A Youtube Symphony Orchestra

Nézzétek HD-ben, hallgassátok normális hangszórókon! Jó sávszélességet kívánok hozzá!

    Azt hiszem, lehetünk egy páran ebben az országban, akiknek a Rákóczi-induló hallatán a reggeli műszakba indulás előtti intravénás kávé kevergetése ugrik be azonnal. Az éjszaka süket csendje és a vekker rettenetes pittyegése után ez a zene hozta korábban ismét működőképes állapotba az országot. Mostanában már nagyon későn fekszem le, később is kelek, és azt sem tudom, hogy hajnalonként ezzel indít-e még a Kossuth, azaz bocsánat, MR1. Az egész onnan jutott eszembe, hogy belebotlottam a Youtube szimfonikus zenekarának Rákóczi-induló felvételébe. 

    De mi is ez a Youtube Symphony Orchestra? Igazából véletlenül akadtam rá erre a felvételre, ahol egészen kiváló előadásban hangzik el a mű a Berlioz-féle verzióban. A dolog egy tavalyi projekt tulajdonképpen, amit elég nagy csinnadratta övezett, de a "végtermékek" valahogyan mégis elég jól elvesztek az információs áradatban. 
    Röviden arról van szó, hogy a Youtube versenyt hirdetett klasszikus zenét játszó muzsikusok számára különféle hangszeres kategóriákban, és a legjobbakból összehoztak egy zenekart. Több, mint 3000 ember jelentkezett. A versenyzőket komoly szakmai zsűri szűrte első körben, majd a feltöltött videók alapján a netes közönség szavazatai alapján kerültek be a legjobbak a zenekarba. Büszkén mondhatjuk, hogy "természetesen" magyarok is bekerültek az együttesbe. Két muzsikusunk, Bátki Viktor brácsás és Bencze László nagybőgős képviselte a hazai színeket. A nyerteseket tavaly áprilisban a Youtube meghívta New Yorkba, ahol három napjuk volt Tan Dun Internet Szimfónia No. 1, Eroica című művének összepróbálására. Ezután következett a Carnegie Hallban a nagy koncert, ahol Michael Tilson Thomas, a San Franciso Symphony Orchestra zenei igazgatója volt a karmester.
    A zenekarral e koncerttől függetlenül is nagyszerű felvételek készültek. A belinkelt pár videó alapján még találhattok egy csomót a Youtube-on, érdemes őket megnézni. Az is kiderül, hogy ha a Youtube ad magára, akkor egészen elfogadható hangminőség és jó nagy dinamika jön a streamekből.

    A következő érdekes felvételen egy Mason Bates nevű DJ nyomul a zenekarral. Kelléktárából egy AKAI MPD24 (ha jól látom?)  és egy almás notebook látszik.

    Azoknak pedig, akik nagyon jól bírják a kortárs zenét, még egy John Cage művet ajánlok:

http://vuvuzela.hu

:)

    Gelencsér Tamást  (G.T.) a hajdanán  általunk szervezett VillanyWeekenden  ismertem meg. Akkor Integral=303 nevű formációjával vett részt, és akkor volt lehetőségem arra, hogy élőben is megnézzem, meghallgassam, érdekes zenei elképzéleseinek színpadi megvalósítását. A képen látható füst  egyébként nem a számítógépéből gomolyog, mert voltak ott mindenféle vizuális effektusok, így füstgép is. Sőt, mire szegény Szkok Pistiék sorra kerültek, arra már az egyik hangfal is félig füstbe ment. Pedig nagyon visszafogott hangerővel muzsikáltak a csapatok :)

    A nyolc évvel ezelőtti egerszegi fellépés most arról jutott eszembe, hogy egy erős hét múlva Bélapátfalván lesz egy Wonderland Fest nevű eksön. Kedvcsinálónak született egy klip, melyet G.T. a SpaceSheep nevű csapatával követett el. Nekem nagyon bejön ez a kis cucc, javaslom nektek is, hogy nézzétek meg ti is:

   Tegnapelőtt volt öt éve, hogy Joe Zawinul Körmenden adott egy szenzációs koncertet. Számomra hatalmas élmény volt, hogy ezt a billentyűs legendát láthattam, hallhattam, kezet foghattam vele. 2007-ben sajnos itthagyott bennünket.

   Fiatalon nagy Weather Report kedvelő voltam, csodáltam Zawinul játékát, és a változatos, izgalmas zenei világot, amit a szerzeményeiben elénk varázsolt.

    Körmendi koncertjén kiváló zenészekkel vette körül magát, és nagyon friss, ütős műsorral szórakoztatott bennünket. Az a gyanúm, hogy volt még az öregben bőven zenei ötlet és kreativitás, de sajnos már a fenti nagy zenekart erősíti.

     Egy olyan videót mutatok most róla, ahol kilép örök KORG M1-je mögül, és másik nagy kedvencemmel, John McLaughlinnal muzsikál egy jót.  

    Nemrég írtam a hordozható számítógépek zenei alkalmazhatóságáról pár sort. Egy megjegyzés erejéig szót ejtettem arról is, hogy vannak, akik a notebookot hangszer helyett, helyesebben szoftver szintetizátorok futtatása céljából viszik a színpadra. Emlékszem, hogy 7-8 évvel ezelőtt valamelyik fórumon elég éles vita folyt arról, hogy mennyire életszerű erről egyáltalán beszélni. A notebookok a mai viszonyokhoz képest sokkal kisebb teljesítményt nyújtottak, de valljuk be, hogy a rajtuk futtatható standalone vagy plugin hangszerek is eléggé kezdetlegesek voltak. Szóval eléggé experimentális dolognak minősült a kérdés, vagyis mindenki a saját bőrén próbálta ki, milyen hátulütőkkel jár a laptop muzsikálás.

   Ma már elég sok produkcióban feltűnik a laptop a színpadon. Az egy másik kérdés, hogy mi célból? Van ugye, amikor a sztereóra lekevert, koncertre lemasterelt zene erről szól. Ugyebár a playbackelőknek is meg kell élniük valamiből, csak arra ügyeljünk, hogy jól tudjunk különbséget tenni a bedugatlan hangszerekkel ugráló előadók és a zenészek között. A kérdés azért sem egyszerű, mert bizonyos helyzetekben virtuóz muzsikusokat láthatunk playback haknin, vagy tévé showban "úgycsinálni". Vannak, akik atombiztos koncerteket adnak, előre frankón felvett énekkel. Semmit sem bíznak a véletlenre.  Ez már egy külön ügy, aminek vannak technikai, szervezési és megélhetési okai. A kérdés messze túlmutat a mostani témánkon.
    Vannak aztán olyan bandák, ahol a zenei alapok egy része soksávos felvétel formájában van a laptopon, a színpadon levő zenészek erre muzsikálnak illetve énekelnek élőben. (Jó ez a magyar "élőben" kifejezés, amit az angol "live"-ból vettünk át. Aki él, az muzsikál... Oké, ne bonyolódjunk ebbe bele :)
    Néhány esetben a notebook nagyon ártatatlan szerepet tölt be a színpadon: vezérli a kütyüket. Kiválóan meg lehet csinálni az effektek, gitárerősítők, szintetizátorok programjai közti váltást a zeneszámok között és számokon belül is. Akár a fényeket is vezérelhetjük "egy füst alatt". Ez valóban nagyon kényelmes és hasznos funkció, csak arra kell vigyázni, hogy ha valaki menet közben ront, vagy elhúzódik egy improvizáció, akkor oda van a produkció, mert szétcsúszhatnak a dolgok. Ha nincs külső technikus, akkor akár egy digitális keverő vezérlését is a zenéhez illeszkedően automatizálhatjuk a gépről. Persze a fenti okok miatt egy figyelmes technikussal ekkor is többre megyünk, hiszen bármilyen váratlan szituáció esetén kézben tudja tartani a helyzetet.
    Visszatérve a "laptop hangszer" kérdésre, a gépigényt és a techikai részeket már nagyjából a múltkor körbejártuk. Nem esett akkor szó a gyakorlati dolgokról. Mert ugye kell nekünk még egy jó midi billentyűzet is, a szükséges kontrollerekkel. A laptopot okosan úgy kell elhelyezni, hogy amikor programot, hangszínt váltunk, akkor lehetőleg ne nyakatekert módon lehessen hozzáférni. Szerencsés, ha a gép a midi billentyűzet felett van. Azonban ekkor takarja a zenészt a felhajtott display a legjobban, és ekkor van a legnagyobb esély arra is, hogy egy lógó drótnál fogva valaki lerántja a készüléket.  Láttam már flightcase-be ágyazott notebookot is, egy vastag szivacs lapba vágott lyukban ült a gép, gondosan ki vagdosták a csatlakozók helyét is. Azonban szellőzés egyáltalán nem volt, a hőleadás ilyenkor tragikus, a gép halálra van ítélve ezzel a megoldással.
    A színpadon használt zenei laptop esetében talán a leglényegesebb dolog az, hogy gyorsan és egyszerűen tudjunk preseteket, adott esetben hangszereket váltani. Ehhez egy kicsit másként kell előkészülni, mintha "rendes" szintetizátort vinnénk a buliba. Különösen akkor válik komplikálttá a dolog, amikor a fentebb már említett soksávos zenei alapokat és az élő játékra használt szoftveres szintetizátor (dob, gitár, általában hangszer) egy gépről akarjuk előcsalogatni. Ilyen esetben csábító valamilyen VST host (klasszikus esetben Cubase) használata. De ne felejtsük el, hogy különösen soksávos, nagy bitmélységű, magas mintavételű frekvenciával rögzített projektek betöltéséhez még izmos gépen is szükség lehet akár pár percre is. Egyszerűbb anyagokat persze egy korszerű gép 5-10 másodperc alatt belapátol.
    A fenti Kraftwerk képet azért vágtam ide be, mert ők is Cubase-t használnak a koncerteken a laptopjaikon. Ha az ember belegondol, hogy ők a '70-es évek óta milyen technikai átalakuláson mentek át, hát, elég érdekes következtetések adódnak...
     Még egy érdekes linket mutatok Goran Bregovic zenekarának tavaszi zalaegerszegi koncertjéről. A Kraftwerktől a lehető legtávolabb álló stílusban muzsikáló Wedding & Funeral Orchestra  nagy sikerű bulijáról a Zalai Hírlap tudósított. A cikkhez kapcsolódó képgalériában jól látható egy "almás laptop", de nem igazán tudom, hogy azt Goran mire használta. Ha valaki ott volt a koncerten, és kifigyelte, akkor megoszthatná velünk a tudását!

    Végezetül egy fontos tanács. Buli előtt kapcsoljuk ki az automata frissítéseket, MSN-t, Skypot, egyéb netes izéket, a legjobb mindennemű kommunikációt letiltani. Elég gáz az, ha buli közben feljönnek mindenféle ablakok, pláne, ha még hangjelzések is kísérik :) 
    Elmesélek egy saját sztorit. Egy koncerthangosítást oldottunk meg valahol, és előtte kérdeztem a helyi technikus srácot, hogy nincs-e wifi, mert meg szeretnék valamit nézni a neten. Előző napon ment. Mondta, hogy elvileg van, nincs is kódolva, működnie kéne. Azonban nem látta a gép hálózatot, és a dologról meg is feledkeztem. No, aztán elindult a műsor, a notebookon pedig rögzítettem az anyagot. De akkor még a kimenő csatorna is be volt keverve. Egyszer csak a produkcióba furcsa hang vegyült, bár épp egy jó hangos részletbe, így a zenészeken, meg rajtam kívül nem sokan vették észre. Tudjátok, az a jelző hang (blutty), mikor Skypeon az ember üzenetet kap. A rendes technikus srác beüzemelte nekem a wifit, és naná, hogy az ismerősök azonnal rámakadtak a Skypeon :)  
 

    A fenti kérdést nagyon sűrűn felteszik nekem. A poén persze az, hogy nem stúdiósok, zeneszerzők, reklámszerkesztők, akik stúdiójuk továbbfejlesztésén törik a fejüket, hanem többnyire olyanok, akik épp sikeresen letorrentezték mindkettő program tört verzióját, aztán most gondolkoznak, hogy melyik legyen a fő csapásirány? Eleinte arrogáns módon azt szoktam mondani, hogy torrentezzék le a kérdésre a választ is, de aztán rájöttem, hogy ez nem igazán jó módszer, mert amint már egy korábbi bejegyzésben említettem, a neten nagyon sok dezinformáció kering, jó eséllyel találunk meg nem alapozott dolgokat és tudatos félrevezetéseket ebben a témában is. Ha pedig valaki valóban csak a kipróbálás kedvéért szedett le egy tört verziót, a fals információk birtokában lehet, hogy nem jól, nem megfelelő célra veti be az adott programot, csalódik benne, így aztán jó eséllyel soha nem is fogja megvenni.

 

    Itt és most egyáltalán nem kívánok belemenni a szokásos "warez - nem warez" flémekbe, azt viszont feltétlenül meg kell említeni, hogy az az indok, miszerint például a Cubase-t nem lehet kipróbálni, már nem állja meg a helyét. A Steinbergtől - akár rajtunk keresztül is - lehet kérni "tryout" verziót, mindössze egy termékkulcsot kell beruházni annak, aki még nem rendelkezik ilyennel. Igaz, hogy ez egy 30 napos verzió, azonban mentes a tört Cubasekre jellemző fájdalmaktól. Sokan korábban azért utasították el a Cubase használatát, mert rengeteg hibát véltek benne felfedezni. Holott mindössze arról volt szó, hogy tökéletlenül sikerült a törés. Aki tehát komolyan fontolgatja a Cubase beszerzését, annak mindenképpen ezt a lehetőséget ajánlom.

    Ideje azonban rátérnünk a címben felvetett kérdésre. Cubase, vagy Nuendo?
    Gyorsan meg is válaszolom: kinek a pap, kinek a papné! Vagyis a Steinberg eltérő funkcionalitással, felszereltséggel forgalmazza ezeket a szoftvereket, és eltérő célokra is ajánlja őket. Korábban én rákérdeztem, hogy miért nincs a hivatalos oldalon Cubase - Nuendo összehasonlító táblázat, mint ahogyan a különféle Cubase verziókról kiváló összehasonlítást tesznek közzé? A válasz az volt, hogy alapvetően két különböző termékről van szó, eltérő felhasználói kört céloznak meg velük, ezért nem igazán szerencsés táblázatszerűen összevetni őket.

    A Cubase klasszikus szekvencer programból nőtte ki magát. Számtalan átalakuláson ment át, az elsők között integrálták bele a hangsávok felvételét és keverését, megalkották az ASIO szabványt az alacsony audio latency elérésének érdekében, nagyon sokféle effekt és szoftver szinti plugin nőtt ki ezen a termőtalajon. Alapjában véve azonban a Cubase kezelése és filozófiája a komponáló, zeneszerkesztő embert igyekszik kiszolgálni. A folyamat tehát nagyjából a következő: a zenei ötletet vázlatosan midiben megalkotjuk, aztán vagy részben, vagy egészben a PC-n belüli hangkeltő rendszereket felhasználva elkészítjük a tökéletes hangszerelést, majd a hangsávok (vagy szoftszinti sávok) keverését, effektezését precízen beállítva elkészítjük a végleges verziót, akár a mastert is. A folyamat hatékonyságát és gyorsaságát sok (talán túl sok) lehetőség is segíti. A lényeg az, hogy a számtalan lehetőség birtokában mindenki ki tudja alakítani a saját optimális munkafolyamatát (workflow). Természetesen a Cubase segítségével külső midieszközök (szintetizátorok, samplerek, külső effektek) sora is meghajtható, illetve a Cubase funkcióit, a pluginek működését külső kontrollerekkel is vezérelhetjük. Előfordulhat, hogy a midi funkciókat nem, vagy csak alig használjuk, mert például egy rock zenekart rögzítünk, és maximum egy alap takt jelre van csak szükség. A Cubase ilyenkor is nagyon hatékony, hiszen az audió sávok szerkesztésében, a dinamika processzálásban, az EQ-zásban, a keverésben minden eszköz rendelkezésünkre áll. Aki azt mondja, hogy a Cubase kizárólag a midis és a szoftszintis munkákra behatárolt program, az nagyon nagyot téved. Egy másik népszerű dezinformáció, hogy a Cubase "nem jól szól". Tudni kell, hogy ma szinte minden professzionális audio szerkesztő program 32 bites lebegő pontos számolású jelösszegzést használ. Kivételt a ProTools képez. Az objektív tesztek is azt igazolják, hogy ezek a programok ugyanazokkal a forrásanyagokkal ugyanazt is teszik, tehát a végfájl ugyanaz, nem csoda, ha hangzásban semmiféle különbség nem mutatkozhat. Különbség lehet persze sok mindenben: az EQ és effekt algoritmusokban, a pluginekben és kezelésükben, a csoportképzésben, routolásban, stb. 
    Az igazság az, hogy a végtermék minősége elsősorban a hangmérnök fejében és fülében dől el. Nem szabad elhanyagolni persze a hangkártya és a külső eszközök minőségét sem, hiszen a gyenge minőségben rögzített anyag hibái munka közben még jobban felnagyítódnak. További vesszőparipám a monitorhangfalak kérdése. Ha nem halljuk atom precízen a munkánk tárgyát, akkor sok hibát követhetünk el a keverés során, és a rossz végtermékért a legegyszerűbb a Cubase-t, vagy bármely más programot okolni.

    Eddig a Cubase-ről beszéltem. A Nuendo-t 2000-ben dobta piacra a Steinberg. Sokan keverik a két programot, ami nem is csoda, mert az alapkoncepció, a dizájn, a kezelőfelület nagyon hasonló, és sok átjárás van a két rendszer között. A Nuendo azonban elsősorban videó post produkciós szoftver. Mégpedig a professzionális piacra szánták, ezért egy csomó olyan feature volt / van benne ami tipikusan itt hasznosítható. Azért írtam így, hogy volt / van, mert a jellemzők listája igen gyorsan változik. A Cubase és a Nuendo párhuzamosan fejlődnek. Igen gyakran megtörténik, hogy valamit a Nuendo-ban kifejlesztenek, aztán átemelik egy későbbi Cubase verzióba. De ugyanez fordítva is működik. A Nuendo korábban midi szempontból egyáltalán nem volt annyi harceszközzel felszerelve, mint a Cubase. Most már szinte minden fontos midi szerkesztési és paraméterezési tudományt átemeltek a Nuendoba is. A Nuendo install DVD mellé kapunk még egy másikat is, ami a Cubase felszereltségét teszi elérhetővé a Nuendo tulajdonosok számára. Nyilván sokan készítenek olyan anyagokat, hogy az első lépésekben nagyon jól jön a teljes körű midi szerkesztés és a kottázás lehetősége, és csak később válnak érdekessé a filmes utómunkákra való eszközök. Most már nem kell emiatt külön megvenniük a Cubase-t, egy szerkesztő környezetben megoldhatnak mindent.
    A Nuendo tehát azok számára kiváló munkaeszköz, akik videó, filmes munkákhoz csinálják a professzionális hangsávokat, természetesen akár 5.1-ben is. A Cubase ilyen irányban is fejlődött ugyan, de korántsem annyira profi, mint a Nuendo. Videoklipek, filmek, riportok, reklámanyagok, trailerek, demonstrációk készítéséhez kiváló a Nuendo rendszer, és akik használják, mind azt mondják, hogy nagyon hatékony, vagyis gyorsan és célirányosan lehet haladni a munkával. Van pár olyan sajátság is a Nuendoban, ami a soksávos élő anyagok rögzítését (pl. koncert) leegyszerűsíti, de Cubase segítségével is professzionális koncertanyagot rögzíthettek, ha a keverő meg a hangkártya ezt lehetővé teszi.

    Általános komponálási, zeneszerkesztési és stúdió célokra pedig olcsóbb és tökéletes megoldást kínál a Cubase. A különféle verziókat tartalmazó fent már egyszer belinkelt táblázatot azért érdemes áttekinteni, mert kiderül belőle, hogy adott célra melyik lesz számunkra a legjobb. Egyrészt felesleges ágyúval verébre lőni, másrészt ha olyan Cubase változatot használunk, amelyik nem tud valami számunkra fontos dolgot, az megint szívás. Azonban elég jól be lehet határolni, hogy kinek mi a jó. Ha valaki komolyan veszi a stúdiózást, sok anyagot készít, sok féle stílusban komoly hardver felszerelésekkel, akkor ne habozzon megvenni a "rendes" Cubase-t! Tudásban alig szerényebb, árban viszont jóval kedvezőbb a Cubase Studio. Ezt az igényes otthoni stúdiók számára találták ki. Kompromisszum nélkül meg lehet alkotni rajta igen profi anyagokat. Fontos tudni, hogy az egyes verziók nem hangminőségben különböznek, hanem felszereltségben és és bizonyos korlátokban. A legkisebb a választékban a Cubase Essential. Ha viszonylag egyszerűbb otthoni anyagok, demók elkészítésérre szeretnénk bevetni egy hatékony programot, arra ez is bőven jó. Ne felejtsük el, hogy ebbe is bele tudjuk huzigálni a rendelkezésre álló több tízezer plugint, és a 64-ben lekorlátozott audio sávszám, valamint a 32 fizikai kimenet - bemenet aligha jelenthet egy otthoni projektnél korlátot. Az elv tehát itt is az, hogy a megfelelő feladathoz válasszuk a megfelelő eszközt, és akkor jól járunk! A választásnál alapelv, hogy ezek valóban munkaeszközök, amikkel jó esetben pénzt lehet keresni. A kedvtelésből zeneszerkesztő fiatalok számára pedig az a jó hír, hogy tanulóknak, illetve oktatási intézményeknek, tanároknak igen nagy kedvezmény él a Steinberg említett programjaira. A kedvezmény igénybevételi módjáról a Syncopa oldalon adtunk ismertetést korábban.

    A napokban kaptam meg az új Nuendo 5-öt. A Steinberg Nuendo oldalán részletesen ismertetik az új verzió specialitásait. Ajánlom minden érdeklődőnek az oldalon található videók megnézését, mert a gyakorlatban mutatják meg, hogy hogyan lehet használni a frissen berakott tudományokat.

    A Nuendohoz kapunk egy kedves kis mintaprojektet is. Gondoltam, kiexportálom és feltöltöm, de valaki már - egy kis zenével megfűszerezve - megtette. Ime: 

    Már korábban is szerettem volna a figyelmetekbe ajánlani a Gitárhangtechnika.hu oldalt, mert az hasznos és jó. Most találtam rajta egy olyan cikket, ami kötelező olvasmány minden gitáros számára, és ajánlott olvasmány azoknak, akik már láttak életükben gitárt. A szerző az oldal gazdája, Szabó Sándor. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen ismerem Sanyit. Borzasztóan mély zenei és akusztikai ismeretek birtokosa. Amennyit ő tud a gitárról és a hangokról, az már kicsit ijesztő is :) Ugyanakkor a tudását számos szaklapban, internetes oldalakon, tanfolyamokon és előadásokon meg is osztja az érdeklődőkkel. Nagyon érdemes rá odafigyelni, mert egy csomó dolgot más forrásból egyszerűen nem tudhatunk meg. Nekem alapvetően változtatta meg a gitárról alkotott képemet az  a néhány beszélgetés, amit vele folytattam még sok évvel ezelőtt. 

    Olvassátok hát el figyelmesen a cikket, aztán lehet kommentelni, hogy mit szóltok hozzá:

Szabó Sándor: Hogyan állunk a gitározással?

    Mi alapján válasszunk notebookot zenélésre?

    Statisztikailag valószínűleg kimutatható lenne, hogy mostanában az a leggyakoribb kérdés, amivel megkeresnek, hogy milyen laptopot ajánlanék zenéléshez?
    A kérdésre nagyon egyszerű a válasz, hasonlóan ahhoz, mint ha a jó házasság titkáról faggatna valaki. Mindkettőre azonnal rá tudom vágni, hogy fogalmam sincs. Ha az illető megkér, hogy kicsit alaposabban is fejtsem ki, akkor a továbbiakban azt tudom mondani, hogy vegye el az illető hölgyet, aztán majd pár év múlva kiderül, hogy mennyire frankó a házasság. Vagy átfordítva a mi konkrét ügyünkre, vegye meg a laptopot (notebookot, ki hogy hívja), aztán majd megtudja, hogy mennyire jól használható a cucc.

    Na jó, nem akarok ennyire destruktív lenni, nézzünk azért egy-két szempontot, hogy amikor választásra kerül a sor, akkor mikre érdemes odafigyelnünk! Előrebocsátom, hogy Windows alapú gépekről fogok beszélni. OSX-es Mac cuccokkal kevés a tapasztalatom, a Linux pedig csak kevés zenei célra alkalmas.

    Kezdetnek mindjárt azt nézzük meg, miért is választanak az emberek laptopot asztali gép helyett zenélésre, zeneszerkesztésre!
    A képlet látszólag egyszerű. Ezek kicsi, könnyű, kompakt gépek, nincs az embernek dolga a PC-monitor-egér-billentyűzet csimbókkal. Általában nem surrognak az idegesítő ventilátorok. Ha színpadra kell vinni, akkor csak egy mozdulat, és elegánsabb is, mint a fenti Laokon-csoport. A laptopok ára az elmúlt pár évben jelentősen csökkent, így már azonos pénzért majdnem az asztali gépekével azonos teljesítményt kapunk. Sokszor  azonban ez a "majdnem" a zenei alkalmazásaink szempontjából még mindig buktatókat rejt.  
     Próbáljuk a kérdést az alkalmazások oldaláról megközelíteni!

1. Playback. Sokan semmi mást nem várnak el a géptől, mint hogy egy előre felvett zenei alapot le tudjanak vele játszani. Amennyiben csak sima sztereó hangról (MP3 vagy WAV, hasonlók) megszólaltatásáról van szó, akkor elmondhatjuk, hogy erre a legfapadosabb laptop is képes. Két dolgot azonban itt is figyelembe kell vennünk. Az egyik, hogy a laptopokba épített hangchipek kimenetei 99%-ban rettenetesen ócska minőséget produkálnak, amivel színpadra gáz kiállni. Bikicsunájozni persze még így is jók lehetnek. A másik probléma a zúgást-búgást produkáló tápegységek, amikről már esett szó. Ugyanebben a bejegyzésben említettem, hogy még egy viszonylag olcsó USB-s külső hangkártya is jobban szól, mint a notebook saját kimenete. Tisztelet persze a kivételnek. Ha a zenekari playbacket úgy szeretnénk megoldani, hogy 4-5-6 egyedi hangszer vagy vokálsávot külön szeretnénk a notebookról a keverőre juttatni, egy edi némítási és keverési lehetőséggel, akkor is elég egy viszonylag szerény teljesítményű notebook a megfelelő szoftverrel, de kell egy normális 4 - 8 kimenetű USB-s vagy FireWire hangkártya. Ha a sávjainkat a gépen effektezni is szeretnénk, akkor már izmosabb gép kell.
2. Liveact, Laptop DJ. Aki ilyesmire szánja rá magát, annak már bizony erőteljesebb gép kell. Elterjedt program liveactezéshez az Ableton Live. Ennek nincsen extrém nagy gépigénye, de vegyük figyelembe, hogy normálisan csak ASIO felületen és viszonylag alacsony latencyvel tudunk dolgozni, különben szívunk. Az erőforrás igényt (elsősorban CPU teljesítmény és RAM) itt már a pluginek határozzák meg alapvetően.
3. Iskolai alkalmazások. Egyre több zeneiskolában használják a gépeket szolfézs gyakorlásra, vagy kottázásra, néhol komoly zeneelméleti, illetve elektroakusztikai oktatásra is. Ha nem használunk nagy CPU igényű plugineket, akkor általában közepes teljesítményű gépek megfelelnek. Különösen, ha a valósidejű hangkeltést nem a laptopra bízzuk, hanem midi billentyű helyett szintetizátort használunk az anyagok megszólaláshoz. Az egy másik kérdés, hogy a tapasztalataink szerint sok helyen gyorsan előkerülnek mindenféle szoftver szintetizátorok, standalone és plugin hangszerek, tehát olyan gépek ajánlottak, amelyek nem adják meg magukat ilyen jellegű igénybevétel mellett sem.
4. Soksávos élő felvétel. Adott például egy koncert, ahol a keverőről sok sávon szeretnénk felvenni a produkciót. 16 biten, 44,1 vagy 48 kHz-en, kb. 8 csatornáig nem nagy kunszt, egy átlagos mai gép megfelelő interfésszel erre simán képes. Azonban ha a fenti paraméterek közül bármelyiket megnöveljük, akkor már vakarózhatunk egy kicsit. Ha pusztán a rögzítés a cél, akkor persze dolgozhatunk elég nagy latencyvel is, de szembesülhetünk azzal, hogy az 5400-at pörgő vinyó lassúnak bizonyul, vagy más szűk keresztmetszetbe botlunk.
5. Zeneszerkesztés szoftver szintikkel, effekt pluginekkel, keverve akusztikus forrású sávokkal. Magyarán stúdiómunka midivel, soksávos audióval, bőséges pluginekkel. Ezek egy része CPU zabáló, más részük a sampling anyagok miatt a memóriában tesped el durván. Ilyen célra mi minden esetben asztali gépet javasolunk, mégpedig jó erőset. Vannak persze, akik hely hiány vagy más szempontok miatt ragaszkodnak a notebookhoz. Nos, ez esetben az első pillantást a zsebek mélyére kell vetni. Vannak a piacon brutálisan erős laptopok, amikre nyugodt szívvel fel lehet tenni a leghúzósabb zenei alkalmazásokat is, ennek azonban komoly ára van. Hasonlóan izmos gép kell azok számára is, akik a notebookot azért viszik a színpadra, hogy szoftver szintetizátorokat futtassanak rajta. A legtöbb komoly szoftszinti rendesen felzabálja a gép erőforrásait. Vannak persze nagyon kis gépigényű szoftver hangszerek is, ezek nagy része azonban nem igazán színpad- illetve stúdióképes. Így aztán marad a nagy teljesítményű gép. 

     A továbbiakban nézzünk pár konkrét szempontot notebook választás előtt!

     CPU. A processzor akkor lényeges, ha a felsorolt 5 pont közül az utolsó 4 valamelyikében spekulálunk. A mai processzor választék nagyon nagy, és ráadásul a mobil processzorok világa némileg eltér a desktop modellekétől, nagyon fontos tehát, hogy mi ketyeg a gépünkben. Az első kérdés az AMD - kontra Intel ügy. Nekem AMD-s zenei gépekkel számtalan rossz tapasztalatom volt korábban, akár asztali, akár notebook gépekről volt szó. Ezért van egy bizonyos előítélet bennem ezekkel szemben. A probléma sohasem önmagában a processzorral volt, hanem a köré épített alaplapok chipsetjeivel. Gyakran ütköztünk feloldhatatlan inkompatibilitásokba. Sikerült persze Intel procikhoz is rémséges alaplapokat gyártani, de az Intel chipsetesekkel ritkán voltak gondok. Legalábbis asztali gép verzióban. Notebookok között Intel chipesekből is kifogtunk néhány fura jószágot. A felmerült problémák részletezése túllőne a blog keretein, de ha valakit érdekel, elmesélek pár érdekes históriát.
     Jelenleg az Intel Core2Duo procikkal vannak megfizethető árú, jó teljesítményű gépek. Mostanában kerültek forgalomba a mobil verziójú i3, i5 és i7 procis gépek. Különösen a két utóbbi processzortól számíthatunk jó teljesítményre. Figyelnünk kell azonban a lapkakészletekre is. A különféle chipsetek teljesítményéről érdemes jó sok benchmarkot átnézni. Nem véletlen, hogy azonos procival szerelt két különböző modell ára között adott esetben nagyon nagy különbség lehet. Ha nem a flinc-flancok és extrák miatt drágább a gép, akkor a chipset okozza az eltérést, és többnyire a teljesítményben meg is mutatkozik ez.
     Intel Atom procival nem nagyon érdemes kísérletezni. Ráérős embereknek jó kis energiatakarékos dolgok ezek, de nem a feszített zenei gépekbe valók. A Celeronokat is hagyjuk meg a chatelőknek.
 

    Memória. Mint tudjuk, minél nagyobb és minél gyorsabb, annál boldogabbak leszünk. Komolyabb igényekre csak Dual Channel megoldású notit válasszunk, lehetőleg jó gyors RAM-mal. Vagy legalább legyen meg a bővíthetőség és a DC lehetősége.

    BIOS. Némelyik notebookban gyalázatosan primitív BIOS van. Pedig sokszor kellene variálnunk benne. A legnagyobb gáz mondjuk az volt, amikor az originál dobozból kivett gépben a BIOS nem jól látta és kezelte a gyárilag belerakott procit. Eltelt pár hónap, mire kijött a frissítés, ami már hibátlanul érzékelte a CPU-t. Az energiatakarékos BIOS beállítások is nagyon fontosak tudnak lenni, mert a zenei gépünk energiasémáját meg kell erőszakolni. Ugyanakkor, ha valaki akksiról is akar dolgozni, akkor annak célszerű Windows szinten két különálló energiasémát alkalmazni.

    HDD. Mint már korábban szó volt róla, komolyabb sávszámok, bitmélység és mintavételi freki esetén az 5400-zal forgó vincseszter kevés lehet. A gépek egy részében gond nélkül ki lehet cserélni a vinyót 7200-asra, mindössze az áramfelvétel fog megnőni, az aksi élettartam pedig csökkenni. Néhány gép esetében a gyártó nem ajánlja a cserét, mert pl. a vincseszter fészke nem tudja elvezetni a keletkező nagyobb hőt. Ilyenkor mindenki természetesen a saját felelősségére barkácsol. Ma már minden notebookban SATA2 interfész van, és ezeket is célszerű AHCI módban járatni. Ha nem preinstall Windowst kapunk a géppel, hanem a sajátunkat kell feltenni, akkor ugye ezzel egy kicsit meg kell küzdeni. 

    Portok. A notebook kiválasztása során jól el kell döntenünk előre, hogy hány darab és milyen portot akarunk használni. Elsősorban az USB portokkal kell tisztában lennünk. Többnyire 3 vagy 4 USB csatlakozó szokott lenni a gépeken, de ezek többnyire csak 2 különálló portot reprezentálnak. Tehát például, ha van egy USB-s külső hangkártyánk, egy egerünk és egy USB-s termékkulcsunk (pl. eLicenser), akkor a 3 eszköznek nem lesz elég magától értetődően a 4 lyuk. Külső hubok alkalmazásával ne számoljunk, az esetek többségében nem működnek a külső audio eszközök ezeken keresztül. Ne felejtsük el, hogy ha például midi keyboardon kívül külön kontrollert, vagy midi intefészt is be akarunk fogni, akkor mindennek kell szabad port. Notebookok mellé jól jönnek az integrált midi keyboard - audió interfész kombinációk, amik csak egy lyukat foglalnak. Korábban egyértelműen nagyobb I/O számú audió interfészekhez FireWire-t javasoltunk. Mostanra a gyártók már kitalálták, hogy az USB 2.0-n miként lehet normális latency mellett soksávos hang anyagokat továbbítani, tehát nem kell félni az USB-től. Legalábbis a nevesebb gyártók termékeinél. Ugyanakkor a FireWire meglehetősen sérülékeny felületnek bizonyult, vagyis sok meghibásodás történt a csatlakozáskor fellépő sztatikus kisülések miatt. Az USB-vel is vigyáznunk kell, de talán jobb a statisztika. A zenei alkalmazásoktól függetlenül hasznos lehet az eSATA port az archiváláskor. Sokan használnak a zenei programokhoz két monitort. Ma már csak az egyszerűbb gépeken van második monitor kimenetnek 15 pólusú DSUB csatlakozó a hagyományos analóg monitorokhoz. Inkább a DVI és HDMI válik általánossá. A DVI átalakítható analóggá, a HDMI-t viszont csak HDMI bementű monitoron vagy TV-n tudjuk nézni. A HDMI-n a hang is átmegy, azonban ez nem mindig előny, mert időnként összekutyulódnak a hang profiljaink. 

    Operációs rendszer. Ma egyértelműen Windows 7 - et javasolok. Már semmi értelme sincs XP-t felerőltetni az új gépekre. Bizonyos modellek egyik-másik komponenséhez már nem találunk sehol megfelelő XP drivert. A Windows 7 - en belül alapvetően a 64 bit - 32 bit kérdést kell eldönteni. Elvben a 64 bites operációs rendszerrel a szó szoros értelmében szépen tudunk muzsikálni, nagyobb memóriát képes megcímezni, és bizonyos esetekben határozottan gyorsabb, mint a 32 bites. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy időnként 64 bites környezetben akkor is furcsa események történnek a gépünkön (pláne a notebookon), ha teljes rendet tartunk, és papírforma szerint minden driverünk rendben van. Azt gondolom, hogy ezek a Win7 esetében gyerekbetegségek. Jönnek a Service Pack-ok, és megoldják őket. Meg csinálnak újakat, szokás szerint :) Szerintem egy 4M RAM-mal ellátott notebookra nyugodtan fel lehet rakni a Win 7-ből a 32 bites változatot. ELég a Home Premium, a Professional csak kevés olyan dolgot tud, ami zenei céljaink szempontjából érdekes. Itt van egy összehasonlító táblázat az egyes verziókról.  
    Nem esett szó a Vistáról. Felejtős.

    Tápegység, akkumulátor. Sajnos, mint már megemlítettem, a notebook tápegységek 90-95%-a földhurkot generál, amivel jól felidegesíti a zenészeket. A belinkelt cikkben erre megadtam a megfejtést. Felmerül persze, hogy rövidebb idejű használatra akkumulátorral is járathatjuk a gépet, és akkor nincs földhurka. Egy satnya akkumulátortól azonban ne várjuk el, hogy egy éjszakán át kitart a notiban. Némelyik korszerű modell viszont jó izmos aksikkal van ellátva, tehát szóba jöhet ez is. Azt viszont szintén szem előtt kell tartanunk, hogy amikor megcsináljuk a notebookunkon a zenei alkalmazásunknak a spéci energiaprofilt, akkor kinyírjuk a takarékos megoldásokat, és a gép zabálni fogja az akkumulátort. 

    Display. Nem esett eddig szó a kijelzőről, pedig nem másodlagos, különösen, ha zeneszerkesztésre fogjuk be a masinát. Legyen lehetőleg jó minőségű, viszonylag széles látószögű a notebook display. Mivel rendszerint sok mindent ki kell rakni a képernyőre, szerencsés egy 17"-os gép, bár ezzel ismét megnő a teljesítményfelvétel. A "valamit valamiért" elve mindig érvényesül.

    Mechanikai stabilitás. Az olcsó gépek többnyire nyüzüge, vékony műanyag házban laknak, a komolyabbakat pedig erősített, stabil burkolat védi. Aki például fellépni viszi a notebookot, az mindenképpen egy masszív, robusztus készüléket válasszon. Otthon üldögélni megfelel a szimpla "vékonyhéjú" modell is, ha nincs környéken macska, kutya, kisgyerek, egyéb. A komolyabb gépeken a billentyűzet és touchpad is mindig többet bír, és kellemesebb is rajtuk a munka, mint a fapados modelleken.

    Extrák. Minél kevesebb extra felszereltség legyen a zenére szánt gépünkön! Ujjlenyomat szkennelő, svájci bicska, 7.1-es beépített hangszórók, szükségtelen COM és LPT portok, giroszkóp, GPS, meg ki tudja még, milyen bigyók - csak az árat növelik, meg installációkor gondolnunk kell rájuk, növelik a driverek, adott esetben a kikapcsolandó rezidens alkalmazások és szolgáltatások számát.

    Felsoroltam tehát egy csomó szempontot, meganyni aggályos dolgot, ami zenei notebook vásárlása előtt felmerül. Aki idáig ért az olvasásban, az csalódott lehet, mert nem írtam le a frankót, hogy X gyár Y modelljét vegye meg, és akkor minden tökéletes lesz. Persze, mert nem akarok megvezetni senkit sem. Hatalmas választékban vannak most forgalomban hordozható gépek. Mindenki választhat modellt attól a gyártótól, amelyikben megbízik. Apropó, bizalom. Vásárlás előtt célszerű tájékozódni a garanciális és garancián túli szerviz módjáról, az alapgaranciáról és az esetleges hosszabbítási lehetőségekről. Nem árt a választott gyártóval vagy modellel kapcsolatos szerviz tapasztalatokat lecsekkolni a neten. Néha siralmas dolgokat produkálnak a legismertebb gyártók is. Oké, hogy előbb-utóbb megoldódik a probléma, de nem mindegy, hogy 2 nap alatt megvan a javítás, vagy csere, vagy háromszor 2 hétre kell elküldeni Dél-Malukkuba a gépet szervizre.

    Az én javaslatom változatlanul az, hogy komolyabb feladatokra, amennyiben a könnyű hordozhatóság nem kiemelt szempont, válasszunk jó erős asztali gépet. Rugalmasan tudjuk konfigurálni, testreszabni, átalakítani, könnyen szervizelhető és tisztán tartható, és nem utolsó szempontként - olcsó.   

    Az elmúlt hetek kiadós esőzése okán többek már a bárkaépítést fontolgatták. Nálunk a Zala most egészen zseniális módon elvezette a lehullott rengeteg csapadékot, de tudjuk, hogy sok helyen nagyon komoly károk keletkeztek, sokan maradtak fedél nélkül, és rengeteg érték ment veszendőbe. A jó az, hogy azért országos összefogás tudott kialakulni a károk enyhítésére, sőt amennyire tudom, a határokon kívüli magyarság is jelentős adományokat járult hozzá a bajbajutottak megsegítéséhez.

    Két kiváló kedvenc zenészem is énekel a nagy áradásról.
    Az első videó Peter Gabriel zseniális 2003-as milánói koncertjéről való. A címe Here Comes the Flood.

       A másik klip az Angliában élő grúz származású énekesnő, Katie Melua új albumáról való. Katie korábbi dalai varázslatosak, sokan várjuk a folytatást. A "The House" című lemez producere nem más, mint William Orbit, aki mögött azért nagyon húzós zenei múlt van. A közös munkáról itt van egy rövid cikk. A stílus valamelyest megváltozott, de nekem bejön ez is. Kukkantsátok meg a Flood című nóta klipjét! 

Ha körülnéztek egy kicsit a Youtube-on, akkor ennek a nótának több remixét is meg fogjátok találni. A hozzászólók szerint nem mindegyik telitalálat :)

    Mindig is csodálattal néztem azon kuncsaftjainkat, ismerőseimet, akik arra hivatkozva rendeltek meg egy adott gitárt, szintit, vagy bármit, hogy látták - hallották a Youtube - on. Magam is rengeteg hangszer demót megnézek, mert tény, hogy némelyik anyag eléggé informatív. Azonban hangminőség tekintetében nem nagyon merek a Youtube-ra hagyatkozni. Kicsit javultak a paraméterek, de a minőségi hangvisszaadástól olyan messze vannak ezek a videók, mint a jó öreg Sokol 401 egy highend audio rendszerhez:

     Az újabban elérhető HD és Full HD videók esetében persze azért már lényegesen jobb a helyzet, elfogadhatóbb hangot kapunk. A kisebb felbontású anyagok hangminősége azonban tragikus. Erről beszéltem a Tömör gyönyör című bejegyzésben is. Mindez azért jutott eszembe, mert volt egy áprilisi videóm, amit a Korg 707 életre lehelése után vettem fel. A felvétel hangminősége egészen jóra sikeredett.  A hangszert és a mikrofont egy kis Soundcraft Compact4-en keresztül kötöttem rá az E-MU 1212m PCI bemenetére. A megvágott, feltöltésre kész anyag hangja teljesen okés volt, kíváncsian vártam, hogy mi lesz belőle feltöltve?
 

    Nos, a Youtube-ról lejövő anyag hangminősége köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Teljesen más az egésznek a hangzási balansza, eltűnnek a mélyek és a magasak egyaránt, bizonytalanná, vibrálóvá válik a hang, ami különösen a magas tartományban kicsengő soundoknál nagyon gázos. Az egész dinamikája összemaszul, egysíkúvá, érdektelenné válik. Lehetett volna persze HD verzióval próbálkozni (majd megvizslatom azt is), azonban ha elfogadható minőségben akarjuk feltölteni, akkor 3-4 perc a maximum, amit az 1 Gbyte feltöltési korlát mellett időben elérhetünk.
    Ezért is fogtam padlót a múltkor, amikor egyik playback művészünk elmesélte, hogy a Youtube-ról veszi le a zenéket, abból eltávolítja az ének szólamot, és ő erre énekel több száz, vagy ezer ember előtt. Megkérdezte, hogy ez így tökéletes, ugye? Mondtam, hogy biztosan.

    Amúgy a videón azért megcsillan a Korg 707 egy-két jópofasága. Azzal ne foglalkozzatok, hogy én mit nyomkodok rajta, elvégre nem vagyok billentyűs. Azt azonban igazán sajnálom, hogy a valóban ütős, zsír hangszínek annyira fonnyadtan jönnek át. Sovány vigasz, hogy a Youtube-on található egyéb hangszer demók is többnyire csapnivalóan szólnak.

    A Youtube-ról még annyit, hogy ezek a pihent agyúak a felbontás választására szolgáló menütől balra elhelyeztek egy focilabda ikont. Talán mondanom se kell, hogy ha ezt bekapcsoljátok, akkor vidáman harsogó vuvuzela hang keveredik az eredetihez. Ekkor elmondhatjuk, hogy  már teljesen helyben vagyunk.