalatosságtól.

- Softsynth Mozgalom. Őket csak mostanában jegyezték be pártként, mert egy darabig maguk sem tudták, hogy mit akarnak. Most sem tudják, de már határozott politikai nézeteket tudnak megfogalmazni választási plakátjaikon, így kérték pártként való bejegyzésüket. Zártkörű rendezvényeikre bejutott álruhás tudósítók komoly vitákról számoltak be a Plugin - Standalone témakörben, illetve  ASIO kérdések tekintetében. A demokratikus országok pártjai elzárkóznak a velük való kapcsolattartástól, mert állítólag a pártot a warezmaffia támogatja. Ez ellen tiltakozva tüntettek a párt tagjai és szimpatizánsai a híres Hardverkulcsos Felvonuláson.

- Virtuál Analóg Párt. Tagjait részben az Analóg Pártból, részben az Egyesült Digitális Pártból toborozta. Mindkét párt élesen támadja őket. Mindmáig nehezen tudja definiálni magát a párt, ezért aztán nem is juthattak soha a parlamenti zsírosbödön közelébe. Néhány csalódott tag átjelentkezett a Softsynth Mozgalomba, de ott is bomlasztással vádolták őket. A párt jelképe a rózsaszín DSP.

- Liberális Keyboard Liga. Ebbe a pártba azok a billentyűsök tartoznak, akiket más párt nem kívánt tagként bevállalni. Küzdelmük a 13 billentyűs oktáv és a fekete billentyűk ibolya színűre cserélése ügyében nem talált sok szimpatizánsra, de elérték, hogy minden aktív hangfalra vakító kék LED kerüljön.

- Mulatós és Lakodalmas Párt. Vidám csapat. Ők lehetnének a legnépszerűbb párt, csakhogy lakodalom ritkán van, és mulatni sincs sok alkalom, mivel a sok párt viszálykodása és a külpolitikai krízisek miatt mindig háborús helyzet uralkodik az országban. Amíg nem jutnak be a parlamentbe, pártjuk alapelvei szerint folyamatosan csiszolják zeneelméleti ismereteiket.

    Aztán itt van a többi kis párt, épp csak felsorolásszerűen:

- FM Synth Párt
- Mellotron Emlékpárt
- Theremin Koalíció
- WaveTable Mozgalom
- Zondblöttyer Vernyákpárt
- Oas Is The One Párt
- LA Synth Community
- Phase Distortion Párt
- Gombos Harmonika Párt
- Láncfűrésszel a Jobb Szintetizátorért Mozgalom
- Kamulátor és Hakni Párt
- 439 Hz Párt
- Zöld Billentyű Párt
- Dobgépes Gitárszintetizátor Párt
- Szinteszájzár Párt a Sajtó Szabadságáért
- Lábbalhajtott Cimbalom Néppárt
- Groovebox Mizéria Párt
- Modell Ez Ő! Horrorpárt
A 30000 főnél kevesebb tagot számláló pártokat nem említettük.

Gazdaság

     Az ország gazdasága elsősorban zenei művek újrahasznosítására, kisebb mértékben új művek alkotására épül. Az egyetlen adónem a szerzői jogdíj. Mivel ezt kollektíve nem fizeti a népesség, ezért nincsenek szociális jutattások és nyugdíjak sem. A számos hajléktalant itt utcazenésznek hívják. Pénz nincs, mindenki lemuzsikálja a megvásárolt termékek, illetve az igénybevett szolgáltatások árát. A mezőgazdaság elsősorban hangjegyeket termel, épp csak annyit, amennyi a népesség ellátásához elegendő. Számos protekcionista mozgalom hevesen tiltakozik a külföldről nagy tételben importált MP3 zenék miatt. A tiltakozók hitelét némileg aláássa, hogy nem egy közülük korábban SMF csempészet miatt került törvény elé.

Kultúra, oktatás

    A sok belharc és háború mellett erre már nem túl sok ideje és energiája marad az ország lakóinak, pedig valamennyien büszkék egykori virágzó művészetükre és hajdani extraszuper fejlettségű oktatási rendszerükre, ami csak úgy ontotta a zenei zseniket. Ma a kultúra legfeljebb arra korlátozódik, hogy egykori intézményeik romjain évente egyszer, a Szintisztáni Kultúra Napján megnyomják a "START" gombot egy másfél oktávos Chiung-Huang szintetizátoron, megszólaltatva a Jingle Bells-t (Demo Song No. 1.). Ez a dal vált Szintisztán himnuszává, és a hagyományok szerint ezen a kis műanyag szintin kell lejátszani nemzeti ünnepek alkalmával.

Vallás, hitvilág

    Szintisztán lakóinak világnézete tökéletesen konfúz. Egyaránt fellelhető a Szilveszteri Malac ősi pogány kultusza, és a Druméliából átjött Húsvéti Nyúl kultusz. Ezek mellett ma már általában az analóg - digitális választóvonal két oldalán levő hívők különféle egyházai, szektái osztják meg a népességet. A korábban felsorolt pártok jelentős részei is határozott vallási bázisra épülnek. A botfülűnek nevezett ateistákat viszont egységesen üldözik, ezért ők bujkálnak, illetve gyakran Druméliába menekülnek. Emberjogi szervezetek eredménytelenül próbálják ezt a vallási eredetű diszkriminációt visszaszorítani. Stringia külügyminisztere nemrég élesen elítélte ezt a jogtiprást, emlékeztetve arra, hogy Szintisztán magukat abszolut hallásúnak tituláló vallási vezetői között is vannak olyanok, akiknek a zenei hallása megkérdőjelezhető, és hogy Stringiában a huszonhatodik hegedűsnek is kifinomultabb a hallása, mint Szintisztán magukat jóformán szentként aposztrofáló vezetőinek. Ezen kijelentése Szintisztánban heves vallási lázongásokat indított el, sokan követelték Stringia azonnali megtámadását. A Zenész Világtanács azonban közbeavatkozott. Stringia külügyminiszterét vonóletételre és 2 heti gyantaelvonásra kötelezte, így elérte, hogy a szintisztáni bombázók mégse szálltak fel, és  nem szórták le hamis hangokkal teli bombáikat Stringia földjére. A két ország között érvényben levő megnemtámadási egyezmény súlyos megsértését így sikerült megakadályozni.

Idegenforgalom

    Régebben gyakran indultak zenészek főleg a környező országokból Szintisztán kulturális romjaihoz kirándulni. Ma azonban a zavaros helyzet miatt senkinek nem ajánlják az országba történő belépést az utazási irodák. Néhány katasztrófaturista azonban nem retten meg, és kalandtúrára indul a veszélyes területekre. A hatóságok felhívják azonban a figyelmet, hogy fejhallgató, MIDI kábel, kottásfüzet és pendrive mindig legyen a turistáknál, ezzel elkerülhetik az atrocitásokat. A határátlépésnél a hivatalnokok szúrópróba szerűen ellenőrizhetik a zeneiskolai végzettséget igazoló papírokat, ezek hiányában a helyszínen kategóriavizsga letételére kötelezhetik a turistát. 

Szintisztán teljesen a képzelet szüleménye. Aki valós országokkal, politikai csoportokkal, személyekkel bármiféle azonosságot vél felfedezni, az magára vessen! 

    Furcsa dolgokat produkál időnként a zenei elektronikai piac. Amikor az imént a kollégáimnak hangosan felolvastam a TC Electronic hivatalos értesítését a Powercore termékcsalád megszüntetéséről, Besenyő Pista bácsi és Margit magvas beszélgetései jutottak eszünkbe. Azok is nélkülözik az értelmet, de legalább mulatságosak.
    A TC Electronic bejelentését viszont cseppet sem tartom mulatságosnak. Hogy mennyire értelmes, azt nyilván ők tudják, hiszen nyilván ők nyomkodták addig a számológépeiket, amíg erre a döntésre nem jutottak. A Powercore platform egyaránt népszerű volt a kisebb és a komolyabb stúdiókban. Nyilvánvaló, hogy az első termékek még akkoriban születtek, amikor a számítógépek processzálási teljesítménye még csak töredéke volt a maiakénak. Azonban a koncepció messze túlmutatott a "segítsünk a béna CPU-kon!" elven. A TC a saját diszkrét eszközein nagyon szépen kicsiszolt effektezési és DSP hasznosítási technológiákat rakott eleinte a PC-be, illetve később mellé, amikor megjelentek a külső modellek. Nem kellett azon reszketniük, hogy a megkívánt munkaalgoritmus nem akad-e össze a Windows frissítéssel vagy Pistike felugró MSN ablakaival, koncentrálhattak csak a lényegre és a hatékonyságra.
     Általános trend ma már, hogy a korábban csakis hardveres segítséggel megoldható jelfeldolgozási procedúrákat szépen bevágják native (a számítógép procersszora által számolgatott) szoftverekbe. Ki hitte volna például korábban, hogy valaha a Pro Tools native formában is elérhető lesz? Mégis, én például azt vártam, hogy a TC ráerősít a Powercore platformra, és még izmosabb DSP-kkel, még zseniálisabb pluginekkel jön ki nemsokára. Tavalyi pletykákból még azt gondoltam, hogy a gyár berkeiben is ez a cél. Korántsem temette még el mindenki a DSP-s rendszereket, gondoljunk csak a Sonic Core újdonságaira, vagy a továbbra is nyomuló UAD-ra. Apropó, UAD. A TC a levélben kifejti, hogy a meglevő készleteket még értékesítik, a support tulajdonképpen élni fog, és ha valaki nagyon megkedvelte a DSP alapú rendszereket, az használjon a továbbiakban UAD eszközöket!
      Majdnem hanyattestem. Nem az UAD-ot akarom bántani, mert a termékeik tök jók, közismerten finomra hangolt fülű tervezők spéci algoritmusai futnak rajtuk, teljesen professzionális dolgokról van tehát szó. Az elven akadtam ki. Tételezzük fel, hogy holnap bejelenti például az Audi, hogy gazdasági okokból leáll a személyautók gyártásával, és mondjuk az evőpálcika biznisz felé fordul. Az elképedt Audi faneknek pedig annyit mond, hogy bocs, ha esetleg rászoktatok a felső kategóriás személygépkocsikra, akkor mostantól nyugodtan vegyetek BMW-t!
     Kíváncsian várom, hogy a MasterX5, vagy a zengetők, esetleg a Virus Powercore kijön-e valaha native formában? Ha igen, akkor milyen árakon, milyen bugokkal, mekkora CPU terhelést, illetve memóriafoglalást okozva? 
     Mindenképpen csalódást okozott a hír. Azért is igyekszem közzétenni minél előbb, hogy aki tervezett a közeljövőben egy Powercore beszerzést, az ne sokat spekuláljon, mert hamarosan kifogynak a készletek. 
 

 Fellebbent a fátyol

   Pár napja még azon rágódtam, hogy vajon miért egy nagy "9" díszeleg a KORG Kronos szintit reklámozó gyári oldalon. Most már tudjuk: azért, mert a KORG 9 darab szintetizátor engine-t épített egy workstationbe. Az előzetes infók szerint nagyon brutális új hangszerrel van dolgunk.
A KORG egy halom új technológiát és meglevő rendszereinek továbbfejlesztését építette bele ebbe a hangszerbe. Azt gondolom, hogy az elkövetkező időszakban nagyon sokat fogunk a Kronosról beszélgetni zenész körökben. Lesz belőle 61, 73 és 88 billentyűs verzió, az árak pedig várhatóan inkább az M3, mint az Oasys magasságában lesznek. Pár hónapot még várnunk kell a piacra kerüléshez, de Frankfurtban már ki lehet próbálni őket azoknak is, akiknek most nincs módjuk Los Angelesben két beach party között Kronost tesztelgetni :)
     A Kronosról és a többi fontos új Korgságról a Korg.blog.hu-n tájékozódhattok! 

     P.S.: és gyönyörködjetek! (Ha tehetitek, akkor nézzétek és hallgassátok HD-ben!)