A Bitzenede blog látogatói időnként úgy hihetik, hogy egy rosszul sikerült, egy részre nyomorodott szappanoperát nézegetnek. Bemutatok egy embert, egy zenekart, megnyitok egy témát, aztán ennyi, nincs folytatás. Holott természetesen nálunk és a környezetünkben is nagy sebességgel zajlanak a dolgok, és akik egyszer terítékre kerültek, azokkal szinte napi kapcsolatban állunk, és az ő dolgaik alakulását is figyelemmel kísérjük, csak éppen ritkán adódik úgy a helyzet, hogy ismét önálló bejegyzésben tudok róluk szólni. Ha kommentben írom be, az meg gyorsan alámerül. Ugyebár a blogolásnak is megvannak a szűk keresztmetszetei. Pár régebbi bejegyzés kapcsán azt szeretném röviden leírni, hogy az ott bemutatott emberek mit csinálnak most, hogyan alakultak a dolgaik.

    Két olyan fiatalokból álló csapatra is felhívtam a figyelmet, akik ügyesnek és tehetségesnek tűntek a számomra. A Téglagyári Megálló és a Soldier Side is nagyon szépen folytatja a fellépések sorát, egyre rutinosabban mozognak a színpadon, megfigyelhető a folyamatos fejlődésük, és ennek őszintén örülünk. Legutóbb a két csapat együtt lépett fel a Régióaktív Fesztiválon, amiről a Zalai Hírlap is beszámolt. A fesztivál szervezésében a Turán zenekar jeleskedett. Róluk is szeretnék majd írni.

    Ha már szóba került a vezető zalai sajtóorgánum, akkor ne feledkezzünk meg a Kocsmazajról, illetve a róluk nem rég megjelent cikkről sem, hiszen a zenekar népszerűsége egyre nő, és szép eredményeket könyvelhetnek el minden téren. Rolandékkal is várható a Bitzenedén egy kis csevegés.

    Prophecy barátunk erősen dolgozik, alkot Londonban, és úgy tűnik, hogy szépen alakulnak a dolgok. Bizony, új album körvonalazódik, de ez még titok. Nem is tőlem tudjátok. De szerintem nagyon jó lesz. Majd meglátjátok.

    Ma kaptam emailt Gert Prixtől Klagenfurtból, hogy az Eboardmuseumban megkezdődnek az őszi programok, melyekre szeretettel invitál mindenkit.

    Rendszeresen kapom a maileket az Audionamix-től is, akik lázas kutatómunkával komoly vuvuzela remover programot fejlesztettek ki, ám az év elején nagy csinnadrattával bejelentett hangszétszedő (unmixing) progijuk még mindig az 1.0 verziónál tart, az ő gyerekbetegségeivel együtt.

    Augusztusban lezajlott a Wonderland fesztivál Bélapátfalván, amin G.T. és csapata, a SpaceSheep is erőteljesen nyomult. Természetesen van már videó is erről.

    stro-B barátunk mostanában Damon Hill-t játszik, és csak bízni tudok abban, hogy amint a dolgai egyenesbe állnak, ismét mixel nekünk ezt - azt.

    Hírt adtunk a Rhino szoftszintetizátor köré meghirdetett versenyről is, ami azóta lezárult. Az érdeklődés az elég erős publicitás ellenére nagyon gyér volt. A rendező Softsynth.hu portállal együtt eléggé tanácstalanok vagyunk, hogy miért, és próbáljuk kitalálni az okokat, de nem igazán értjük a passzivitást. Mi azért változatlanul örömmel tesszük közzé, ha bárki bármilyen értelmes zenei tárgyú versenyt, vetélkedőt szervez.

    Hiszen az ilyen pályázatok és vetélkedők hozzák felszínre az olyan őstehetségeket, mint például a Bikicsunáj, amit már több, mint 1.800.000-en néztek meg a Youtube-on. Az a poén, hogy a legkiválóbb magyar előadók és zenekarok klipjei közül is kevés van, ami a milliós nézettséget átlépte.

     A TC Electronic egyszerű, de nagyszerű nyereményjátékot hirdet lájkolók részére. A faladat mindössze annyi, hogy felmegyünk az e célra létrehozott oldalukra, ami visszavezet bennünket a Facebook  accountunkhoz, ahol aztán jól belájkolhatjuk a TC csoport márkáit, majd gondosan megvárjuk a futárt, aki kihozza nekünk az értékes főnyereményt. Ez persze vicc volt, de az nem, hogy aki tényleg megnyeri, az nagyon boldog lesz, ugyanis tényleg egy komoly munkaállomás birtokába jut. A csomag a következőkből áll:

• Apple iMac Computer
• TC Electronic Impact Twin audio interface
• TC Electronic PolyTune polyphonic guitar tuner
• TC Electronic Level Pilot
• TC-Helicon VoiceLive 2 vocal effects processor
• Tannoy Reveal 601A active studio monitors
• Blue Blueberry microphone, pop filter, cable and stand
• Ableton Suite 8 software including Live 8

Ezen kívül még a további nyeremények:

• TC-Helicon VoiceLive 2 vocal effects processor
• Tannoy Reveal 601A active studio monitors
• TC Electronic Impact Twin audio interface
• Ableton Suite 8 software including Live 8
• Blue Blueberry microphone

    Manapság egyre több mindent lehet lájkolással elérni. (Azon kívül, hogy van ebben a terjedő félmagyarított szóban valami kétségkívül visszataszító :) Egyesek az ország problémáit is így kívánják megoldani:

Bízzunk a pozitív elbírálásban! :)

    A vidéki élettel együtt jár néhány nemszeretem következmény. Felénk ilyen például a rendszeres áramszünet. Ha fúj a szél, azért, ha nem akkor azért. Ha esik az eső vagy havazik, akkor azért. Ha nagy a meleg, akkor azért. Alig van olyan nap, amikor a cégnél a szünetmentes tápegységek idegesítő vonyítása egyszer-kétszer fel ne hangzana. Többnyire rövid idejű kimaradásokról van szó, épp csak addig megy el a villany, hogy az erre érzékeny berendezések (például hangszerek) meg nem hülyülnek. Mi ilyenkor pánikszerűen zárogatjuk az éppen az arcunk előtt található ezer alkalmazást a számítógépeken, kímélendő a szünetmentesek akkumulátorait, hiszen ha nagyon elhasználjuk őket, akkor a következő, esetleg negyed óra múlva jövő kimaradást talán már nem tudják áthidalni. Csomóra kötődnek a registryk a windowsokban, megkutyulódnak az adatbázisok. Csupa kellem és csupa báj.
    Ma délelőtt sem lepődtünk meg, amikor a legnagyobb hajtás közepette elment az áram, hanem szokás szerint vártuk, hogy mikor tér vissza. Aztán az egyik frissen érkező ügyfél felvilágosított, hogy nem lesz egyszerű a dolog. Egy tréler kenterbe vágta a tőlünk kb. 100 m-re levő villanyoszlopot. Na, ennél "jobb" hírrel nem is indulhatott volna a hét. Számítógépek kikapcs, Internet nincs, telefon vészüzemmódban. Maradt a vakarózós, gyalogos, kézi számlázós bürokrácia. Meg persze a stressz, mert szinte mindent a neten és a pécéken intézünk. Hiába próbáltam a notebookon a mobil netes bigyót. Normál körülmények között egész tempósan szokott menni, most kivárhatatlan lassúsággal próbált összeszedni pár nyomorult bitet az éterből.
    Errefelé elég népszerű sportág a villanyoszlopok gépjárművel való eltávolítása az út mellől. Azt is tudjuk, hogy az EON nem szokott nagy sietséggel a helyszínre rohanni a károk elhárítására. Amikor pár éve egy téli éjszakán egy Polo repült be a házunk előtt egy villanyoszlopon keresztül az árokba, akkor majdnem egy napig tartott, amíg ismét lett villany a falu érintett részén. Igaz, akkor -28 fok volt, és mindenféle trükkökkel kaparták be a kővé fagyott földbe az új oszlopot. De a legutolsó oszlop kitörésnél is majdnem 8 órát kellett várni. Nem voltunk tehát optimisták.
     Gyuri kollégámmal operatív tervet dolgoztunk ki, és felépítettük a Barátság Villanyvezetéket az EU "SMIIM" projektje (Segíts Magadon, Isten Is Megsegít) támogatásával. Ennél is fontosabb volt a szomszéd konstruktív hozzáállása, ugyanis az ő engedélyével, illetve Guru nevű kutyájának hozzájárulásával voltunk képesek megvalósítani a koncepciót. (Igen, Guru az a fekete kis puli formájú méregzsák a szomszéd udvarában). Így a lakásomtól a szomszéd birtokán át kihúztuk a kanócot, és áramot adtunk a létfontosságú rendszereknek.
    Az EON viszont ma meglepően gyorsan és nagy apparátussal megjelent, és elhárították a zavart, legalábbis az ő részükről. Ugyanis egyes telefonvonalak és a kábeltévé még mindig nem működik a faluban, de az áramszünetet kb. hét óra alatt megoldották. 
    Van ebben az egészben valami ijesztő. Olyan mértékben ki vagyunk szolgáltatva az energiaellátásnak, hogy az ilyen, viszonylag gyorsan megoldódó zavarok is nemhogy a hétfői napunkat, hanem gyakorlatilag az egész hetünket teljesen felforgatják.
     Régebben volt rá példa, hogy télen, amikor áramszünet volt, gyertyát gyújtottunk az üzletben, és vigyorogva bejelentettük az épp érkező kuncsaftoknak, hogy unplugged műsor van. Most már annyira hozzá vagyunk nőve a nyavalyás drótokhoz, csővezetékekhez és a rajtuk hordozott energiához, vízhez, információhoz, hogy a hiányuk bénítólag hat. Holott régebben a vidéki ember életében maximum egy vállrándítást ért meg az áramszünet. Legfeljebb nem néznek tévét, gondolták, illetve amiatt szoktak aggódni, nehogy a nyári melegben kiolvadjanak a fagyasztók a kamrában. Ma már teljesen más a helyzet. Egy hosszabb áramszünet vagy gázkimaradás vidéken kész katasztrófa.
    A lényeg, hogy egy kis furmánnyal úrrá lettünk a helyzeten, és zárás után nem sokkal ismét lett villany, elbonthattuk a vonalat.
 

    Nem rég az egyik gitáros srác hangszereket próbálgatott nálunk, és amikor az egyik nagy múltú gitárgyár termékeit ajánlgattam neki, azt mondta, hogy ő azokat nem szereti, mert olyan nyakuk van, mint a lapátnyél. Kicsit megütköztem a kijelentésén, mert az illető modellek gyors, jól játszható nyakukról híresek. Viszont, ha megnézitek a következő videót, akkor rájöttök ti is, hogy a "lapátnyél" nem is biztosan degradáló hasonlat ebben a témában.
    Aki tud oroszul, még több bölcsességet is felcsippenthet a kommentárból :)

    Ha nálunk egynél több billentyűs hangszeren nyomuló zenész található, akkor átlagosan egy percen belül kialakul a vita a különféle hangszerek billentyűzetéről. Kinek mi esik jól? Mennyire legyen súlyozva? Milyenek a rugók? Rendesen, tengely körül "billen", vagy csak hajlik a rugalmas műanyag? Milyen a fekete billentyűk összhangja a fehérekkel? Milyen a dinamikaérzet? A zongoristák persze a szintetizátorosokhoz képest még finnyásabbak, gyanakodva néznek mindenféle keyboardra, ami nem legalább egy mázsás instrumentumon található. Ők aztán órákig képesek elemezni a különféle gyártók zongoráinak billentését, és persze részletekbe menően kianalizálják a digitális zongorákat is.
    Nem csoda, hogy a zenészek a billentyűzetet kritizálják a legerősebben, hiszen a játék során ezzel érintkeznek az ujjak, ennek segítségével szólal meg a hangszer és kel életre a zenemű. Bevallom, hogy ennek tudatában nem teljesen tartottam épeszű ötletnek, amikor a gyártók pár éve erőteljesen elkezdték fejleszteni a mikroszkopikus kis billentyűs hangszereket, illetve számítógéphez való kontrollereket.
   A folyamatban élen járt a KORG a Nano-szériával és más kicsi hangszerrel. Ami ugye azért is érdekes, mert korábbi hangszerei esetében mindig kiemelt figyelmet kapott a billentyűzet. Például a legendás M1-est sokan mind a mai napig a spéci lemezkontaktos klavitúra miatt használják, akár midi billentyűként is. A NanoKey picike billentyűi ugyan dinamikusak, de azért elég muris rajtuk játszani. Legalábbis annak, aki normál szinti billentyűkhöz szokott. Szóval egy Chopin-etűdöt ne próbáljatok rajta előadni!
    Óriási előnye viszont, hogy simán bele lehet pakolni az átlagos notebook táskákba a gép mellé. Ahova egy ilyen befér, oda befér még egy másik is, így aztán egy ütőfelülettel (NanoPad) és egy kontrollerrel (NanoControl) kiegészítve összeáll az egész mutatvány. Ezek a kis bigyók látszólagos egyszerűségük ellenére sokat tudnak, vagyis meglepően sok funkciót, vezérlési műveletet és testreszabást eszközölhetünk velük, illetve rajtuk. Előny az is, hogy USB-ről táplálkoznak és azzal is kommunikálnak, így sem tápegységek, sem midi interfész nem bonyolítja az életünket. Szóval parányi kompakt stúdiónk lehet a notebook hordtáskájában. Persze előzetesen nem árt azért kidobálni a korábban oda költözött összeszáradt szendvicseket, alig használt tornazoknit, régi folyóiratokat, lányok esetében pedig a férfiésszel felfoghatatlan módon odakerült tárgyakat.
     Úgy tűnik, hogy ezeknek a miniatűr zenei munkahelyeknek egyre nő a népszerűségük. Sokan úgy fognak neki a zeneszerkesztésnek, hogy tényleg kicsike hely áll rendelkezésükre. Mások gyakran költözködnek, vagy utaznak. Értelemszerűen a fiatalok, különösen pedig a diákok körében hódít a kicsi, hordozható berendezések divatja. De ismerek olyan idősebb zeneszerzőt is, aki gyakori hosszú utazásai alatt komponálással tölti az időt, majd hazaérve véglegesre csiszolja az ötleteket az otthoni számítógépen. Azt is látom, hogy sokaknak ez az első lépés a zeneszerkesztés útján. Érdekli őket a zenei szoftverekkel végzett munka, de nem akarnak még komolyabb hangszerekbe vagy készülékekbe beruházni. Az egérrel egy virtuális keyboardon való prüntyögéshez képest pedig már ezek a kis jószágok is nagy előrelépést jelentenek.

   Az AKAI is megjelentette nemrég a "laptop kompatibilis" zenei cuccait. Az LPK 25 egy kétoktávos keyboard. A billentyűzet jobban hasonlít a megszokott minibillentyűzetekre, mint a NanoKey, de emiatt egyben kevésbé lapos is. Funkcióiban szintén eléggé  fejlett, akárcsak az LPD 8, ami egy pad-ekkel és kontroller potikkal ellátott kis jószág. Az ütőfelületek egyben aszignálható nyomógomb funkciókat is elláthatnak, ezáltal is bővül a használati lehetőségek köre.
    Sokan erős ellenérzéssel viseltetnek ezekkel a kis ketyerékkel szemben, de lássuk be, hogy azért sok esetben igen praktikusak, és olyan helyzetekben is lehetővé teszik a zenélést, komponálást, zeneszerkesztést, amikor másként eszünkbe se juthatna, hogy kedvenc hobbinknak hódoljunk. Az egy másik dolog, hogy nem szabad túl komolyan venni őket. Bár, nekem ezek még mindig jobban bejönnek, mint a manapság gombamódra szaporodó iPhone vagy iPad alkalmazások, melyek az érintőképernyő felületét használják billentyűzetként vagy kontrolfelületként. Persze tudjátok: ízlések és pofonok...
    Végül nézzétek meg, hogy Jordan Rudess hogyan bohóckodik egy NanoKey-vel!
 

    Egyik volt főnököm szokta mondani, hogy ha egy probléma három nap alatt nem oldódik meg magától, akkor az nem is igazi probléma. Ez a bölcsesség valószínűleg igaz volt húsz évvel ezelőtt, azonban úgy tűnik, hogy mára megcsappant az igazságtartalma. Vagyis, ha egy ügyet ma nem intézek el, az tuti, hogy holnap durván szembe jön velem, és fokozottan belém köt. 
    Láthattátok, hogy az utóbbi időben megritkultak a Bitzenede blog bejegyzései. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fejemben ne lenne ezer aktuális téma, csak éppen időm nincs normálisan leírni őket, vagy összeszedni a hozzájuk való illusztrációkat. Amíg mi egy szusszanásra leálltunk a céggel, olyan mennyiségű intézni való, megrendelés, megválaszolásra váró e-mail, adminisztrációs feladat gyűlt össze, hogy csak lesünk ki a fejünkből.
    Szóval, mi tulajdonképpen a KIX (Kavarási Index) növekedése elől menekültünk egy kicsit el, de a KIX megmaradt, és cseppet sem oszlott el magától, amíg mi nem voltunk. Sőt, fokozódott. Ami lehet, hogy ellentmond az általános megmaradási elveknek, azonban most nem érek rá ezen agyalogni :)
    Mindig is irigyeltem azokat a blogokat, amiken látszik, hogy a szerzőik szépen, kipihenten, átgondoltan, választékosan fogalmazva írják le mondandójukat. Nos, a Bitzenede nem ezek közé tartozik. Rendszerint kutyafuttában készül minden, és örülök, ha a kifejezetten közérdekű, vagy nagyon aktuális dolgok időben kikerülnek. Szeretnék folytatni pár korábban elkezdett témát, és amint említettem, van egy pár izgalmas új dolog is a terveim között, de ezek többnyire terebélyesebb történetek, amiket darabokban fogok postolni.
    Stay tuned! :)
      
 

A 6581 - es dícsérete

- Fiam, készen vagy már a matek házival?

Flííítty - flüüütty - flööötty - placcs!

No more lives ! * ! * ! * !     Try again ?

- Jaaaj, anya! Ha nem zavartál volna meg, már elértem volna az ötödik szintre!

    Időgépünkkel ismét a '80-as évek második felében  vagyunk, amikor a népek a többé-kevésbé átjárható határokon át Trabanton, Ladán, Skodán meghódítják az osztrák fővárost, és boldogan cipelik haza a Commodore 64-est, melyért idehaza a szaküzletekben az említett autók új árával egyező pénzt kellene leperkálni, odakint azonban egy-két havi fizetésből már simán megvehetők. Azt persze akkor senki sem képzelte, hogy a kemény pénzekért beszerzett gépek egykor majd ajtókitámasztóként, vagy veszélyes hulladékként végzik.
   A Commodore 64 bizony forradalmat csinált, akárhogy is nézzük. Nekem akkoriban már megvolt a saját gyártmányú Z80-as gépem (egyik ismerősöm szerint ezek nem home-made, hanem home-bug computerek voltak), de a magamfajták nem bírták kikerülni a C64-et semmiképpen sem.  Bármilyen blődnek hangzik is, akkoriban adatbáziskezelő programokat szerkesztettem igencsak komoly felhasználásokra, még a pre-IBM PC korszakban. Az akkori  munkahelyemen kiemelt beruházásként vették meg a C64-et mindenféle perifériákkal, többek között a spéci 1M-ás (!) floppy meghajtóval, mely valami furmánnyal került be az országba, mert durván Cocom-listás volt. Mitagadás, az ebédszüneteket enyhén meghosszabbítva, amíg a kollégáim az ebédlőben pletykálkodtak, ki szoktam próbálgtani a haveroktól kapott Commodore játékokat, de sohasem váltam a rabjukká, mint egy - két ismerősöm, akiket feszítővassal lehetett csak elhúzkodni a joysticktől.
     Számomra a nagy élményt a játékokat kísérő zenék és hangeffektusok jelentették, hiszen az akkori gépeken a hangkeltés még nagyon elhanyagolt dolog, a perifériák perifériája volt. A Commodore 64-be pedigegy cél IC-t szereltek, a ma már legendás SID - et. A SID polgári neve 6581-es volt, és a programozásáról külön könyv jelent meg, amit persze azonnal megvettünk horrorisztikus pénzekért.
    Akkoriban én már éjszakánként a C64-hez való midi interfész paneljait marattam vas-kloridban vagy hidrogén-peroxid - sósav elegyében, attól függően, hogy épp milyen kemikáliákat tudtam beszerezni. A szekvenceres-szintetizátoros kísérletezés bűvöletében a SID-re annyira nagyon nem is figyeltem, pedig ez a kis vacak rettenetes dolgokra volt képes, többek között az említett játékzenék megdöbbentően jó minőségű megszólaltatására. Még mindig van egy üzemképes C64-em, és ha nagy ritkán előkerül, mindig megállapítom, hogy a hangkeltő chip az nagyon ott van.
    Annak idején külön művészeti ág volt a látszólag ostoba kis chipből ezeket a nagyon ütős melódiákat kicsalogatni. Az elmúlt időszakban többen is készítettek SID-en alapuló szintetizátort, illetve hangmodult. Valamiért tehát a SID-hang beleivódott a XX. századi elektronikus zenei hangzásvilágba. Ne felejtsük el, hogy a SID tervező gárdáját Bob Yannes vezette, akinek a neve később az Ensoniq-kal fonódott össze. (De kár, hogy erről a cégről is már csak múlt időben beszélhetünk). Szerintem a C64 azért is érdekes szerkezet volt, mert egy csomó fiatal srác figyelmét a hangszintézisre irányította, és közülük páran nagyon profikká váltak később.
     Akkoriban tehát a nagy mágia abban állt, hogy egy adott zenét, legyen az meglevő kompozíció, vagy direkt a C64-re megírt darab, miként juttattunk be a chipbe, hogy úgy szóljon, mint ahogy szeretnénk.  Van egy zenekar, akik megfordították az irányt, és úgy ítélték meg, hogy a ma már klasszikusnak nevezhető játékok zenéi közül vannak annyira profi alkotások is, hogy megéri őket "rendes" zenekari hangszerelésben színpadra vinni. A SIDrip Alliance már azért is figyelmet érdemel, mert a weboldaluk nagyon jóra sikeredett :)
     A figyelmetekbe ajánlom az oldalon található hangzó anyagokat és videókat, melyek a közelmúltban készültek az "Árok Party" nevű rendezvényen. Bizony, a videókon Kovács Zoli barátunk előtt láthattok egy  KORG Karmát és egy MacBook-ot. Az adatirány KARMA - > Mac, tehát ne tessék pléhbekkelésre gondolni! Hamarosan Budapesten is fellépnek a srácok, aki teheti, nézze és hallgassa meg a csapatot!

    Cégünk jelenleg Dalmáciában végez tudományos kutatást. A projekt célja a kabócák hangkeltésének pontos megismerése, sampling anyagok gyűjtése, a hangkeltés matematikai modelljének kidolgozása, továbbá a koraesti tengermorajlás hangjának spektrális értékelése speciális FFT algoritmusok segítségével.
    Félretéve a hülyeséget: nyaralunk. A hír ügyfélkörünk egy részét traumásan érintette, mert hozzászoktak, hogy valamilyen módon mindig tartottuk a frontot nyáron is, öt éve nem volt leállás. Az elmúlt igen keményen átgályázott időszak után azonban be kell valljuk, hogy nagyon elfáradtunk, és úgy döntöttem hogy felelevenítjük a korábban szokásos nyári közös turnékat, amikor egy kicsit kitisztult fejjel, a napi robot épp égető gondjaitól némileg elvonatkoztatva meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Ilyenkor igazából nem sokat nyomasztom a kollégáimat a szakmai nyavalyákkal, van belőlük elég  az év maradék 360 napján is. Azt azonban nem tilthatom meg nekik, hogy zenei érdeklődésüket kielégítsék a vakáció alatt is.

A minap átruccantunk Primostenbe, ami egy kedves kis dalmát városka:

    A kisváros tele van mindenféle galériával, bigyóbolttal, a különféle kávézók, vendéglők, fagylaltozók és egyéb vendéglátóipari egységek pedig háromdimenziós szövedéket alkotnak, melyből a turista elég nehezen tud kiszabadulni. Ja, ha tehetitek, yachttal menjetek, mert a kikötőben mindig van szabad hely, a parkolás viszont krimi. A városkában találtunk rá a "Gallery Art of Metal"  nevezetű boltocskára, aminek már a portálja is azt sugallja, hogy a metál zene kedvelői valószínűleg új dimenziókat fedezhetnek fel fémesség tekintetében, ha ide betérnek.
   Az üzletben mindenféle kiállított tárgy fémből,  leginkább acélból készült. Van itt minden: járművek, épületek, szobrok, használati tárgyak, funkció nélküli izék, művészi alkotások és giccsek, jópofa, meghökkentő és bizarr alkotások. Egy biztos, hogy a művészek (vagy gyártók, ki hogy nevezi őket) nem voltak híján ötletességnek és szellemességnek. Találtunk jó néhány zenei tárgyú portékát is, például ezeket itt:

Van itt kérem hatlapfejű gitáros és metál DJ, de készítettem egy csomó képet dobosról, énekesről és énekesnőről, harmonikásról, meg mindenféle egyéb zenész szerzetről is. A dizájnerek tehát igencsak fontosnak tartották a zenei világ megjelenítését :)

Kicsit tovább sétálva a kacatboltok között Gyuri kollégám fia, Zoli bukkant a következő csemegére. Igazi hardver szekvencer gyűjtemény. Nincs operációs rendszer, sem floppy, sem pendrive. Nincs fagyás, a tempó szabadon választható, szóval nagyon fejlett technológiát képviselnek. Vintage, mint az állat. Az kicsit aggasztott, hogy nem volt rajtuk hologramos MAHASZ matrica, azért gyorsan leállítottam a kísérletezést velük :)
  

    Amikor a Sülyi Péterrel készített beszélgetés után hazafelé autóztam az Őrségből, egy régi Omega szám járt az agyamban. Tudjátok, van az úgy, hogy az ember hall egy számot, az befészkel a fejébe, és akkor napokig vagy hetekig ott motoszkál. A "Kemény játékot"  pár nappal korábban hallottam valamilyen rádióban. A szövegre nagyjából emlékeztem még régről.  Az "Arc" című album megvan persze hagyományos LP-n, a szöveget pedig az Omega oldalán is meg lehet találni, sőt, akár le is lehet ott játszani a dalt. Az jutott eszembe, hogy Péter 1981-ben, amikor ezt a szöveget írta, látnokként vetítette elénk a mai, értelmetlen és ostoba csatározásokkal bőven telerakott korunkat.

    A számhoz még annyi adalék, hogy emlékszem, amikor annak idején megjelent a lemez, dög meleg nyári időben málnát szedtünk a bátyámmal a kertben. Felét a kis műanyag vödörbe, felét azonnali érzékszervi vizsgálatra. Az egyik kerítésláb tetején ott egyensúlyozott a kis piros Sanyo zsebrádió, amit még valami tanulmányi versenyen nyertem. A bátyámmal azon sápitoztunk, hogy itt szenvedünk a kertben a tüskés málnabokrok között, ahelyett, hogy jó minőségű felvételt csinálnánk a friss Omega albumról  bemutatott pár számról a jó hűvös, és kábelekkel gazdagon behálózott szobánkban. De hát a málna  finom volt, délután pedig bebicikliztem az egyik egerszegi boltba, ahol már meg tudtam venni a lemezt. Megállapítottuk, hogy ennek a Sülyinek tök jó szövegei vannak. Akkoriban még a frakcionált vákuumdesztillációs kolonna viselkedését leíró számítógépes modellek fabrikálása és az otthoni elektronikai barkácsolás kötötte le minden időmet, honnan is sejthettem volna, hogy egyszer majd személyesen is ismerni fogom őt, meg még sok mindenkit a magyar zenei szcénából.
    Így jött ki a lépés. Eggyel kevesebb olajfinomító, ellenben eggyel több hangszerbolt lett  az országban. :)
 

    A KORG Karma mindig is az egyik legkedvesebb szinti volt számomra. Izgő-mozgó, élettel teli hangjai a kreatív billentyűsök számára elképesztő lehetőségeket kínálnak. Bár az alap Karmát már jó ideje nem gyártják, a KARMA funkció megtalálható a komolyabb KORG szintetizátorokban, pl. az Oasys-ben illetve az M3-ban. 
    A KARMA a "Kay Algorithmic Realtime Music Architecture" szavakból összerakott rövidítés. Aki nem ismerné, annak annyit érdemes róla tudni, hogy egy meglevő hangszer hangkeltésére alapozva mindenféle rafinált, mozgó hangzási struktúrákat tudunk létrehozni. Egy billentyű lenyomásakor nem csak egyszerűen megszólal egy hang, hanem elindul egy időbeli folyamat is, aminek a lefutását nagyon sok paraméterrel tudjuk befolyásolni. Szokták azt mondani, hogy olyan, mint egy nagyon fejlett arpeggiator. A KARMA azonban ennél sokkal több. A segítségével a színpadon vagy a stúdióban élőben csinálhatunk olyan komplex hangzásokat, amelyek korábban számítógép vagy szekvencer nélkül elképzelhetetlenek voltak. Lehet vele persze borzasztó dolgokat is művelni, de hát mint minden zenei tevékenységhez, ehhez sem árt egy kis zenei ízlés és mértéktartás :)

    A KARMA kiagyalója nem más, mint Stephen Kay, aki a Karma-Lab Technology nevű cégének az elnöke is egyben. A mellékelt képen látható konszolidált úriember ne tévesszen meg senkit, igen képzett billentyűsről, van szó, aki mellesleg mérnök és programozó, és aki korábban több hangszergyártó cégnél (pl. KORG) fejlesztőként már beírta a nevét a Nagy Villanyzene Könyvbe. (Ha lesz egyszer ilyen.)

     Stephen mindemellett egyértelműen jó fej is. Egyszer a Frankfurti Vásáron volt szerencsém egy kicsit kifaggatni karmailag. Nagyon segítőkész és közvetlen fickó. Néhányszor azóta is megkerestem különféle ügyes-bajos dolgokban, és mindig azonnal és nagyvonalúan segített ezek elintézésében. Újabban az OpenLabs cég észére is fejleszt, mely körül most épp tulajdonosváltási akciók zajlanak.
     Most egy új hangkészlettel jött ki az M3 és az M50 tulajdonosok nagy örömére. A "Reincarnated" nevű sound set valóban új dimenziókat nyit meg e hangszerek számára. A sound set szlogenje: "The closest you can come to Nirvana without dying first!" :)

Páran itt felszisszenhettek egy kicsit, hogy oké, rendben van, hogy az M3-ba betöltöm az új kombi hangkészletet, és működni fognak a KARMA funkciók, de hogy jön ide az M50, ami nem is tartalmaz KARMÁT? Nos, ha az ember egy számítógéppel kapcsolja össze a KORG M50-et, és a gépen elindítja a KARMA szoftvert, akkor az M50 is megkarmásodik, a betöltött KARMA-képes hangzások épp úgy működni fognak, mint az M3 esetében. Mivel az M50 tartalmazza az M3 ban levő multisample-ket, a dolog teljesen csont nélkül működik. Az M50-hez való KARMA program is megvásárolható a Karma-Lab oldalon. Hogy miről is van szó, arról bőséges hangzó információt találunk Stephen Kay oldalán, illetve a következő videón:  

Ezt az üdvözletet pedig Stephen küldte a magyar KARMA felhasználóknak. Nem sokan vannak, de lelkes kis táboruk folyamatosan gyarapszik.