A minap a kis Compact4 keverő kapcsán említettem, hogy a blokkdiagram és a szintezési diagram dolgait szeretném még tovább rágicsálni.

    Ahhoz, hogy egy keverőt eredményesen tudjunk használni, nem túl sok ismeretre van szükségünk. A feladatunkat nagyon megkönnyíti, ha vannak alapvető elektronikai ismereteink, mert akkor a dolgok maguktól a helyükre rázódnak. Az se nagy baj, ha nem sok lövésünk van az elektronikához, de akkor pár alapszabályt meg kell értenünk. Sokan a keverőkhöz adott használati utasításoktól várják azt, hogy ezeket az ismereteket tartalmazzák, de a legtöbb gyártó feltételezi, hogy aki egy keverőt megvesz, az nagyrészt már tudja az alapvető dolgokat, és inkább az adott keverő specifikus ügyeit írja le. Szóval itt az RTFM elv sem mindig segít.
    Egy hangosítási rendszerben vagy stúdió setupban a legfontosabb az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy hol milyen jelszintek vannak, illetve lehetnek a rendszerben? A legkényesebb eszköz pontosan a keverő. Az egyszerűség kedvéért analóg keverőn, és szokásos koncerthangosítási példán nézzük meg, hogy miről is van szó.
     A keverők bemeneteire nagyon eltérő jelszintű dolgokat kötözgetünk. A mikrofonok 1-5 mV, a hangszerek 50-500 mV nagyságú jelet adnak ki, de a CD- vagy DVD-játszók kimenetéről gyakran 1-2V is lejön. A keverő kimenetén pedig valami 0 dB körüli jelszintet várunk el. A dB persze nem feszültségérték, hanem logaritmikus mértékegység, mégpedig  egy arányt határoz meg.  Azonnal számszerűsíthető, ha megadjuk hozzá a viszonyítási alapszintet. Az elektronikában a 0 dB-t 0,775 V (effektív) értékre választották. Ezt dBu-ként jelöljük, effektív értékre vonatkozik, és 600 ohm terhelésen mérve. Amennyiben dBV jelöléssel találkozunk, az 1 V-os referencia szintre utal, és végtelen nagy impedanciájú terhelésre (lezáratlan kimenetre) vonatkoztatva mérjük. Azért jó a decibellel dolgozni, még akkor is, ha nem igazán vagyunk tisztában a mibenlétével, mert logaritmikus skálázása miatt nagy értéktartományt képezhetünk le viszonylag kicsi és jellemző számértékekkel, és ez egyben nagyon jól illeszkedik az emberi hallás mechanizmusához is. Néhány alap dolog: ha azt mondjuk, hogy 6 dB-vel csökkent a jelszint, akkor az a felére esett. Például 500 mV-ról 250-re. 20 dB-vel csökkenő jel feszültsége a tizedére, 40 dB-vel csökkenő pedig a századára esik vissza. Ha megnézzük egy kivezérlésjelző skálázását, akkor eszerint lehet értelmezni a skálaosztásokat. Decibelben szokás megadni a zaj szintjét is. Például ha a Compact4 esetében azt olvassuk, hogy -128 dB a bemeneti ekvivalens zajszint (EIN) teljesen feltekert gain poti esetében, akkor azt úgy kell értelmeznünk, hogy akkora a csatorna zaja, mintha a bementére kb. 0,3 uV jelet adnánk. (Ide mikrovoltot kell érteni, csak a blog szerkesztő sablonja nem enged egy "mikron" karaktert beszúrni). 
     A bemenetünkön azokat a jeleket tudjuk hasznosítani, amelyek jóval nagyobbak, mint ez a bizonyos bemeneti zajszint. A "jóval nagyobb" legyen mondjuk 1000-szeres, vagyis 60 dB-vel nagyobb. Vagyis 0,3 mV körüli szintek már elfogadhatóak a bemeneten. Ehhez persze csutkára ki kell tekerni a gaint. Ismét ide másolom a Compact4 szintezési diagramját, hogy miket tudunk kiolvasni belőle.

Az ábra kicsit szigorúbb, azt mondja, hogy -60 dB a minimális bemeneti szint a mikrofon csatornán. Ez 0,775 mV-nak felel meg. Közérthetőre lefordítva: ha egy korszerű dinamikus mikrofonba pár centiről énekel a sztár, akkor 5-10 mV-os jelet kapunk, (-20 dB körül), vagyis kb. harmadáig - feléig - kell feltekerni a gain potmétert. Ha az emberünk 40 - 50 centiről motyog a mikrofonba, akkor lesz ilyen -60 dB körüli szintünk, tehát ekkor kell teljesen ráadni a gaint. Kondi mikrofonok esetében jóval nagyobb jelek is előállhatnak, mert azokban már gyakran van egy előerősítő is. A keverőnk lehetőségeit ismerve könnyebb az adott feladatokra mikrofonokat választanunk.
    A fenti diagram bemeneti részén láthatjuk azt is, hogy mik azok a maximális bemenő jelszintek, amelyeket a keverőnk torzítás nélkül elvisel. A kicsi jelszintek esetében ugyebár a zaj az ellenségünk, a túl nagy bemenő szintektől pedig randán betorzul a hang. Ezért fontos, hogy mindig a használható jelszint tartományba pofozgassuk a bejövő jeleket. Látható, hogy mikrofon bemeneten jó nagy tartalékunk van a 0 dB fölött. A feltüntetett  17 dB a teljesen letekert gain potira értendő. A vonal bemenetre megadott 30 dB már olyan érték, amit a kommersz áramkörökkel és a szokásos tápegység megoldásokkal nehéz átlépni.
Egy csomót dumáltam már a jelszintekről, és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert igen sokszor találkozom olyan panaszokkal, hogy "alig tekertem fel a potit a hármas jelig, és mégis torz!", meg hasonló megfoghatatlan történetekkel. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy sohase a potik állásába vesszünk bele, hanem a tényleges jelszintekre koncentráljunk. Oké, mondhatjátok, de ki a franc rohangál oszcilloszkóppal meg csővoltmérővel, amikkel mérni lehetne a jelszinteket? A keverők gyártói természetesen gondoltak erre. A professzionális keverőkön minden csatornához tartozik egy kivezérlésmérő (mutatós műszerrel, vagy LED sorral). Vannak olyan pultok is, ahol ez extra tartozék, és "híd"-ként (bridgemeter) lehet megrendelni. Ezek azért baromi jó dolgok, mert folyamatosan követhető rajtuk minden csatorna aktuális állapota. Aki hangosított már koncertet, az jól tudja, hogy az énekesek hangereje gyakran változhat, a gitárosok és a szintisek is hajlamosak arra, hogy önkényesen elpiszkálják a beállásnál rögzített hangerőket. Ilyenkor a technikus azonnal látja, hogy az (egyébként persze füllel is észlelhető) problémát milyen eszközökkel tudja finoman korrigálni. 
    Mit tegyen az, akinek nincs a keverőjén ilyen karácsonyfányi villogó izé? Azért a komolyabb keverőkön természetesen található csatornánkénti szintellenőrzési lehetőség. Többnyire a "PFL" gomb szolgál arra, hogy benyomva a keverő egyik fő kivezérlésmérője ideiglenesen a vizsgált csatorna jelszintjét mutassa. A PFL a "pre fade level" rövidítése, és arra utal, hogy a szintet a csatorna fő tolópotija (vagy tekerős hangerőszabályzó potija) ELŐTT ellenőrizzük. A legkisebb keverőkön általában nincs ilyen lehetőség, csak egy-egy LED jelzi csatornánkét a túlvezérlés határát. A semminél ezek is többet érnek. A korábban kivesézett Compact4-nél a monitor jelútra kapcsolással kapunk lehetőséget a szintbeállításra, meg természetesen a behallgatásra is.
    A PFL gombbal tehát a koncert előtti beálláskor egyenként végigvándorlunk a csatornákon, és legalább nagyjából belőjük a gain szinteket. Ez nagyon fontos, mert így érjük el, hogy csatornák áramkörei és az egész keverő olyan jelszintekkel dolgozzon, mint amilyenre kitalálták, és ami nekünk a keverés során majd érdemi beavatkozásokat tesz lehetővé. Láthattátok, hogy eddig semmiféle művészkedésről nem esett szó, csak arról, hogy miként biztosíthatjuk majd a normális keveréshez a feltételeket.
    Egy pillantást vetve a Compact4 szintdiagramjára, a bemenetek után egy inzertálási pont következik. Ide kompresszort, EQ-t, spéci effektet, gerjedésgátlót köthetünk például koncert hangosításnál. Kiváló lehetőség arra, hogy jól beállított szintjeinket az inzertált eszközzel elrontsuk. Célszerű először tehát a betoldott cucc nélkül gaint állítani, az inzertált berendezésen pedig olyan paraméterezést alkalmazni, hogy ne vágja gallyra a beállításainkat. Különösen a dinamikaszabályzóknál kell észnél lenni.
    A következő alkalom, hogy elszúrjuk a szintbeállítást, a hangszínszabályzók csoportja. A Compact4 esetében +/- 12 dB szabályzási tartományunk van magas, közép és mély tartományban egyaránt. Sok pulton ennél nagyobb a tartomány. Nyilvánvaló, hogy ha középállású potiknál belőttük a szinteket, akkor ettől egy adott hangszínpotival +12 dB-nyire ráemelhetünk. Ez már alapvetően megváltoztathatja a szintezést, és ha épp a határon voltunk, akkor átcsúszhatunk abba a jelszint tartományba, amit már torzítás nélkül a csatorna nem fog elviselni. Alapelv, hogy minél drágább egy keverő, annál jobban tolerálja a véletlen túlvezérléseket, annál később kezd el torzítani, annál kevesebbet kell kapkodni rajta.
    Mindeddig a csatorna fő hangerő potija előtti részt vizsgáltuk. Nem beszéltünk még az AUX jelutakról. Ezeken tudjuk ugyebár a monitorokat (PFL) vagy az effekteket (AFL) keverni, illetve megküldeni rájuk a jelet. Ez persze egy külön téma megint, de a lényeg, hogy ha a csatornáinkon nem megfelelőek a jelszintek, akkor az AUX-ra kiküldött jelek még több bosszúságot okozhatnak, mint a fő kimeneteken.
    A Compact4 szintdiagramon a csatorna fő kimenő potihoz csak egy +10 dB-es jelet írtak, ami azt jelenti, hogy előtte van még egy erősítő fokozat, és a poti teljesen feltekert állásában 10 dB-t még rá tudunk tolni a jelszintre. Az lemaradt az ábráról, hogy szinte teljesen le tudjuk venni a jelszintet, ha a potit letekerjük, de ez értelemszerű. Láthatjuk továbbá, hogy kis mértékben még a panoráma potik is hatnak a szintezésre. Ennek egyszerű fizikai oka van, nem árt észben tartani, hogy kicsit még ez is bejátszik a sztoriba.
    Elérkeztünk a jelösszegzéshez. A csatornákról érkező jeleket egyesítik a gyűjtő sínek, vagy buszok, ki hogy nevezi őket. Amennyiben eddig a szintezést jól csináltuk, akkor valamennyi csatornáról optimális jelszintű és torzítatlan jel jön, és jó keverőn az összegezett jel szintje is jó lesz. Sokcsatornás pultoknál előfordulhat, hogy amikor egyidejűleg igen sok csatornán nagy jelszint van, akkor az összegjel betorzul, akkor is, ha egyedileg még minden rendben van. Ez azonban valós hangosítási helyzeteket tekintve igen ritkán fordulhat elő, és ha tisztában vagyunk azzal, hogy a keverőnk hajlamos erre, akkor az adott produkcióhoz kicsit eleve alacsonyabb kivezérléseket lőhetünk be a csatornákon. Szokás csoportkeverést is alkalmazni (pl. vokál, dob, fúvósok, stb.) ami nem csak a hangzási arányok beállításában segít, hanem sokkal jobban be tudjuk lőni az optimális szinteket is azáltal, hogy a csoportok egy közbülső szintet képviselnek a jelútban.
     Most következnének azok a gyakorlati tanácsok, hogy ezt-azt miként célszerű a keverőn beállítani, hangszínezni, panorámázni, effektezni, hogy a produkció szépen, ütősen, dinamikusan szóljon. Bár magam is elég sok hangosítást csináltam korábban, erre vonatkozólag nem akarok észosztó szerepben tetszelegni. Figyelni szoktam, hogy különféle hangtechnikusok nagy koncerteken miként érnek el jó soundot. Sok embertől sokféle megoldást, gyakran egymással szögesen ellenkező megfejtéseket is láttam. Szóval egy jó keverőn és jó hangrendszeren elég nagy tere lehet az egyéni hangzási elképzelések megvalósításának. De azt hiszem, abban valamennyi hangosítási szakember egyetért velem, hogy ha a szintek nincsenek rendben a pultban, akkor eleve kudarcra van ítélve a mutatvány.
     Ma épp egy olyan koncerten voltam, ahol szükségmegoldásként három darab keverőn keresztül tudtak csak rácsatlakozni a hangrendszerre, ráadásul mindhárom a színpadon volt. Tulajdonképpen minden szólt, de az egész teljesen kezelhetetlen módon viselkedett, amin nincs is mit csodálkozni. Kevertem én is vészmegfejtésként két keverős cuccon, de ha azt mondom, hogy utáltam, akkor nagyon visszafogottan fejeztem ki magamat. A keverő ember részéről pontosan a szintek figyelése és rendben tartása az egyik legnagyobb figyelmet követelő feladat. De egy 32 csatornás pulton is egyszerűbb a munka, mint egy összetoldott 16 + 12 csatornás öszvéren. Nem azt mondom persze, hogy szükség esetén nem vethető be ez a módszer. Ha például van egy produkció, állandó zenészekkel, azonos műsorral, akkor egy kis görcsölés után be lehet állítani a rendszert, és a harmadik vagy negyedik alkalommal már nem lesznek durva bakik. Azonban az ilyen toldás-foldásos megfejtéseket pont akkor szokták összekókányolni, mikor egyik percről a másikra derül ki, hogy nem elég a csatornaszám, vagy nincs megfelelő pult, stb. Az ilyen improvizatív megoldásokat én javaslom igen nagy ívben elkerülni, mert garantáltan veszekedés lesz buli után. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha nincs külső keverés, hanem minden a színpadon van.  

    Van egy Omer Yosha nevű berlini fickó, aki Airpiano néven egy újfajta midi kontrollert dolgozott ki. A "Légzongora" elnevezés megtévesztő, mert hiszen azt vezérlünk vele, amit akarunk, akárcsak más midi kontrollerekkel. A levegőben mozgatott kezünkkel vezéreljük az eszközt, ebben kicsit hasonló a Thereminhez, azonban az érzékelést itt nem rádiófrekvenciás oszcillátorok, hanem infra szenzor csoportok végzik. A 8 csoport mindegyike 3 billentyűt vagy egy fadert képes kezelni. A mutatványt ledes kijelzőn kontrollálhatjuk.
    A készülék még prototípus állapotban leledzik, de Jo Hamilton már viszi koncertekre is. Kíváncsian várjuk, hogy mennyire lesz népszerű az új koncepció. 

    A hírt az APC blogban találtam.

     Ezt is megértük! A Syncopa 18 éves lett. Igazából semmiféle ünneplést nem terveztem, de Gyuri kollégám és felesége, Mónika megleptek egy igazi Syncopatortával, amit aztán jó étvággyal el is fogyasztottunk szűk munkatársi körben.
    Amíg a finom tortát eszegettük a társasággal, közben is a legújabb tervekről és elképzelésekről beszélgettünk. Izgalmas elgondolásokban ugyanis bővelkedünk. Tizennyolc évesen illik is elég érettnek, ugyanakkor tettrekésznek és kreatívnak lenni :) Ugyan a piac egyelőre még olyan, amilyen, de reményeink szerint ez a helyzet javulni fog, és előrukkolhatunk az új ötletekkel.

     Az elmúlt években számtalanszor megkérdezték tőlem, hogy miért Bagodon nyitottam meg ezt az üzletet?
     A válasz lehet egy egyszerű tőmondat is: CSAK! De eme dacos kijelentés mögött 1992-ben jól átgondolt koncepció rejlett. A '80-as évektől kezdve rendszeresen járogattam át az ausztriai hangszerboltokba. Ott az volt a helyzet, hogy minden kisvárosban, sőt egy csomó faluban is volt hangszerüzlet. Az igazán érdekes az volt, hogy valamennyinek megvolt a sajátos, mással össze nem téveszthető karaktere. Egyikbe erősítőket, hangfalakat nézni mentünk, a másik tele volt gitárral, a harmadikban főleg billentyűs hangszerekért jártunk, a negyedikben jó volt a szerviz, az ötödik csurig volt apró gitár effektpedálokkal, a hatodik a kottákról volt híres, a hetedikben meg egyszerűen jó fej volt a tulaj. Össze is barátkoztam több hangszerbolt tulajdonosával, illetve alkalmazottakkal. Ők elég sok tanáccsal és információval is elláttak a cég megalapítása előtt és közvetlen utána. 
     Akkoriban Ausztria nagyon sokkal előttünk járt a hangszerpiac tekintetében is, de érezni lehetett az itthoni igények növekedését is, és mint egy korábbi bejegyzésben már említettem, nagyon sokan bátorítottak, hogy az akkor még nagyon gyerekcipőben topogó hazai zenei elektronikai bizniszben van mit keresnem. Ugyanakkor baromi fejletlen volt még a hazai infrastruktúra, a rendszerváltást követően is nagyon nehezen lehetett vidéken telefonhoz jutni. De amint meglett a vonal, eldöntöttem, hogy most már el lehet indulni, és meglátjuk, hogy mi lesz! Bíztam az infrastruktúra fejlődésében, pedig akkor még az Internet a mai értelemben nem is létezett. Nos, azóta rettentő sok dolog történt velünk is, a hangszerpiaccal és az országgal is. A legfontosabb, hogy talpon vagyunk, működünk, tele vagyunk tervekkel, és bízunk abban, hogy amint a kuncsaftjaink is szép lassan kilábalnak a válság okozta megrázkódtatásokból, ismét a régi pörgős tempóban mennek tovább a dolgok.
     Páran morgolódtak itt amiatt, hogy lépten-nyomon a céget emlegetem a blogban, hivatkozom rá. Egyet azonban tudni kell. Azokat a szakmai tapasztalatokat, információkat, amiket itt megpróbálok megosztani veletek, nem lehet a kisujjunkból kiszopni. Ehhez az kell, hogy az ember hivatásszerűen és felelősséggel foglalkozzon a témákkal. Ezekkel keljen, ezekkel feküdjön, keresse a kérdésekre a helyes válaszokat. Nem az üzletileg, hanem a szakmailag helyes válaszokat. Erről írtam az Antimarketing c. bejegyzésben.  Mindig is egy kicsit (vagy nagyon) a széllel és a marketing szempontokkal szemben lavíroztunk, ebből is fakad, hogy nem egy fényességes és hatalmas hangszeráruházról beszélünk így tizennyolc év után. Viszont az elmúlt időszakban nem csináltunk semmi olyasmit, ami miatt szégyenkeznünk kellene az ügyfeleink előtt. Talán ezért van az, hogy az ügyfélkörünk szépen lassan, folyamatosan növekszik.
     A másik fontos dolog, hogy sikerült mindvégig olyan lelkes, a zene és a szakma iránt elkötelezett emberekkel körbevennem magam, akik ezt a filozófiát magukévá tették, és elfogadták azt a tényt, hogy ebből nagy pénzeket nem lehet szakítani.

     A 18. szülinap alkalmából tehát elsősorban nekik tartozom köszönettel, meg annak a kapcsolódó stábnak, akikre állandóan számíthatunk, legyen szó külső munkákról, kiállításokról, logisztikáról, grafikai munkákról, egyebekről. Külön köszönet jár azoknak a vevőinknek, barátainknak, akik sok éve nem csak a problémáikkal, hanem a vásárlásaikkal is minket tisztelnek meg. Nekik egy virtuális szeletet küldünk a Syncopatortából!:)

        A Lexicon cég neve igen jól cseng a zenészek, stúdiósok és pro-audio szakemberek körében. Pár éve megjelent a házistúdiós piacon is a termékeivel. Mivel a Lexicon mindent tud az A/D - D/A átalakítókról, a DSP-kről és a digitálizált hanggal való varázslatokról, várható volt, hogy ezen a területen is nagyon profi eszközöket kapunk. A hangminőséggel nem is volt baj, de a driverek fejlesztése terén azért voltak kisebb-nagyobb pauzák, vagyis nem mindig követték rohanvást a driverekkel az operációs rendszerek és a felhasználói alkalmazások iszonyú sebességű vágtatását.
   A most kínpadra került Alpha Studio tesztelését azért vettem napirendre, mert kijött a Rev 2.0 verzió, ami teljes Windows 7 kompatibilitást ígér. Nem is vacakoltam hát XP-vel, egyből a Windows 7 alapú tesztgépre telepítettem - volna. Azonban a dobozba még valószínűleg a Noé által a bárkából kidobált install DVD-t rakták. A driver felment a Windows 7-re, de aztán nothing, ennyi. A gyár honlapján viszont ott van a friss driver, nosza, azzal egyből be lehet izzítani a szerkezetet. Érdemes azért megjegyezni, hogy a gyári weblapon a driverek felsorolásánál a Windows 7 esetében csak a 32 bites drivert jelölték zöld pipával. A 64 bites drivert sárgával pipálták ki, mondván, hogy készen van, de egyes felhasználók problémákat jeleztek. No, maradjunk 32 biten, és nézzük, mire jutunk!
     Először ejtsünk pár szót az Alpha Studio felépítéséről! Tudjátok, hogy rajongok a blokkdiagramokért, mivel egy ilyen cetli kihelyettesít 50 oldalnyi rizsát, ezért most is megmutatom, hogy miről van szó:

    Amint láthatjuk, 2 db bemenetünk van csak, ám ezek egyike lehet XLR csatlakozós mikrofon bemenet (fantom táp nélkül), a másik pedig egy illesztőáramkörön át képes gitárt fogadni. Az illesztések fontosságáról a mikrofonokkal és a gitárokkal kapcsolatban is esett már szó a blogban. A bemenetek pontos kivezérlési szintjeit csak a számítógépen futó DAW szoftverben fogjuk látni, de az előlapi ledek azért segítenek a beállításban. A digitalizált jelek az USB illesztőchipen keresztül egyből mennek is a számítógépbe. A bemenetek analóg jelei azonban még továbbmennek, hogy monitorozásra hozzá tudjunk férni a kimeneti oldalon. Ez így nagyon praktikus. Találunk egy olyan potit is az előlapon, amivel a kimenő oldalon be tudjuk állítani az optimális arányt a számítógépről jövő és a felveendő hang között. Ezzel a megoldással egyszerű esetekben készen is van a monitor megfejtés. A témáról a múltkor a Compact4 kapcsán beszéltem röviden. Jó dolog, hogy van a kis készüléken külön fejhallgató kimenet, de azt csak halkan mondom, hogy tök jó lett volna egy független fejhallgató hangerő szabályzó is rá, ami a vonal kimenetek szintjére nem hat. Jó, jó, rendben van, ezt a kis cuccot kifejezetten otthoni felhasználásra fejlesztették, ahol az ember legfeljebb kihúzza vagy lehalkítja a hangfalakat, amíg a fejhallagatóval bogarászik. Viszont ha lenne külön fejhallgató kimenet, akkor arra okosan rá lehetne routolni ezt az arányaiban szabályzott kimenő jelet, ami most mindenhol kijön, és a vonal kimenet meg lehetne csak tisztán a playback kijárat. Amint a diagramon látható, a jack és az RCA kijáratok össze vannak kötve. Ebből egyet erre a monitoros-fejhallgatós útra tettem volna. Na mindegy, nem modding szakkör van, a gyártók biztosan az egyszerű és áttekinthető kezelést tekintették fontosabb szempontnak.

    A készülék installációja a friss driverrel gyors és problémamentes. A hangminőség is teljesen rendben van. Az ASIO kezelőfelület viszont nagyon egyszerű. A latencyt csak elég durva lépésekben engedi változtatni, és bizony nem lehet nagyon alacsonyra lehúzni. 10 ms-on még teljesen stabil, de 5 ms-on már recseg-ropog. Közbülső értéket pedig nem enged beállítani. Kipróbáltam még a legfrissebb ASIO4ALL drivert is, amit sok USB-s eszközhöz javasolnak mostanában megfejtőemberek. Sikerült picit alacsonyabb latencyt beállítani, de mivel nagyságrendi javulást nem hozott, visszaálltam inkább a gyári driverre. Ezen az ASIO felületen reményeim szerint csiszol még majd a gyár. A készülék Cirrus Logic 4270 codec köré épül. Azt sem teljesen vágom, hogy ha ez elmegy akár 192 kHz-es mintavételig, akkor miért csak 44,1-en és 48-on tudjuk használni, de nyilván ez is olcsósító megoldást jelent.
     Pozitív aztán, hogy kapunk az Alpha mellé egy Cubase LE4-et, vagyis azonnal előáll egy teljes (és legális) kisstúdiós környezet a gépünkön. A Steinberg az LE4-re időnként jó kis upgrade lehetőségeket kínál Cubase 5 vagy Studio 5 vásárlása esetén, így ez is elég szimpatikus feature. A csomagban van még egy Pantheon zengető plugin is, amit a Lexicon ingyen ad nekünk. Ezt nem tudtam kipróbálni, mert csak Cubase5-ön szórakoztam, az pedig nem vette fel. Az LE4 nyilván felveszi.
     Elképzelhető, hogy a leírtak alapján nem tűnik nagyon csábító eszköznek az USB-s hangkártyák tengerében az Alpha Studio. Azonban baromi olcsó. Jelenleg 27.500 Ft (bruttó) az ára, és ezért kapunk egy jól használható, jó hangminőségű audio interfészt. Mivel nem kell hozzá tápegység, mobil alkalmazásokhoz is ideális. Az XLR bemenet révén rendesen fogadja a dinamikus mikrofonokat, és egy gitárt is "jól" rádughatunk. Kis házi projektekhez a monitorozást is kompakt módon megoldották. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy egy Cubase LE4 és egy zengető plugin is jár hozzá, akkor már igencsak nyerő az Alpha. Sokan keresnek egyszerű, de jó minőségű hangrögzítő cuccot számítógéphez, amivel demóikat, vagy zenei elképzeléseiket tisztességesen felvehetik. Számukra ez lehet az első okos lépés ahhoz, hogy egyszer majd eljussanak az Omegáig, vagyis zeneileg és felszereltségüket tekintve is a csúcsra. 

    Tegnap sajtóvetítésre voltam hivatalos az egerszegi Ady moziba. Nagyon szerettem volna elmenni, de sajnos a délelőtti időpont és a még mindig magasan álló KIX index megakadályozott ebben. Amúgy nem jópofizós sznobéria vezérelt volna a film megsasolására, hanem egyrészt az, hogy békeidőben erősen érdekelnek a filmek meg a színház, másrészt pedig az a tény, hogy a rövidfilmet Szkok Pisti barátunk rendezte. Annyit már a vele készített interjúból is tudhattunk, hogy a film zenéje is a George Smoog-hoz kapcsolódik. Sőt, a film elején és végén egy pillanatra fel is tűnik két cool retro-huszár képében a zenekar.

    A film sztoriját nem akarom lelőni, a bemutatóról pedig többek között a Zalai Hírlapban olvashattok részletesebb cikket. Nézzétek meg a filmet! Akár FullHD-ben is.

    Ma baromi nyúzottan ébredtem, fejfájással, szédelgéssel. Igazából nem is nagyon kívánkoztam dolgozni, de a szabadságolás miatt csökkentett létszámmal műxik a cég, nem volt tehát sok választásom, jönnöm kellett. Ráadásul Gyuri kollégám is eléggé amortizáltan érkezett, így frankón indítottuk a hetet. Nem lett volna persze tragédia, csakhogy ez egy erősen KIX-es nap volt. Nem tudjátok, hogy mi az a KIX? KIX = Kavarási Index. Ahogy mások a BUX-ot, a DAX-ot meg a Nikkei-t bújják, a mi életünket a KIX határozza meg. A KIX mérésére a kavarométer nevű eszköz szolgál. A kavarométer soha nincs alapon, mindig van egy kis érték, mely ingadozhat. Időnként aztán kilendül a mutató, gyakran eléri a narancs színű skálarészt. Amikor a pirosban van, akkor veszélyhelyzet áll elő. Ennél magasabb értékek is előfordulhatnak, amit az jelez, hogy a műszer leesik a falról. Vannak aztán megakavaros napok, amikor a kavarométer kirepül, és Föld körüli pályára áll. Szerencsétlen esetben a Naprendszert is elhagyhatja.
     Az erősen kavaros napokat onnan érzékeljük, hogy rengeteg ügyfél jön, sok a telefonhívás, izzik skype, ömlenek a mailek. Mindenkinek minden hirtelen sürgőssé válik, de sokan meggondolják magukat gyorsan, és az ellenkezője válik baromi sürgőssé. Pont, mire az első verziót megoldottuk, leszerveztük, megrendeltük. Ilyenkor futnak be ezer éve nem látott jóbarátok, akik nem értik, hogy miért nem tudunk nyugodtan csevegni velük, miközben telefonokat kapkodunk, és egy halom ügyfél tipródik, várva, hogy sorra kerüljön. Sokkal több telefon cseng egyszerre, mint ahány fülünk összesen van. Különös örömmel fogadjuk persze ilyenkor a telemarketing iparág nyájas ajánlatait, és megpróbáljuk őket rövid, de határozott NEM-mel jobb belátásra téríteni. Ezeken a napokon a nagyker és hangszerképviseleti cégeknél, egyéb partnereknél is rendszerint cirkusz van. Összekeverednek a megrendelések, megfeledkeznek ígéretekről, megbuggyan a gépi nyilvántartás, valami homokszem keveredik a máskor oly precíz gépezetbe. A futárszolgálat ezeken a napokon:

• nem jön
• jön, de zárás után
• lerobbant, menjünk mi a cuccért, ha annyira fontos
• nem a megrendelt árut hozza
• csak a felét hozza, a másik fele Záhonyba ment
• mindent hoz, de kicsit törötten
• tele kocsival jön, így az az áru, amit mi küldenénk, nem fér be

     A KIX országos szinten öngerjesztő módon fokozódik. Valaki valamit elfelejt, elront. Ezáltal elindul egy problémahullám. Az érintettek össze-vissza telefonálnak, futkároznak, hogy a problémákat és a járulékos problémákat megoldják. A kavarás azonban kavarást szül, mert egyre többet hibázik a nép, és ezeket helyrehozandó újabb kavarások indulnak el. A legborzasztóbb az, amikor észreveszed, hogy már te is a kavarás része és forrása vagy. Mindenki szerte-szét kavarja az agyadat, és eljön az a pillanat, amikor már te sem vagy képes racionálisan menedzselni a dolgokat. 
     Megfigyeléseink szerint a KIX szoros összefüggésben van a frontátvonulásokkal, de jelentősebb ünnepek előtt is megnő az értéke. Karácsony előtt van a maximuma, amikor az ország lakosságának 80%-a sík ideg. Vannak spontán KIX kitörések is, ezek rendszerint viszonylag gyorsan lecsillapodnak.
     Szóval ma is egy ilyen vidám kis napunk volt. Délelőtt fél füllel hallottam, hogy Gyurit telefonon győzködi valaki, hogy azonnal meg kellene javítani egy hangszert. Kézzel-lábbal mutogattam neki, hogy ne vállalja be, mert lehetetlen vállalkozás lesz a szerviz a KIX menedzselés mellett. Gyuri azonban valahogyan módot talált rá, hogy zárásig elkészüljön a javítással. Ekkor vettem csak észre, hogy a cuccot Hrutka Robi adta be ilyen sietősen szervizre.
    Ebből az apropóból nézzétek meg Robi "Egyetlen egy" című klipjét, ami kiválóan alkalmas a KIX elhárítására, nagyon jó kis zene:
 

    Régi cuccaim közt keresgélve bukkantam rá egy özönvíz előtti koncertjegyre.
Bizony, a több, mint tizenöt éves kártya azt bizonyítja, hogy némi hátszéllel sikerült bejutnom Frankfurtban a KORG demó koncertjére, amit Rick Wakeman és a fia, Adam celebráltak. Rick Wakeman akkoriban már kikerült a reflektorfényből. Azonban ez a zártkörű koncert is azt mutatta, hogy nagyon ott van a szeren. Olyan bulit levágtak, hogy borzasztó. Amikor visszatekintek az elmúlt 18, hangszer szakmában eltöltött évre, akkor azt mondhatom, hogy az ilyen ritka alkalmak azok, amik miatt érdemes csinálni. 
    A középiskolás bandánkban erőteljes YES és Wakeman kultusz volt. A rissz-rossz kazetták másolgatását követően hatalmas előrelépést jelentett, amikor a '70-es évek végén megindult a rendszeres buszjárat Zalaegerszeg és Muraszombat (Murska Sobota) között. A társaság tagjai rendszeresen portyáztak, és hozogattuk a kurrens "jugó" lemezeket. Akadtak köztük olcsók és drágák, kiválóan szólók és csapnivalók, de a lényeg az volt, hogy a zsebpénzünket beáldozva meg tudtuk szerezni a szükséges hanganyagokat.
    Kíváncsi voltam, vajon a Youtube-on találok-e King Arthur-os anyagot Wakemantől? Ezt a rettenetesen rossz minőségű videót leltem csak meg. Van rajta minden. Szintik, orgonák, háromnyakú gitár, szimfonikus zenekar és kórus. Néhány bántóan fals énekhang is belekerült. Adjatok rá nagyobb hangerőt, mert baromi halk, és úgy nézzétek, hogy... igen, ez az 1975-ös Wembley koncerten készült!
 

    A svájci CERN a világ egyik legnagyobb kutatóintézete. Itt jött létre egykoron a World Wide Web, munkánk és szabadidőnk addiktív színhelye. Most pedig a nehéz részecskéket ütköztetik frankón az LHC-ban, remélve, hogy igazuk lesz a parázó népeknek, és akkora fekete lyukat sikerül alkotni, ami bezabál mindent :)

    Ahol ennyi tudós összegyűlik, ott statisztikailag bizonyítható módon zenekarokat is létre fognak hozni. A CERN brahi zenekara a Les Horribles Cernettes. Természetesen nehéz részecskékről, ezek ütközéséről, és más buli témákról szólnak a dalok. Van egy magyar nyelvű blog is, ahol többet olvashattok a zenekarról. Amúgy egyszer szeretnék magam is körülnézni a CERN-ben. Be lehet jelentkezni látogatóként. Gondolom, most is jó hűvös van a földalatti alagutakban. Itt pedig tombol a hőség. Hűsítőnek egy kis Les Horribles Cernettes :) 

    Már jó ideje tervezem, hogy a blogban írok néhány bejegyzést a keverőkkel kapcsolatban. A téma látszólag végtelenül primitív, azonban akármelyik részterülettel kezdünk foglalkozni, azonnal kiderül, hogy kérdések tömkelegébe ütközünk. Mert maga a jelösszegzés - legyen szó akár analóg, akár digitális technikáról - elvileg meglehetősen egyszerű történet, a gyakorlati megvalósítás és a használat során mégis fura dolgokkal szembesülünk. Két részre bontom a kérdéseket. Az egyik az elektronikai furmányokkal, áramköri tervezéssel, a másik pedig a gyakorlati felhasználással összefüggő kérdések csoportja. Ez persze eléggé művi szétválasztás, mivel minden mindennel összefügg, de könnyebb megérteni a dolgokat, ha egyszerre csak egy kisebb területre fókuszálunk.

    Egy nagyon egyszerű, de okos kis keverő rendszerfelépítését szeretném indulásképpen bemutatni. A megértéshez szükségeltetik egy egészen picike kis elektronikai alapismeret, pusztán annyi, hogy az alapfogalmak (feszültség, impedancia, áram, Ohm-törvény, Kirchoff-törvény) magyarázatával ne kelljen itt foglalkoznom. De nem is lesz ezekre nagyon szükség. Azt szeretném inkább illusztrálni, hogy abból a blokkdiagramból, amit a keverők manualjának a végén találunk, mennyi fontos és hasznos információt tudhatunk meg, ha egy kicsi időt rászánunk az átbogarászására.

    Vizsgálódásunk tárgya a jó öreg Soundcraft Compact4.
    Ezt a kis keverőt a piacon található millió társától az különbözteti meg, hogy kifejezetten a kis számítógépes házi stúdiók igényeit szem előtt tartva fejlesztette ki a Soundcraft. Felmerülhet persze, hogy miért is kellene a kis stúdiókba speciális mixer, miért nem jó egy átlagos? Nos, ahhoz, hogy erre a kérdésre érdemben válaszoljunk, meg kell egy kicsit néznünk, hogy mi mindent csinál az ember a számítógépén zenei barkácsolások során?

    A felhasználók egy része pusztán szoftver hangszereket használ. Ők rákötnek egy midi billentyűzetet és egy kontrollert a gépre, a végeredményt pedig monitor hangfalon vagy fejhallgatón hallgatják. A sávok keverése tisztán a gépen történik, az ő számukra tehát szükségtelen keverő használata. Néhányan pusztán azért vetnek be valami kis mixert, hogy a hangszórókra jutó jel hangerejét kényelmesebben tudják szabályozni, meg hátha jó lesz még valamire...
     Alapvetően megváltozik a helyzet akkor, ha külső hangforrás jelét is akarjuk rögzíteni. Ha mikrofont, gitárt, szintit veszünk fel, akkor már nagyon jól jön egy mixer. Sokan azt mondják, hogy minek a keverő, amikor direktben be lehet dugdosni ezeket a dolgokat a hangkártya bemenetére? Nos, ha már házi stúdióról beszélünk, akkor valószínűleg valamiféle tisztességesebb ASIO-s hangkártyával dolgozunk. Ezek jelentős részén csak LINE IN / LINE OUT csatlakozók vannak. Mikrofont nem tudnak tehát fogadni, és a legtöbbjük gitárt sem. A gitár jelének illeszkedéséről már szó volt egy korábbi bejegyzésben. Némelyik külső hangkártyán vannak mikrofon és gitár csatlakozások, sőt monitorozási lehetőség is. Azonban én mindenkinek azt javaslom, hogy ha teheti, valamilyen jó minőségű kis keverőn keresztül kapcsolódjon a hangkártya bemenetére. Nézzünk néhány okot, ami indokolja ezt a gyakorlatot!

• A keverőben általában adott egy normális mikrofon előfok. Szintén megvan a 48V-os fantom tápfeszültség, tehát kényelmesen használhatunk kondi mikrofonokat is. Vannak persze ezekkel a lehetőségekkel felvértezett - elsősorban külső - hangkártyák is, de egyáltalán nem biztos, hogy jó minőségű előfokokat találunk az olcsóbb típusokban.
• Nagyon lényeges, hogy van GAIN szabályzási lehetőség. A digitális hangfelvételnél sarkalatosan fontos a megfelelő szintek beállítása.
• Szintén a megfelelő szintek belövéséhez szükséges segédeszköz a kivezérlésjelző műszer vagy LED-sor. Ne gyertek azzal, hogy de hiszen a szoftveren belül is van kivezérlés indikátor! Hogy miért és hogyan célszerű a kettőt összehangolni, majd utána a keverőn levőre hagyatkozva készíteni a felvételeket az egy külön műsor, talán majd arról is esik szó egy másik alkalommal.
• Néha jól jön a keverőn található hangszínszabályzó is, bár ezzel nagyon óvatosan kell bánni.


     Eddig pusztán a bemenő jel szempontjából néztük a kérdést. Nagyon lényeges viszont az is, hogy miként tudunk monitorozni. Elkészültek a zenei alapok, jön az énekesnő. Teszünk a fejére egy fejhallgatót, amiben hallania kell a zenét, és természetesen a saját hangját is. A folyamat levezényléséhez persze nekünk is hallanunk kell az egészet, lehetőleg egy másik fejhallgatón. A kicsi stúdiókban ritkán van elkülönített felvevő és technikai helyiség. De ha van ilyen, a művész fejére akkor is kell fejhallgató.
     A komolyabb stúdiókban persze a felvételi és a visszahallgatási jelutak spécin ki vannak alakítva. Vannak olyan mixerek, amelyek dedikáltan a többsávos felvevő rendszerek kiszolgálására készültek, és a rendszerfelépítésük olyan, hogy könnyedén szétszeparálhatjuk a számítógépről jövő zenei alapokat és a felvenni kívánt jelutakat. Házi gyakorlatban ekkora pultokat ritkán érdemes bevetni. Ugyanakkor ha egy kis keverőn ezeket a routolásokat nem tudjuk megoldani, akkor kettő vagy több keverőt kéne használnunk,  nehogy a korábban felvett sávok jele visszacirkuláljon a rögzítendő anyagba, mert abból csúnya gubancok lesznek. A második keverő, vagy egy keverési lehetőséggel ellátott, több kimenetes fejhallgató erősítő a monitorozáshoz szükséges.

    Már a '90-es években javasoltam az egyik gyártó képviseletének, hogy érdemes lenne olyan kis keverőt tervezni, ami a házi stúdiók igényeit kiszolgálja. Nem drága, nem túldimenzionált, épp csak a fenti kérdésekre ad praktikus választ. Gondolom, rajtam kívül mások is szorgalmaztak egy ilyen konstrukciót. A Soundcraft Compact4 és Compact10 ezen szempontok alapján született. Akit érdekel a téma, annak javaslom, hogy töltse le a manualt a gyár oldaláról PDF-ben. Érdemes az egészet átolvasni, mert van benne egy csomó hasznos információ, mi azonban most csak a 42. oldalon található blokkdiagramot nézzük át kicsit tüzetesebben.


 

    Az eredeti user guide-ban természetesen jól lehet látni mindent a diagramon.

    Kezdjük az elején! A két monó csatorna képes XLR csatlakozókon keresztül fogadni a mikrofonokat, és ha kondenzátor mikrofonnal akarunk dolgozni, akkor bekapcsolhatjuk a +48V fantom tápfeszt is. A keverőn található XLR aljzatok ún. kombi aljzatok, a közepük 6,3-as jack aljzat. Ezek vonal szintet fogadnak. A mikrofon bemenetek impedanciája 2 kohm, a vonalbemeneteké 11 kohm. Az első monó csatorna jelútjában találunk egy HPF (high pass filter) kapcsolót is. Ez egy nagyon praktikus dolog. Ha a sok mély hangtól, dübörgéstől problémáink vannak a mikrofon hangjával, akkor ezt a mélyvágó szűrőt beiktatva csökken a gond. A második csatornán ennek a kapcsolónak a helyén egy GITÁR nyomógombot találunk. Benyomva megteszi nekünk azt a szívességet, hogy a vonal bemenet impedanciáját megnöveli 300 kohm-ra, vagyis a legtöbb gitárt már nyugodtan rádughatjuk. Mindkét monó csatornán van GAIN szabályzó poti, amivel az előfok erősítését tudjuk optimálisan beállítani. Aztán jön a háromsávos EQ.
    A sztereó csatornák felépítése jóval egyszerűbb. A bemeneti illesztő fokozat után egyből jön az EQ, illetve itt van még egy olyan okosság, hogy egy gomb benyomásával RIAA korrektort kapcsolhatunk a jelútba, tehát képes ez a kis keverő akár két "bakelit" lemezjátszó mozgómágneses hangszedőjét is fogadni.
    Most következnek a MONITOR  kapcsolók. Ahol ezeket benyomjuk, azok a csatornák rákerülnek a keverő monitor gyűjtősínjeire. Fontos megjegyezni, hogy ennél a keverőnél a kivezérlésmérő nem a MIX kimenet jelét mutatja, hanem az említett monitor buszra csatlakozik. Tehát a szintek belövésénél a MONITOR gombokat PFL-ként használhatjuk. De mivel egy igen sokoldalú kis keverőről beszélünk, találunk a MIX ("hagyományos" kimenet) erősségét szabályzó poti alatt egy nyomógombaot, amivel a MIX utat is ráküldhetjük a monitor sínre, tehát nézegethetjük például a kivezérlést. Ennek akkor lehet jelentősége, ha egy kis hangosítási feladatot kell megoldanunk a keverővel, tehát éppen nem recordingra fogjuk be.
    Aztán ha továbbhaladunk a jelútban, akkor a hangerő és a panoráma potméterek következnek. A panoráma potik után jön a Barba-trükk: a REC gomb. Felengedett állapotban a csatorna jelét a MIX kimenetre engedi, ha benyomjuk, akkor pedig a REC buszra továbbítja. Nem nehéz kitalálni, hogy ezzel választhatjuk ki azokat a csatornákat, amelyeknek a jelét rögzíteni szeretnénk. A REC buszt egy erősítő fokozat összegzi, majd egy, a végleges kimenő szintet beállító potméter után mehet a jel a RECORD OUTPUT-ra, onnan pedig a hangkártyánk bemenetére. Természetesen, ha megoldották a hangkártya bemenetének táplálását, akkor csináltak a keverőn egy dedikált bemenetet, a  PLAYBACK INPUT-ot, ahová a hangkártyánk kimenete csatlakozik. Ez egy illesztő fokozaton és egy szintszabályzó potin keresztül a MIX sínre csatlakozik, de itt is van MONITOR gomb, tehát a jelet rányomhatjuk a monitor kimentre és a kivezérlésjelzőre is.
    Van itt még egy okosság. Látszólag felesleges redundancia, hogy a Playback Input és a Record Output is dupla csatlakozó garnitúrával van ellátva. Azonban mégsem. Az RCA cstalakozások aszimmetrikus, a jack csatlakozók pedig szimmetrikus illesztést biztosítanak. Sőt, ezek együttesen is használhatók. Mondok egy példát a saját gyakorlatomból. A zenei gépemben most egy EMU 1212m PCIe lakik. Ennek szimmetrikus ki- és bejáratai vannak, tehát ezeket rendes szimmetrikus jack kábelezéssel rá lehet kötni a Comact4-re. Az egy másik kérdés, hogy monó jack-es aszimmetrikus kábelezéssel is működhet az egész. A lényeg, hogy elvben a lehetőség szépen adott mindkét oldalról. De mivel az EMU kártyát csak a professzionális ASIO alkalmazásokhoz rendeltem hozzá, a fapados Windows rendszerhangokhoz és a multimédiához az alaplapi hangkártyát használom. Ezt pedig simán rá lehet kötni az RCA csatlakozókra, így nem kell az értékes sztereó csatornákat ilyesmire elpancsolni.
    Kis keverőnk rendelkezik még egy nagyon kellemes szolgáltatással. A dupla fejhallgató kimenettel, ami nem egyszerűen egy sima fejhallgató kimenet két jack aljzattal. Az Engineer Phones kimenet simán a monitor buszra csatlakozik, és a rádugott füles alatt általában a technikus mereszti okosan a füleit. Az Artist Phones pedig, amint a neve is mutatja, a művész fejére kerülő fejhallgató kimeneti csatlakozója. A művész pedig nem csak sima hangerőt tud szabályozni, hanem a saját hangját (vagy hangszermikrofonjának jelét) tudja tetszőlegesen a gépről jövő zenei alaphoz keverni. Ez ugyanaz a funkció, mint amit a stúdió célú keverős fejhallgató erősítőkön is megtalálunk. Aki még nem készített zenei alapra énekfelvételt, annak a számára ez fölösleges luxusnak tűnhet. Aki viszont már próbálkozott, az jól tudja, hogy mennyire fontos az a komfortérzet, amit ez a megoldás biztosít az énekes számára. Ráadásul a technikus bele is hallgathat a művész jelútjába, így elkerülhetők a hitviták, hogy ki mikor mit vél hallani vagy nem hallani a rendszerből.
    Van aztán még egy szuper jelentéktelennek tűnő, ám nagyon hasznos kis kapcsoló a monitor jelútban. A MonoCHK kapcsoló arra jó, hogy elkészültnek tűnő, sztereóba lekevert zenei anyagunkat monóban is ellenőrizni tudjuk. Fontos, hogy a zenénk monóban is élvezhető legyen, hiszen sokszor előfordulhat, hogy nem sztereó hangrendszeren szólal majd meg. Ha monósítva meghallgatjuk az anyagot monitor hangfalakon vagy fejhallgatóban, egyből kijön, ha esetleg fázishibák miatti cirkusz elrontja az általunk elképzelt hangképet. Ha monóban jól szól az anyag, akkor nyugodtak lehetünk, hogy tisztességes sztereó rendszeren lejátszva egységes lesz a térbeli megszólalás.

    Ez a kicsi keverő jó példa arra, hogy ha a gyártók odafigyelnek a piaci igényekre, akkor a mérnökeik nagyon praktikus szerkezeteket képesek alkotni. Bár ennek a modellnek a gyártásával a Soundcraft már leállt, még kapható egy darabig. Elképzelhető, hogy később továbbviszik majd még ezt a koncepciót.
    Arra szerettem volna még felhívni a figyelmet, hogy ha az ember az alapfogalmakkal tisztában van, akkor egy keverő blokkdiagramjából rengeteg információt ki lehet olvasni. Gyakorlatilag az adatlap és a blokkdiagram teljesen helyettesíti az X oldalas leírást.
    De hadd mutassak még valamit! A Saoundcraft publikálta a Compact4 szintezési diagramját is. Ez egy roppant tanulságos ábra. A mélyebb elemzésbe most nem megyek bele, de visszatérek még rá, mert segít sok mindennek a megértésében a keverők beállításával kapcsolatban.


 

    A praktizáló zenész fájdalmainak nagy része a színpadi monitor rendszerhez, illetve az azt üzemeltető technikushoz kapcsolódik. Azt is látjuk, hogy a kezdő csapatok esetében nagyon sok kérdés merül fel a jó monitorozási gyakorlatot illetően. A témával tehát mindenképpen foglalkozni akartam. A színpadi monitorozás azonban igen összetett dolog. Külön kéne beszélgetni a kisebb és a nagyobb létszámú, különféle felállású bandákról. Mi van akkor, ha nincs külső keverés, hanem a színpadról kell mindent megoldani? Mi van, ha van külső keverés, de erősen korlátozott a visszamenő effektutak száma? Hogyan célszerű megoldani a fő keverésen (FOH) kívül a monitor keverést, ha erre van lehetőség? Mikor és kinek jó a fülmonitor rendszer? Mik a hátulütői? Csak pár olyan kérdés, amik közül egyet is jó sokáig tart kivesézni.
    Most egy olyan apropóból vettem elő és melegítem fel a témát, hogy hamarosan Magyarországon is kapható lesz a Movek MyMix nevű monitor rendszere.

    Ez a rendszer hasonlít is, meg nem is az eddigi monitorozási technikákhoz használt összeállításokhoz. A leglényegesebb elem az, hogy a zenészek közvetlen közelében ott van a képen látható kontroller. Rárakhatjuk a gitárerősítő tetejére, a dobkarámra, énekesek a mikrofonállványra is elhelyezhetik. Az egyes kütyük ethernet kábellel (Cat5) csatlakoznak egy közönséges switchen keresztül egymáshoz. Innentől már nem lehet szidni a technikust, mert mindenki magának állíthatja be, hogy saját magából, illetve a zenésztársaiból külön - külön mennyit akar hallani. Az egyes készülékek kimenetére rácsatlakoztathatók a hagyományos lábmonitor ládák (aktív monitorok, vagy erősítő + passzív monitor), de természetesen a fülmonitorok is, drótos, vagy drótnélküli kivitelben egyaránt.
A képen egy olyan vegyes összeállítást láthatunk, amelyben a zenészek egyaránt használnak hagyományos lábmonitor hangfalakat, vezetéknélküli monitort, és sima fejhallgatót is. Ezek azok a szituációk, amikor a hagyományos monitorkeverés mellett a technikus szép lehet, de okos nem.
    A rendszernek számos előnye van. A zenészek beálláskor belövik a számukra optimális monitor arányokat, hangerőket, hangszíneket, és koncert közben ehhez már csak alig kell hozzányúlni. Lerövidülhetnek tehát a beállások, a technikus feladata pedig arra korlátozódik, hogy a nézőtéren legyen tökéletes a hangzás. A készülék menürendszere egyszerű, jól látható, "zenésznek való". Praktikus dolog, hogy a készülékeket el lehet látni névvel, pl. "Pisti ének", "Szinti1", "Dob", "Basszus", stb., így ha valamin változtatni akarunk, akkor nem azon kell spekulálni, hogy mihez is nyúljunk? Az ethernet kábeles kapcsolódás olcsó, egyszerű vezetékezést eredményez, és nem növeli túlzottan a színpadi kábeldzsungelt. POE switchet használva még tápegységet sem kell használnunk, mert az ethernet kábelen keresztül megkapják a készülékek a tápfeszt is. Digitális készülékről lévén szó, szinte magától értetődik, hogy programozható, különféle profilokat tárolhatunk benne. Nagyon praktikus tehát azoknak a zenészeknek, akik több formációban is játszanak, vagy a csapatuk többféle felállásban is szerepel. A kütyübe SD kártyát dugva akár demófelvételt is készíthetünk a próbán, ami szintén egy praktikus dolog.
    Mondhatjuk tehát, hogy az új rendszer forradalmian átalakítja a megszokott színpadi monitorozást, és hatalmas könnyebbséget jelent a fellépő muzsikusoknak. A szakma azonban még egy kicsit kivár a hurrázással. Van ugyanis pár olyan momentum, ami elgondolkodtató, és majd a gyakorlat dönti el, hogy a zenészek és a technikusok miként fejtik meg az új rendszer által felvetett kérdéseket.
     A szokásos színpadi felállás szerint a zenészek bedugják a mikrofonjaikat a stageboxba, a hangszereket pedig szükség esetén DI-boxokon keresztül csatlakoztatják ugyanoda. A monitor jelutak is ide jönnek vissza, ha nincs külön monitor keverő. Most valamilyen módon biztosítani kell, hogy minden jelforrás (mikrofon és hangszer) jele eljusson egyrészt a stageboxon át a keverőbe, másrészt közvetlenül a MyMix monitoregységbe. Ehhez pedig Y-kábelre vagy splitterre lesz szükség, és a technikusok egyikért sem rajonganak. Nagy rendszereken elképzelhető, hogy a keverők Direct Out-jából megy vissza a jel, de ez nagyon sok visszatérő csatornát leköt, és a hibalehetőségek száma is nő. Némely esetben persze lesznek egyszerű megfejtések, mert pl. ha a gitáros az erősítő elé tett mikrofonnal megy a nagy rendszerre, vonal kimenetről pedig a monitorba, akkor máris egy kérdés letudva. A billentyűsöknél szintén szóba jöhet THRU-s DI-box, mint egyszerű megoldás. Ahol pedig eddig is külön monitor keverés volt, ott valamilyen formában már eleve megtörtént a jelutak szétosztása.  Szóval jól átgondolt módon ezt azért meg lehet szervezni.
    Felmerül aztán az újabb földhurkok veszélye, ami persze összefügg az említett Y-kábelek és egyéb illesztő tagok használatával. Ez a kérdés is megoldható, csak tipikusan nem az az ügy, amit a buli kezdete előtt 3 perccel szeretnek a technikusok intézni.
    A legnagyobb problémát mégis abban látom, hogy ezek után a zenészek nem szidhatják  majd a csapnivaló monitorkeverésért a technikust meg a roadokat. Ha nincs bűnbak, akkor pedig nem is igazi a koncert :)

     A MyMix magyar nyelvű ismertetője letölthető itt.