Pusztán a véletlen hozta így, de most ismét gitáros témáról lesz szó. Mint tudjuk, a gitárosok egyik fő problematikája mindig is a hangolás volt. Akinek nincs abszolút hallása, az kénytelen hangolósíphoz vagy valamilyen el nem hangolódó instrumentumhoz, például szintetizátorhoz hangolni. Az utóbbi évtizedekben széles körben elterjedtek a hangológépek, melyekkel manapság már nagyon gyorsan és nagyon pontosan be lehet hangolni. Itt a blogban is szó esett már néhányszor ezekről. Terjednek aztán a mobiltelefonokra és a számítógépekre kifejlesztett hangoló szoftverek is, melyek igen kellemesek, azonban a koncertező zenészek nem nagyon kultiválják ezeket, mivel színpadon nyűgös a használatuk. Jó pár éve léteznek önmagukat behangoló gitárok is. Ezek esetében kis motoros szervórendszerek végzik a hangolást. Drágák, és a zenészek rosszul tolerálják a testre erősített vagy a testbe vájt üregbe helyezett akkumulátorokat, melyek szokás szerint akkor merülnek le, mikor épp nagyon szükség lenne rájuk.
    Az EverTune rendszert nagyjából egy éve mutatták be, és azóta úgy tűnik, nem csak hogy kiállta a gyakorlat próbáját, hanem elindult a nagy népszerűség felé is. Az alapelv, mint minden nagyszerű dolog esetében, itt is nagyon egyszerű. Hangoljuk be a húrokat, majd egy spéci, rugókkal ellátott mechanikus rendszer biztosítsa a folyamatos feszítést. A húr által kiadott hang magassága a húr hosszától, tömegétől és a feszítő erőtől függ. A tömeg csak csekély mértékben változik. (Rossz nyelvek szerint, ami kopás miatt lejön, az a rárakódott kosz miatt kompenzálódik.) A hosszúságot a húrláb és a nyereg között nem annyira nagy kunszt állandó értéken tartani, mondhatnánk, ez alapkövetelmény egy gitárnál. A feszítő erő állandó szinten tartása már bonyolultabb dolog, és ez az, amit az EverTune most sikeresen megoldott. Az egyszerű mechanikus megoldás miatt nem kell félni az elektronikus meghibásodásoktól, és olcsóbb is lényegesen így a rendszer. Ugyanakkor a gitárt jelentősen át kell alakítani, és ez nem házi barkácsolást jelent, hanem hangszerészi munkát. Egy elektromos gitárokkal foglalkozó szakember számára azonban rutin feladatnak tekinthető.
     Jelenleg stratocaster, telecaster, és Les Paul fazonú gitárok számára rendelhetők ilyen rendszerek. Bizonyos gitárgyártók azonban máris készítenek EverTune-nal szerelt modelleket, ezek esetében kiküszöbölődnek az utólagos beavatkozásokkal összefüggő problémák.
     Az eddigi tapasztalatok nagyon kedvezőek, így reményeink szerint mi is hamarosan foglalkozunk majd az EverTune-nal, illetve lehet majd rendelni gyárilag szerelt modelleket is. A cég honlapján részletes infókat találhatunk a termékről, sőt, még az installációt bemutató videót is megnézhetjük.

    Nagy kedvencemről, a gitáros Szabó Gáborról volt egy műsor a Kossuthon:
 

 Itt pedig egy videó vele, és még néhány zenésszel. Micsoda csapat volt ez 1974-ben:
Kovács Kati, Szabó Gábor, Pege Aladár, Másik János, Kőszegi Imre, Dely István!

JAMVOX gyorsteszt    

    Korábban már írtam arról, hogy miért nem jó közvetlenül megtámadni a számítógépet gitárral. Meg arról is, hogy aki ügyesen támadja meg, az akár színpadra is kiállhat vele, mint pl. Alapi István.
     Manapság borzasztó sokféle gyakorló kütyü létezik a gitárosok részére, a gyártók igazán elkényeztetik őket. Nézzük meg, hogy milyen lehetőségek közül választhatnak?

• Némelyik multieffektben van egy kis ritmusalap, amire jól rá lehet gitározni. Már ez is jó lehetőségeket ad. Vannak olyan multik is, amelyekbe be lehet tölteni zenei alapokat.
• Számos gyártó készít olyan zsebméretű készüléket, amelyen megtalálható egy effektrész, egy modellező rész, egy szerkeszthető vagy fix ritmus alap, meg többnyire még egy hangoló. Ezek között is találunk flashmemóriás modelleket, amelyekbe számítógépről betölthetjük a gyakorláshoz szükséges zenéket, illetve gyakran rögzítésre is képesek, a végterméket pedig visszanyomhatjuk pécére. Ebben a mezőnyben a KORG és a Tascam jeleskedik elsősorban.
• Vannak kifejezetten gitárgyakorlásra kifejlesztett számítógépes szoftverek. A működéshez ez esetben szükségünk van egy megfelelő számítógépre, és rá kapcsolva (vagy benne) egy olyan, alacsony késést (latency) biztosító hangkártyára, megfelelően fogadja a gitár hangszedőjét, és kiadja a feldolgozott, átformált hangfrekvenciás jelet.
• Néhány gyártó hibrid rendszert dolgozott ki. Külső, többnyire USB-n kapcsolódó interfész és egy ehhez dedikált szoftver együttműködésével áll össze a rendszer. Először a Line 6 adta ezt elő többféle olvasatban, és mi tagadás, nagyon jól. Hasonló rendszert talált ki a VOX is, természetesen a saját szájízük szerint.
   

    A JamVOX - ról már régen szerettem volna írni, de aztán valahogy mindig elodázódott a történet. Az alapfilozófia nagyon jól ki van találva. Egyszerűsítsük le a gitárosok dolgát! Ne kelljen nekik a számítógéphez kapcsolt interfészhez még külön erősítőt kapcsolni, tartalmazzon hangszórót is a "hangkártya"! A tervezők egy olyan kompakt készüléket céloztak meg, amelyet különösen a laptopot használó mobilis emberek fognak szeretni, mivel kicsi helyen, drótdzsungel és adapterek nélkül lehet nyomulni a gitáron. A JamVOX a tápfeszültséget is az USB-kábelen kapja. Ez persze mindjárt felvet néhány kérdést, és álljunk is meg egy kicsit emiatt. Az USB portok manapság maximálisan 500 mA áramot tudnak kiadni. A legtöbb gépben úgy van kialakítva a rendszer, hogy egy belső hubnak két kivezetése van, ilyenkor többnyire a kettőre együtt vonatkozik ez az 500 mA-es áramkorlát. Vagyis egy ilyen "nagy áramigényű" USB eszközből a szomszédos portokra csak egyet köthetünk. Asztali gépeken többnyire bőven találunk USB-t, ott ez nem is okoz gondot. A mai notebookokon azonban gyakran igen spórolnak az USB portokkal. A JAMVOX és a hasonló audió- illetve midi eszközök nem szívesen működnek külső USB hubokon keresztül, ezért a maradnak lehetőségként a gépen alapból levő port kivezetések. Csatlakoztatás előtt jól meg kell néznünk, hogy ne közösködjön az eszköz mással, különben furcsa dolgok történhetnek. Fontos tehát, hogy a rendelkezésre álló portok közül kisakkozzuk, hogy hová dugjuk a nagy áramfelvételű külső eszközt. Ezt persze csak egyszer kell kitalálni, utána már nem lesz gond. Példaképpen említem, hogy számos telefon is nagyáramú USB-t igényel, ezekkel tehát bánjunk nagyon óvatosan. A modern számítógépekben az "alap"  áramfelvételű USB eszközökhöz képest a nagyáramú eszközöket automatikusan detektálja a rendszer, és bizonyos védelmek is vannak. Arra is ügyelni kell, hogy számos esetben az USB port áramkiadó képességét korlátozhatjuk, pl. energiatakarékos sémák bekapcsolásával.
     Az 500 mA persze nem teszi lehetővé, hogy a kis JamVOX hangerejével letépje a hallgatóság fejét, azonban otthoni gyakorlásra a 2 X 750 mW kimenő teljesítmény a két kis hangszórón nagyon meggyőző hangzást ad ki. No, ilyesmikben van a gitárgyártós trúváj, amikor azt látjuk és halljuk, hogy ez a kis dobozka ezerszer gitárosabban szólal meg, mint a hagyományos, pécék mellet szokásos multimédia hangszórók. A VOX nyilván tudta, milyen hangszórókat építsen be, meg hogy hogyan formálja a hangot, míg eléri a végfokot.
     Amúgy ez a doboz nem csak egyszerűen hangszóróként funkcionál, hanem a gitárt fogadó rendes előfokon kívül kapunk egy XLR mikrofon bemenetet is, egy sztereó vonal bemenetet, és sztereó vonal kimenetet. Erről akár nagy hangrendszerre se kell szégyellnünk a kilépést, nagyon jól szól rajta a gitár. Akinek van egy sztereó gitárcucca (fej vagy kombó), szintén érdemes kísérletezni a rákötéssel. A dobozon természetesen fejhallgató kimenetet is találunk, ami egy gyakorló készüléken nagyon fontos.
     A "vasak" után nézzük a szoftvert, ami ugyebár az egész rendszer lényege.
   A VOX nagyon lényegretörő, jól kezelhető és gitárosbarát kezelőfelületet alkotott. A GUI dizájnja kicsit viharvert készülékeket ábrázol, és bár én nem nagyon szeretem a "műkoptatott" hangszerek és berendezések mostanság dúló divatját, ezt bírom, mert valahogy megvan benne az a füstös klub hangulat, ami itt teljesen megállja a helyét. Pár kattintással összeállíthatjuk az effektsorunkat, kiválaszthatjuk az erősítő modellt, beválthatjuk a kívánt pickupot. Van hangolónk is, így semmi sem hiányzik a láncból. Az eszközök persze a VOX fegyvertárából valók. Reklámnak sem rossz, mert valóban nagyon jó soundokat próbálhatunk ki, összevethetjük különféle gitáros effektláncok, illetve klasszikus erősítők hangzásait. A modellek kidolgozása pedig nagyon jó. Valóban "úgy" szólnak, hogy a nagy fikamestereknek is össze kell szedniük magukat, ha kivetnivalót keresnek a megszólalásban. Az effeklánc egyes elemeit kiemelhetjük a sorból, és akkor alaposabb machinációkat is folytathatunk rajtuk. Az eredményt, illetve a nekünk tetsző összeállításokat le is programozhatjuk magunknak természetesen. A kis JAMVOX a méretéhez és árához képest nagyon jól szól, és aki elkezdi használni, könnyen a rabjává válik. 
    Van pedig még pár dolog, ami tovább fokozza a gyönyörűséget. A gyakorláshoz ritmusalapokat választhatunk. A produkciót fel is vehetjük. Kapunk a készülék mellé 2 db Hal Leonard CD-t is, összesen 28 népszerű gitáros zenével. A JamVOX presetek között megtaláljuk a hozzájuk való soundokat is frankón. A CD-t tartalma profi stúdió anyag gitár sávok nélkül. Tehát nem összeütött midi alapokról, sem pedig kigitártalanított nótákról van szó. Bár, utóbbira is lehetőséget ad a rendszer, ugyanis a GTX menü segítségével meglepően jól ki lehet szedni kész számokból a gitárt. Sőt, olyan üzemmódja is van, amikor csak a gitár hangját halljuk, a zenei alapokat pedig erősen elnyomja. Persze ezen eljárások sikere, mint minden hasonló módszer esetében, erősen függ az eredetileg használt stúdiótechnikától, de gyakorláshoz nagyon jó. A zenei alapok lassítására is lehetőség van, anélkül, hogy hangnemben elmásznánk. De számtalan más okosságot is tartalmaz a szoftver.
     Visszatérve a tartozék Hal Leonard CD-khez, ezek nagyon jók. Az oldalukon még egy sereg hasonlót találhatunk a Play Along szériában , mindenki kiválaszthatja a zenei világának legjobban megfelelőket. Ezeken a CD-ken rajta vannak a teljes nóták, illetve a "-1 sávos" gyakorló anyagok is.
    Összességében a JAMVOX egy nagyon átgondoltan, gitáros ízléssel és fejjel megalkotott jószág, ami élvezetessé teszi a gyakorlást, gitározásra csábít, segít megismerni az elektromos gitár hangzásának beállítási furmányait. A 43.000 Ft-os árért annyira sok mindent és annyira jó minőségben kapunk, hogy nem sokat érdemes hezitálni a megvételén, ha hasonló ketyerében gondolkodik az ember.
     Hogy valami negatívumot is említsek, azt hozom szóba, hogy kb. 1 éve nem frissült a szoftver. Igaz ugyan, hogy a JamVox lassan három éve a piacon van, de itt közben a hardverekben és oprendszerekben nagy lépések történtek. Magam XP-n és Windows 7 alatt is kipróbáltam, nem volt vele gondom, de az látható, hogy az i5 proci magjait nem optimálisan használja, lehetne tehát finomítani ebben az irányban. A VOX helyében adnék ki egy frissítést, ami esetleg még más nyalánkságokat is tartalmazhatna. 
   

        A helyes cím "karaokekeverő" lenne, ez azonban csak a finn és a japán nyelvészek érdeklődését kelthetné fel inkább :) Félretéve az etimológiát, nézzük inkább azt, hogy mit gyártottak a koreaiak nekünk legújabban?

    A Phonic elkészítette a jól ismert és népszerű AM220 keverőjének USB-s változatát, az AM220P-t. Azonban nem USB "B" csatlakozót szereltek rá, mint a ma már szép számmal gyártott USB-s keverőkre, hanem "A" portot. Vagyis a keverőt nem a számítógéppel való összekapcsolásra, hanem pendrive fogadására készítették fel. Az ötlet teljesen logikus, hiszen milliószor kell(ene) zenét bejátszani valamilyen eszközről egy keverőre. Ilyenkor általában CD játszót, MP3 playert vagy számítógépet használunk, amit összedrótozunk a keverő illetékes bemeneteivel. Sokszor azonban felesleges cullang a rákötött lejátszó eszköz, és különösen ha nem hangtechnikában járatos emberek kezelik a rendszert, mindenféle fura helyzet tud kialakulni.

     Az AM220P-be dugott pendrive-ról MP3 és WAV fájlokat tudunk lejátszani egészen jó minőségben. Nagy komfortra persze ne számítsunk, nincs például könyvtár kezelés, kézzel kell leállítanunk a számok végén a lejátszást, ha nem akarjuk a következő fájlt lejátszani, nincs gyors léptetés egy tetszőleges számra, stb. Számos lejátszó eszköz képest viszont például egész nagy sorszám mutatja a lejátszott fájl sorszámát, ami "éles" helyzetekben is elég nagy biztonságot ad. Lehetne persze az LCD kijelző látószöge nagyobb is, de így sincs probléma a láthatósággal. Az említett megkötésekkel is rengeteg célra szuper jól felhasználható a keverő:

• Karaoke - nem kell kommentálni, miért
• Gyakorló és próbacucc - a zenekari repertoárt a többiek nélkül is gyakorolhatjuk a próbahelyen vagy otthon, nem kell a notebookot, a lejátszó kütyüt vagy egyebeket cipelni, elég, ha a pendrive nálunk van. A "-1" sávos próbaanyag előállítása ma már nem lehet téma, bármelyik zeneszerkesztő programmal megoldható.
• Kisebb playback fellépésekhez sokan keresnek hasonló minimál cuccot. Igaz, hogy ebben a keverőben nincs beépített énekeffekt proci, de kényelmesen összekombinálható egy apró "fellépő kofferben" egy kicsi effektprocival a keverő.
• Számtalan rendezvényhangosításnál jöhet jól, hogy az előre kiválasztott 4-5 zeneszám bejátszása miatt nem kell CD játszót vagy laptopot cipelni, hanem csak ezt a kis keverőt a feltöltött pendrive társaságában.

    Magáról a keverőről nem is nagyon kéne sokat beszélni, mert ilyen konstrukcióból elég sokat találunk a piacon. 2 monó és 2 sztereó csatornája van, egy sztereó csatorna osztozik a beépített lejátszóval. Minden csatornán 3 sávos EQ van, ez egyértelműen pozitív. A monó csatornákon gain állítási lehetőség is van, és a túlvezérlést LED kijelzők mutatják. Egy AUX utat kapunk, ez postfade, mint ahogy ilyen esetben szokásos. Van viszont független és szabályozható sztereó effekt return-ünk, ami jó dolog, hiszen a nagyon fapados keverőkön erre egy sztereó csatornát tékozlunk el. Van aztán kapcsolható 48 V-os fantomunk, tolópotis főhangerőnk, 2Track lehetőség (+1 szteró bemenet), REC OUT hangfelvételhez, fejhallgató csatlakozás, és ezzel együtt futó "Control Room" kimenet. 
     Kicsi, kompakt, csak a lényegre szorítkozik, de ezáltal nagyon jó kis "feladatmegoldó" keverő a Phonic AM220P. Ja, és az ára. 30.100 Ft. Azt hiszem, több kérdés nincs is.

  1986 elején úgy döntöttem, hogy otthagyom a munkahelyemet és a virágzó számítástechnikai géemkázást, hátat fordítok a zenei elektronikai maszekolásnak is, és inkább katonának állok. (Ebben a formában ez így nem igaz. Próbáljuk meg átfogalmazni kicsit.)
    Miután elvégeztem egy számítógép vezérlésű gázkromatográfiás szakmérnöki kurzust, lehetőséget kaptam egy egyéves kaliforniai munkára az UCLA-n. Azonban mivel a katonai pálya jobban érdekelt, én inkább a Magyar Néphadsereg Lenti alakulatát választottam. (Ez sem igaz.)
    Az igazi történet úgy szól, hogy baromira nem kérdeztek meg akkoriban senkit, jött a behívó, és menni kellett. Nekem még hátra volt az egyetem utáni 6 hónap. Az akkori munkáltatóm megpróbált mindent latba vetni, a minisztériumban kérelmezte a halasztást. Azonban annyira pótolhatatlan voltam a MN számára, hogy nem tudtak eltekinteni a behívásomtól. Gondolták, az amerikaiak meg oldják meg a maguk problémáját, ahogy akarják. Akkoriban óriási lehetőség volt egy ilyen meghívás, sokkal nagyobb dolog, mint manapság. Gondolhatjátok, hogy nem a legrózsásabb kedvemben vonultam be. Aki Lentiben (Zajdán) volt katona, az tudja, hogy ez a laktanya a néphadsereg amolyan "sufnija" volt, ahova elpasszolták a nehezen kezelhető elemeket. Volt itt egy csomó börtönviselt figura, papnövendékek, meg ugye a "gyanús" frissdiplomás fiatalok, akiket jó volt szem előtt tartani, meg szívatni, ahogy csak lehet.
     A kényelemről az egykor szovjet csapatoknak épített létesítmény viszonylag szerény szinten gondoskodott. Nem volt mindig víz, de ha igen, akkor úgy zuhanyozhattunk  a fűtetlen vizesblokkban, hogy közben beesett a kitört ablakokon keresztül a hó. Természetesen hideg vízben. A 30 személyes lakosztályban egy ócska vaskályha volt, aminek a melege reggelre már semmivé lett, ellenben nappal lopkodhattunk hozzá némi tűzrevalót, ha nem akartunk megfagyni. A körletbe viszont bevarázsoltunk egy tévét, amihez (teljesen illegálisan) készítettem olyan antennát, amin bejött az osztrák meg a jugó tévé. 
     25 éve annak, hogy a tévéből értesültünk a csernobili atombalesetről. A magyar híradó visszafogott tudósításaival ellentétben az osztrákok nagyon nagy katasztrófáról és európai szintű szennyeződésről beszéltek. Időnként egy-egy tiszt is besomfordált hozzánk, hogy a tiltott forrásokból tájékozódjon az éjszakai zugtévézéseink alkalmával. Senki sem tudta igazából megítélni akkoriban, hogy mekkora a valós veszély, mit érdemes csinálni a védekezés érdekében, és mit felesleges. Ma már sokkal többet tudunk, de még korántsem tiszta a helyzet. Most a japán erőművi baleset ismét felszínre hozta a negyed századdal ezelőtt történt katasztrófa híreit, az azóta levont következtetéseket és tapasztalatokat. 
     Miért került bele ez a téma egy zenei blogba? Nos, egy csomó zenész már nagyon várta a leszerelésemet, mert mire a nyár végén kiszabadultam, rengeteg hangszer bedöglött. Tömegesen kellet cserélni bennük az NMOS és CMOS IC-ket. Mondhatnánk, hogy biztosan olyan gyatra volt akkoriban a megbízhatóság, esetleg hogy egy adott gyártó selejtjei kerültek a hangszerekbe. Azonban a meghibásodások hangszergyáraktól és az IC gyártójától függetlenül következtek be. A mérgelődő zenészeknek viccesen azt mondtam, hogy biztosan megkapták szegény IC-k a dózist, attól krepáltak be. Ezt persze sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudtam, de tény az, hogy sem előtte, sem utána nem történtek ilyen tömegben hasonló meghibásodások. 
    Felmerült már a közelmúltbeli japán események kapcsán is pár emberben, hogy szabad-e japánból érkező terméket vásárolni, mert azok biztosan sugárszennyezettek? Nos, mostanra elmondhatjuk, hogy a sugárzó szennyezést a szelek körbehurcolták már a Föld körül, valamennyire tehát mindenhol megnőtt a háttérsugárzás. Feltéve tehát, hogy a japánból származó hangszerünket nem a szétment reaktor aktív zónájából importáltuk, ott sincs sokkal nagyobb háttér, mint itt. Másrészt számos gyártó az összeszerelést, vagy bizonyos gyártási mozzanatokat Kínában, illetve más távol-keleti országban végezteti már, tehát azt is nehéz kideríteni, hogy mely komponensek készültek Japánban. 
     Felesleges tehát a sugárzó japán importáruktól parázni, a mindenütt megnövekedett (bár még veszélytelen) háttérsugárzás ellen pedig úgy sem tudunk sokat tenni. Az egy másik kérdés, hogy bizonyos alkatrészellátási és logisztikai nehézségek adódnak időnként, de szurkolunk a japánoknak, hogy minél előbb úrrá tudjanak lenni ezeken.
      Az egy másik kérdés, hogy a megnövekedett háttérsugárzás okoz-e majd észrevehető emelkedést a félvezetős készülékek meghibásodásának terén? Mindegy, hogy számítógépről, szintetizátorról, vagy mobiltelefonról beszélünk. A Csernobil óta eltelt 25 év alatt a félvezetős eszközök száma sok nagyságrenddel megnőtt, a lapkákon alkalmazott technológia pedig annyira kifinomult és összezsugorodott, hogy mindössze párszáz atom képez egy tranzisztort. A nagy energiájú sugárzásnak tehát elvileg erőteljes hatást kellene egy ilyen környezetben kifejteni. Tudjuk, hogy az űrkutatásban ezzel keményen számolnak is. Szerencsére egyelőre nem észlelünk semmiféle IC kihalási dömpinget, és bízzunk abban, hogy ez így is marad.

     A Symbolic Sound termékei nem arról híresek, hogy a búcsúban két pálcika tartja őket. Ez a cég nem is túl sok mindennel foglalkozik, azonban amit csinál, az egyértelműen mind a profi kategóriába tartozik. Itt van mindjárt a Kyma-X nevű csodaszoftverük. Ez a program arra való, hogy a benne található számtalan szintézislehetőség és feldolgozási módszer segítségével teljesen új hangokat és hangzásokat hozzunk létre. A cég oldalán részletesen olvashattok a Kyma-X által kínált lehetőségekről és algoritmusokról. Talán a granuláris szintézisről még kéne majd külön is értekezni egy keveset, mert az mostanában igencsak előtérbe került bizonyos alkalmazások miatt. Aki azt gondolja, hogy a Kyma-nak durva számolási teljesítmény igénye lehet, az jól spekulál. Korábban a Capybara nevű egység kísérelte meg tehermentesíteni a pécét (egyben I/O egységként is szolgálva), mostanság pedig a Pacarana, illetve kisebb testvére, a Paca hivatott erre a feladatra, de utóbbiakon audió csatlakozást nem találunk, a számítógéphez FireWire800-as összeköttetéssel kapcsolódnak. A hang és a midi pedig nem a host számítógéphez, hanem a Pacarana doboz másik FW vagy USB csatlakozójához kapcsolt interfészen keresztül közlekedik. A cég egy elég bő listát ad a használható (M-Audio, TC, MOTU, stb.) interfészekről. Úgy is működhet a dolog, hogy az egyik csatlakozón hangkártya lóg, a másikon pedig midi interfész vagy kontroller. Apropó, kontroller. Legújabban ugyebár minden kutyafülét megvalósítanak iPad platformra is, nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a Kyma-X - hez is készült ilyen megoldás. A nem mindennapi rendszerről több videóanyagot is találhatunk, például ezt itt, amelyen Kero egy Lemur kontrollerrel nyomja:
 

deep space events from kero on Vimeo.

Böngészőben futó szintetizátor a Mérges Poliptól

Az új-zélandi AngryOctopus új játékszere nagy sebességgel terjed a neten. A program szerzőjét a KORG Monotribe ihlette, és mivel nem bírta kivárni, amíg megjelenik, csinált magának egy szoft verziót. Annyira szoft lett, hogy egy kattintás után betöltődik a böngészőnkbe, és ott Java felületen azonnal működik is. Nem kell tehát semmi csodát várni a kis virtuális kütyütől, de jópofa játékszer. A fejlesztő oldalán találunk még több hasonló bigyót is is. A "rendes", KORG által gyártott Monotribe-ra még várnunk kell egy kicsit, de az sokkal harapósabb dolgokra lesz képes.

 

     A George Smoog formáció mibenlétéről és munkásságáról már többször is szó volt korábban a blogban. Szkoki és Gyuri rendszeresen meglepnek bennünket valamilyen "ínyenceknek való" zenei csemegével. Most számomra különösen érdekes vállalkozásba fogtak, ugyanis az eddig megszokottól eltérően női ének tűnik fel az új számban. A Youtube-on publikált nóta címe Life. Utána mindjárt ott áll az is, hogy "feat. Mishoo". Nos kb. 2 percnyi intenzív nyomozómunkával kiderítettem, hogy Misurák Tünde, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház nagyszerű énekhanggal megáldott színművésznője társult a fiúkhoz  Úgy tűnik, hogy Tünde gyorsan ráérzett a George Smoog - feelingre, és a csapat egy kicsit EC-s, egy kicsit GS-os, de mégis nagyon nagyon újszerű hangzással rukkolt ki. Nekem nagyon bejön ez a zene, és próbálom ösztökélni a társaságot, hogy dolgozzanak tovább együtt ebben a felállásban, mert még nagyon jó dolgok sülhetnek ki!

 

    A Japánt sújtó földrengés, az azt követő szökőár, majd a nukleáris erőművi baleset komolyan megrázta a világot a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Mi magyarok még talán jobban át tudjuk érezni a bajt, hiszen láttuk, hogy a tavalyi vörösiszap katasztrófa, amely több nagyságrenddel kisebb volt, mégis micsoda iszonyatos károkat tudott okozni, és hogy rengeteg ember sorsa még a sokfelől érkező segítség ellenére sem terelődött normális kerékvágásba mostanáig sem. 
    Japán egyébként erős gazdaságára is érezhető hatással vannak a közelmúlt eseményei, és a romok eltakarításának, az újjáépítésnek a feladatai. Mivel a hangszeripar számos cége is kötődik valamilyen szállal Japánhoz, előfordulnak mostanában szállítási késések, logisztikai nehézségek. A japánok azonban igen szorgalmas nép, nagy energiákkal dolgoznak azon, hogy minél előbb ismét helyreálljanak a dolgok:
    A világ minden pontján megmozdultak az együttérző emberek, mindenki a maga módján próbál segíteni. Keith Emerson egy darabot írt a Felkelő Nap Országa címmel.  
 

2BOX Drumit Five gyorsteszt

A svéd fejlesztésű Drumit Five elektromos dobról egy évvel ezelőtt már beszámoltam a Bitzenedében. Akkor csak annyit gondoltunk, hogy egy ígéretes dob koncepcióról van szó, amit korábban is professzionális elektromos dobok fejlesztésével foglalkozó szakemberek készítettek, így természetesen kíváncsiak voltunk a rendszerre, meg hát nagyszámú dobos cimboránk véleményére. Most, hogy pár hete itt van egy ilyen készlet az üzletben, és mi is alaposan meg tudtuk hajtani, meg dobos szakértőinket is leültettük elé, már sokkal okosabbak vagyunk.
     Kezdjük az ismerkedést az AGY, vagyis a dobmodul felől!
     A hangkeltés klasszikus sampler alapú, vagyis a testek által érzékelt ütéseket a triggerek impulzusokká alakítják, és ezek hatására indul el a modulban az adott testhez hozzárendelt minta lejátszása. Az elv borzasztó primitívnek tűnik, és felmerülhet az emberben, hogy van-e ebben egyáltalán valami, amivel el lehet rontani a folyamatot? Nos rengeteg kényes stációja van egy elektromos dob hangkeltési folyamatának, különösen, ha nyitott, betölthető mintákkal dolgozó sampler agyról beszélünk. Az elv persze egyáltalán nem új, magam a '80-as évek vége felé találkoztam először a Dynacord P 20-szal, ami akkor egy forradalmi dolog volt a maga csereberélhető ROM dobozkáival. Közben persze óriásit fejlődött a digitális technika és a legtöbb hangszercég letette a maga megfejtéseit a dobosok asztalára elektromos dob ügyben. Legtovább a Roland, a ddrum és az Alesis jutott a fejlesztésekkel, ja, meg ne felejtsük el a KORG ütőseit sem! A többiek inkább csak kisebb lépéseket tettek, vagy másolják a "nagyokat". Kaphatók ma már mindenféle olcsó kínai elektromos dob felszerelések is, ám ezeket nem tárgyalhatjuk a fentiekkel egy lapon.
     Mik is a követelmények egy professzionális elektromos dobbal szemben? Nagyon sok minden. A dobosok ugyanis roppant háklis népség, nem lehet a szemüket kiszúrni mindenféle vacakkal. Azt mondják, akkor inkább gumilapkákat ütögetnek a konyhaasztalon, ha nem kapják meg a megfelelő eszközt. Vannak ortodox akusztikus dobosok, akiknek semmiféle villanydob nem felel meg, de a nagy többség szívesen leül elektromos szett mellé is, ha azt megfelelőnek találja.
     A legalapvetőbb követelmény természetesen a hangminőség. A dob nem szólhat visszafogottan, fojtottan, vissza kell adnia azt a dinamikát, amit az eredeti akusztikus hangszer képes produkálni. A lábdobnak nagy energiát kell kiadnia, a pergőnek karakteresnek kell lennie, a cinek hangjának árnyalatait pedig minden részletre kiterjedően reprodukálni kell. A jó mintavétel természetesen nagyon fontos, így az ember nyilván először a modulban található gyári dobhangokat és az azokból felépített készleteket nézi végig. Elmondhatjuk, hogy a 2BOX igen gondosan mintázott, kiváló hangokkal népesítette be a készülék memóriáját, így a legkülönfélébb stílusokban munkálkodó dobosok azonnal ki tudnak választani szuper készleteket, és játszhatnak pár másodperccel a bekapcsolás után. Azonban talán nem is igazán az a lényeg, hogy gyárilag mindjárt kiváló hangokat találunk a modulban, hanem az, hogy képes a modul a kiváló D/A-k és analóg áramkörök révén valóban maximálisan részletgazdag és dinamikus megszólalásra. Ettől kezdve csak rajtunk múlik, hogy mit töltünk bele.
     Ugyanakkor igen lényeges szempont a szerkeszthetőség. Ha valaki csereberélni akarja a készletben található dobokat, vagy teljesen új összeállításra vágyik, akkor azt igen gyorsan megteheti. Ide tartozik az is, hogy a hangok paramétereinek szerkesztései is gyorsan és áttekinthetően valósítható meg, tehát az ember pillanatok alatt kiigazodik a menün. A kijelző és a kezelőszervek nagyon logikusan vannak kitalálva, tehát rövid ismeretség alatt belakhatjuk az egész szerkezetet, és innentől kezdve kezünkben van a lehetőség mindenre.
     Elektromos dob tekintetében a legfontosabb paraméterek a triggerkezeléssel kapcsolatosak. A profi gyártók itt csillogtatják meg a valódi szakmai erényeket, és itt véreznek el a kevésbé komoly modellek. A Drumit Five alapvetően duplaszenzoros, hálóbőrös testekkel kerül forgalomba, beleértve a lábdobot is. A jól elhelyezett és beállított szenzorok kulcsfontosságúak. Elmondhatjuk, hogy a 2BOX mindazt kihozta a hálóbőrös testekből, amit egyáltalán fizikailag ki lehet. Ugyanez vonatkozik a kétérzékelős cinekre is.
A lábcin pedig különleges megoldással pozícióérzékelést végez, tehát nem egyszerűen csak az alsó és felső állást közvetíti, így sokkal árnyaltabb lábcin hangzást zárt, nyitott és átmeneti helyzetekben. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy igyekeztek minden olyan hatást (káva, cinek különböző helyzetű megütése, stb) reprodukálni, ami a természetes dobhangzásban fontos. Mindazonáltal nem misztifikálták túl a triggerek paraméterezését. Viszonylag kevés beállítással kézben tarthatjuk az optimális triggerkezelést akkor is, ha kiegészítő testeket, illetve akusztikus testekre szerelt érzékelőket vetünk be kiegészítésképpen.
     Át is tértünk a testekre és a vasakra. A padok egyszerű kivitelűek és stabil felépítésűek. A hálóbőröket lecserélhetjük a megszokott ütőbőrökre is. Ennek megvan az a haszna, hogy teljesen  megszokott visszaütéseket fogjuk érezni a dobverőkön, azonban ezek már természetesen akusztikusan is fognak hangot adni, és felléphet gerjedékenység is. A lehetőség mindenesetre adott, és ez jó. A testek és a cinek rögzítése stabil, megbízható. Mint tudjuk, a dobosok utálják a szétesni akaró, gyenge bilincseket és egyéb hardvereket. Itt megnyugodhatnak, mert jól kitalált és kivitelezett minden hardver. A karám erőteljesebb játéktól kicsit bemozdulhat, de ez még messze a tolerálható szinten belül marad, a dobosokat nem zavarja. A lábcin állványát is a karámhoz rögzítették (a korábbi verzióban független volt), ezzel az egésznek fokozták a stabilitását. A dobosaink részéről időnként némi kritika érte a lábdobot amiatt, hogy a teniszlabda-szerű ütővég és a hálóbőr miatt puhának érezték a visszarúgást. Természetesen az ütőszárat és akár a lábgépet is ki lehet cserélni hagyományosra, de a hálóbőrt valószínűleg gyakran kell cserélni ebben az esetben. A legtöbben viszont elég gyorsan megszokták ezt a megoldást is. Minden dobfelszerelés esetében sarkalatosan fontos szempont a szállíthatóság. A Drumit Five esetében viszonylag gyorsan össze lehet csukni az állványzatot, és azonnal szállíthatóvá válik a felszerelés, nem kell tehát atomjaira bontani, majd fellépés előtt ismét összeszerelni, beállítgatni mindent.
     A nyitott architektúra talán legfontosabb része az USB csatlakozó. A számítógépre csatlakoztatva és aktiválva az USB kapcsolatot egyből meghajtóként fogja kezelni a gépünk a modulba épített 4 G-ás CF kártyát. Hogy ezt miért szerelték fixen a hangszerbe, arról megoszlanak a vélemények. Engem speciel nem izgat, de aki sok gyakorló nótát akar például a memóriába pakolni (merthogy azt is lehet), az lehet, hogy máris azon töri a fejét, mikét lehetne-e, illetve lehet-e nagyobbra cserélni ezt? A lényeg viszont az, hogy könnyedén rakhatunk mindenfélét erre a kártyára. Ahhoz persze, hogy dobolható anyagok kerüljenek fel, szükség van egy formátum konverzióra, és a hangok dinamikai rétegeinek összeállítására. Erre szolgál a szerkesztő program, amely másrészt a dobkitek összeállításában és szerkesztésében is segít. A szerkesztőprogram még szerintem jelentősen továbbfejleszthető, mert a jelenlegi formájában csak a legegyszerűbb funkciókat tartalmazza. Azonban a hírek szerint folyamatosan zajlik a fejlesztés, így ez, és magának a dobmodulnak az operációs rendszere is frissül. A mai világban már alapkövetelmény az elektronikus zenei eszközök világában, hogy amikor az ember megvesz valamit, akkor megvásárolja a soron következő fejlesztések használatának lehetőségét is, és ez így van jól.
    A mostani verzióban elég egyszerű effektezési séma van, valószínűleg ezen is fejlesztenek majd. Bár nem biztos, hogy annyira izgatja ez a dobosokat, mert a jelenlegi megoldással is szenzációsan szól a dob. Aki pedig speciális, sok inzertes effektre vágyik, az használhatja az egyedi kimeneteket ízlése szerinti külső effektekkel.

    A svéd fejlesztők tehát alapos, átgondolt munkát végeztek. A dobfelszerelés minden komponenséről kiderül, hogy nagyon pontosan ismerik a dobosok igényeit, és az egész rendszer az ő elvárásaikat igyekszik kiszolgálni. A tesztelésben résztvevő dobosaink összességében nagyon pozitív véleményeket fogalmaztak meg. A hangminőséggel és a dinamikával valamennyien elégedettek voltak. Nagyon jónak tartották a könnyen kezelhető, nyitott sampling fájl kezelési rendszert, és azt, hogy a gyakorláshoz szükséges dalok is betölthetők. Mindenki elismerte, hogy ugyan nem a legolcsóbb elektromos dob, ugyanakkor annyira a profi kategóriába sorolható, hogy teljesen reálisnak találták az 539.000 Ft-os árat. Láttuk, hogy a legtöbb dobost nagyon inspirálta a cucc, és szívesen magénak tudna egyet, attól függetlenül, hogy rendelkezik már egy akusztikus vagy elektromos készlettel.
    Nyugodt szívvel javasoljuk tehát a Drumit Five-ot koncertező dobosoknak a legkülönbözőbb zenei stílusokban. Otthoni gyakorlásra is nagyszerű, hiszen a hálóbőrök miatt még annyi zajt sem kelt, mint a gumipados elektromos dobok, a beépített gyakorló player és a számítógépes kapcsolat pedig nagyon rugalmassá teszi.
    De rám a dobozka hátulján levő "Made in Sweden" felirat is megnyugtatóan hat :)
   

    A Youtube-on egy csomó videót találhattok a Drumit Five-ról, pédául ezt: