Ha a hörnyékbeli együtteseket sorravesszük, semmiképpen nem hagyhatjuk ki a Hétrét zenekart. A részben zalai, részben vasi csapatban az évek során számos átalakulás történt, de az alapvető zenei koncepció nem változott. Népzenébe, vagy mondhatjuk, hogy világzenébe visszakapaszkodó zenei gyökerek mellett sokféle hatás tükröződik a számokban. Valamennyien igen jól képzett és sokoldalú muzsikusok, akik vidám, felszabadult hangulatú koncertjeikkel gyorsan megnyerték maguknak a környékbeli közönséget. Az utóbbi években számos nagy fesztiválra (pl. Sziget) is meghívást kaptak, és a környező országokban is sikerrel lépnek fel, de mindezek dacára úgy gondolom, és nem csak én vagyok így ezzel, hogy erősen alulreprezentáltak a hazai zenei életben.

    Az együttes jelenlegi tagjai: Hochrein Judit (furulyák, ének, harmonika), Tóth István
(gitárok, bodhrán, dobok, ének), Varga Veronika (ének), Kardos Endre Bozi (fuvola, furulya, ének, AKAI EWI-4000 fúvós kontroller, továbbá ő a ceremónia- és mókamester), Kása Ilka (hegedű, ének), Óvári Miklós (gitárok, gitárszintetizátor), Szantner László (basszusgitár), Lőrincz Tamás (ütős hangszerek), Radics Igor (ütős hangszerek). A koncerteken és a lemezeken elhangzó saját kompozíciók és feldolgozások a zenekari tagok sokféle zenei irányulását tükrözik. Sajnos a neten nincsenek róluk igazán jó minőségű videók, de azért a weboldalukon találunk pár wmv-t. Tessék inkább elmenni a koncertekre, mert érdemes!

   Amikor Zeneszerkesztő Kiscsávó elkezd Nagy Menő stúdiós nyakára járni, akkor sutyiban kifigyeli a technikáit, módszereit, szépen összegyűjt minden információt. Kifaggatja a mikrofonokról, keverőkről, kábelekről, outboard cuccokról, effektekről, szoftverekről és egyebekről. Szép lassan összeáll a fejében a kép a hangrögzítésről, a keverésről meg az utómunkákról. Mindent megért, de azt csak sokára meri megkérdezni, hogy miért van szükség a méregdrága stúdiómonitorokra. Ekkor Nagy Menő összeráncolja a homlokát, sóhajt egyet, hogy "ja, akkor mégsem igazán érted az egészet..."

    Magam is eleinte szörnyülködtem az ötlettől, hogy a számítógépes zenei munkákhoz a megszokott, egyébként tisztességes hifi hangfalaimhoz képest miért is kellene valami tízszer annyiba kerülő monitor. Aztán lehetőséget kaptam egy hétre kipróbálni vagy négy pár monitort, és meghatározóan fontos tapasztalatokra tettem szert.

   Bizony, a hanggal dolgozó ember legfontosabb eszköze (a fülén kívül) a hangfal, amin a nyersanyagokat, a közbülső stádiumban levő munkaanyagokat és a végterméket hallgatja, keveri, értékeli. Míg a zenehallgatásra szánt hangfalakkal szemben az a követelmény, hogy "szépen" szóljanak, a monitor hangfalakkal kapcsolatban a legfontosabb kritérium, hogy "igazat" szóljanak. A monitoron az összes apró részletet, hibát, zajt, torzítást ki kell hallanunk. A teljes hangfrekvenciás sávban egyenletesen kell sugároznia, vagyis nem lehetnek a frekvenciamenet görbében nagyobb hegyek és völgyek. Ráadásul, mivel alig 1 - 2 méterre helyezkednek el a fülünktől, úgy kell az akusztikai lesugárzást produkálniuk, hogy a hangmérnök fülénél legyen az optimális hallgatási pont (sweetpoint). Ezért közeltéri monitoroknak is nevezzük ezeket a hangfalakat. További követelmény, hogy maguk a dobozban levő hangszórók ne komprimálják a hangot, tehát egy, a munkához megfelelő hangossági szintig ne végezzenek járulékos dinamika kompressziót.
    A fenti követelmények nagyon durvák. A házi hifire szánt falak gyártásakor gyakran alkalmazzák az "ápol és eltakar" elvet. Vagyis a beépített hangszórókat, hangváltókat, láda konstrukciókat úgy hozzák össze, hogy a végén egy kellemesen megszólaló hangfal álljon össze, nem baj, ha vannak benne frekvenciamenet ingadozások, sőt, tudatosan úgy hozzák össze a paramétereket, hogy a lehetőség szerint mindenféle zene jól szólaljon meg rajta. Na és természetesen ne kerüljön egy vagyonba.
    A monitor hangfal egy műszer. Ha a műszer nem azt mutatja, mint amit mérnünk kellene, akkor eldobhatjuk. A monitor hangfallal szemben is precíz, részletező hangvisszaadás az alapkövetelmény. Ebbe beleértjük azt is, hogy a sztereó, vagy mostanában egyre gyakrabban a surround teret is pontosan le kell képezniük. Természetesen a stúdiómonitorok között is hatalmas különbségek vannak. Manapság rengeteg házistúdióba való kis hangfalat lehet kapni, de ezek egy része minőségileg elég gyatra. Vagyis nem is olyan biztos, hogy egy jó hifi hangfalhoz képest lényegesen jobb eredményt várhatunk tőlük? Ezekre a kérdésekre vissza fogunk térni, mert a témáról nagyon sokat lehet beszélni, meg érzékelem is, hogy számos ember vár tőlünk valamilyen tuti megfejtést a kérdésre.
    Előzetesen csak annyit, hogy a megfejtés a "fülünk - lehallgató helyiség - monitorfal minőség - monitorfal elhelyezés" dimenziók által meghatározott rendszerben található. Ezeknél a ládáknál nagyon fontos az is, hogy hová és hogyan helyezzük el őket.  Olvassuk el a gyártók ajánlását, és lehetőleg ragaszkodjunk is hozzá, mert a rosszul pozicionált monitor hangfal legfeljebb jól mutat a stúdió fényképén, de vajmi kevés hasznát vesszük a munkánk során. A házi célra szánt nearfield monitoroknál a gyártók arra számítanak, hogy a felvevő helyiség ablaka és a keverőpult között (jobb helyeken a meter bridge fölött) futó párkányra rakjuk a dobozokat. Kisebb házi projekteknél pedig a munkaasztalunk fölött futó konzolra, esetleg magára az asztal lapjára kerülnek. Igen ám, de hogyan? Arra mindenki gyorsan rájön, hogy az nem jó, ha csak simán rátesszük a bútorlapra. Ezért aztán mindenféle dolgokat alá szoktunk rakni. Néhány alátét: hullámkarton, préselt habszivacs (mint amilyent bizonyos számítógép alaplapok dobozában találhatunk), habszivacs tömb, gumilap, könyv, meg még mindenféle marhaság. Mivel ezáltal megváltozik a hangfal doboza és a bútorlap közti akusztikai csatolás módja, mindenféle alátét más hangot eredményez. Lehet kísérletezni!

    A Dynaudio kitalált erre egy okos megoldást. Forgalomba hoztak egy egyszerű, de nagyszerű alátétet, aminek az "Acoustic Foam Pad" nevet adták. A fémlemez alján vastag, 4 cm-es akusztikai szivacs réteg van, nyilván abból a típusból, amit optimálisnak találtak a gyárban erre a célra. Ugyanis millióféle akusztikus csillapító hab létezik. A lemez felső részét gumiszerű réteg fedi, ami védi a falat a csúszástól és a karcolásoktól is, meg természetesen részét képezi az akusztikus csatolásnak is. Az alátétet elsősorban a BM5A monitorokhoz tervezték, de nem csak ehhez jó, mert szinte az összes házi célú monitorhoz eredményesen használhatjuk.
A képen épp egy jó öreg, békebeli (még amerikai) Alesis Monitor One látható rajta. A méret is stimmel, bár akkor sincs baj, ha kicsit nagyobb a rárakott fal, tehát akár a 8"-os hangszórókkal szerelt ládák alá is jó lesz ez a megoldás. Akit érdekel, nálunk megnézheti az alátéteket!
 

   Miközben szélmalomharc jellegű küzdelmet folytatunk a kínai gagyi hangszerek ellen, és időnként ki is akadunk harc közben, fél szemmel azért mindig vizslatjuk az olcsó árfekvésű tartományt is, hátha találunk benne valami használhatót. Most éppen a hongkongi gyártmányú Medeli m10-et vetettük egy laza tesztelés alá. A céget 1983-ban alapították, és talán ők jöttek rá először arra, hogy a zenei piacon sikeresek lehetnek, ha olasz csengésű nevet választanak :) Aztán ebben később igen sok követőre találtak.

   De nézzük vizsgálódásunk tárgyát, az m10-et! Korábban is forgalmaztunk már olcsó Medeli keyboardokat, így nem túlzottan nagy elvárásokkal bontottuk ki a hangszert, mely ránézésre kicsit emlékeztet a korábbi M1 nevű modelljükre. (Nem keverendő össze a KORG M1 szintetizátorral!) A hangszer külső kialakításában nincs semmi extra, az ebben a kategóriában szokásos műanyag izé. Az első kellemes meglepetést a billentyűzet okozta. A régebbi modellhez képest lényegesen finomabb billentésű. A fekete billentyűk ugyan kicsit furán billennek, de elképzelhető, hogy ha bejáródik, akkor homogén billentésérzetet kapunk. De így sem vészes. A szintihez kapunk egy tápegységet is. Ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy valószínűleg kifizettük volna azt a kb. 30 Ft többletköltséget, ami lehetővé tette volna, hogy a tápegység vezetékét fél méterrel hosszabbra szabják. Ugye, itt Európában előfordulnak 180 cm-es fickók is, sőt billentyűs kosárlabdázók is :) Na mindegy, feltalálták már a hálózati hosszabbítót, ezen ne morfondírozzunk. A kijelző elég nagy, a szokásos információkat láthatjuk rajta. Háttérvilágítás nincs rajta, de hát nem is színpadra szánt hangszerről van ugye szó. A hangerőt + és - gombokkal szabályozhatjuk. Ez a megoldás jó, mert nem fog recsegni a hangerő poti, ugyanakkor sokan nem szeretik (pl. én se), és úgy érzem, hogy a hangszer van olyan minőségű, hogy megérdemelt volna egy hangerő potit.

   Bekapcsolva a második kellemes meglepetés a hang miatt ért bennünket. A korábbi modellhez képest sokkal jobban kidolgozott, természetesebb hangszíneket tartalmaz az m10. Talán a gitárok sikerültek kicsit műanyag ízűre, a többi egészen használható. Itt persze ne egy KORG Oasys-szel vagy egy PA2X-szel tessék összevetni a cuccot, maradjunk csak a saját kategóriájában. A készülékre nincs feltüntetve, de a hangszínkészlet tulajdonképpen egy kibővített GM garnitúra. Így alkalmas lehet arra, hogy Standard Midi File-okat szólaltassunk meg rajta. Na, és itt jön be a másik érdekesség: az USB csatlakozás. A számítógépünk azonnal, driver installáció nélkül felveszi az USB-s midi eszközt, aztán egy perc múlva már használhatjuk is. (Csak megjegyzem, hogy aki jót akar, az először kihúzott tápegységgel dugja össze a szintit a PC-vel, aztán dugja be a tápot, majd ezután kapcsolja be a hangszert. Ha ezt betartja, akkor hosszú életű lesz a számítógépe és a Medeli szintije is. Az okokról itt írtam.) Lejátszottam egy csomó SMF dalt a számítógépről, és azt lehet mondani, hogy a jól megírt nóták egész meggyőzően szóltak. Ja, ehhez még egy dolgot hozzá kell tenni. A saját hangszórókkal a szintinek nincs túl jó hangja, mondhatnánk, hogy van benne egy kis "hangosbemondó sfx", de fejhallgatóról, vagy külső hangrendszerről meglepően kulturált összhangzást tud produkálni. A korábbi modellre jellemző zaj is eltűnt. 

    A stílusokról és az előre betáplált dalokról nem sokat mondanék. Nagyjából megfelelnek a keyboard kategóriájának. Ha elfogadjuk, hogy a benne levő techno az techno, akkor túltettük magunkat az előítéleteken :) Vannak még egyéb szolgáltatások is a szintin, de ezeket nem részletezem, mert ha valakit érdekel, akkor megnézheti a gyári speckókat, bele is hallgathat, sőt letöltheti a user manualt is.

   Jobban érdekelt bennünket az, hogy mennyire alkalmas midi keyboardként, hiszen nagyon sokan az USB csatlakozón és az áron fellelkesülve annak fogják használni. (Félreértések elkerülése végett érdemes elmondani, hogy itt az USB-n csak sima midi kommunikáció zajlik, hang tehát nem megy át.) Nos, ilyen célokra csak azoknak lesz jó, akik nem akarnak real time kontrollereket használni, mert az ugye nincs rajta. Van ellenben saját GM hangkeltése, ezért igen egyszerű és olcsó megoldást kínál azoknak a tömegeknek, akik a notebookjukra egy egyszerű, de elfogadható hangú midi keyboardot keresnek. Midis zeneszerkesztő programjainkhoz nagyon jól fog illeszkedni, nem kell midi interfész, és ha valaki ezzel a hangminőséggel beéri, akkor nincs szükség első körben profi hangkártyára sem. Egyetlen apró, de bosszantó dolgot felejtettek csak ki a hangszerből. A Midi Local OFF funkciót. Emiatt persze tudunk azért szekvencer programokkal dolgozni, csak a nagyon kényelmes és bevált módszer helyett kézzel kell majd kapcsolgatnunk a hangszíneket, és oda kell figyelnünk egy pár beállításra, hogy összejöjjön a produkció.

    Mindent összevetve a hangszer bőven megéri az árát. Ha valaki ebben az árfekvésben szeretne 5 oktávos, dinamikus billentésű, GM hangkeltésű USB-s szintit venni, akkor máris megtalálta a megfelelő modellt. Az aktuális bolti kondíciónkat a Syncopa oldalon találjátok.

   Megnyílt az idei MusikMesse. Az idei kiállítás jelmondata: Mission for Music! Ami azt illeti, a MusikMesse hatalmassága és fénye az utóbbi években alaposan megkopott. Három tényező játszik ebben szerepet. Az első és legdurvább a válság. A showbizniszt nagyon durván pofonvágta a gazdasági és pénzügyi válság. Ugyan már felfele tápászkodik, de még anélkül is csillagok keringenek a feje körül, hogy ezt lézereffekt idézné elő. A második tényező a "kínaizálódás". Mivel mindent Kínában gyártanak, van már kínai MusikMesse is, ami ugye nekünk fából vaskarika, de a piacot így mindjárt megosztja. A harmadik tényező pedig a mi lustaságunk, ami kombinálódik az Internettel. Amióta az ember a neten is be tudja cserkészni az újdonságokat, azóta sokan gondolják úgy, hogy nem tülekednek a standok körül, nem lökdösik odébb az áhított hangszer mellől a régóta ott totyorgó vásárlátogatókat, nem hagyják magukat odébb lökdösni, mikor épp csak pár perce próbálgatnak egy hangszert, nem járják véresre a lábukat a hatalmas csarnokok között, hiszen két kattintás az egérrel, és máris tudhatunk mindent. Vagy nem. Pont ez a rész hiányzik. A tömeg, a beszélgetések a gyártók embereivel, hangszerekről dumálgatni ismeretlenekkel a standokon vagy a büfés pultnál, kipróbálni észvesztően drága gitárokat meg stúdiócuccokat, begyűjteni a standokról a mindenféle vackokat, majd este nagy sörözés közepette értékelni a világ hangszerpiaci eseményeit.

    A MusikMesse már valóban missziót tölt be. Számos gyártó immáron nem a kiállítástól remélt jelentős marketingérték és profit miatt megy el, hanem tiszteleg azon vásárlói előtt, akik elzarándokolnak személyesen hozzájuk. Személy szerint bízom abban, hogy a válság után ismét visszakapja a Musikmesse a régi rangját. Nekünk, európaiaknak, ez egy hatalmas buli, amit kár lenne leépülni hagyni.

    A tavalyi pangás után a gyártók idén egy halom újdonsággal jelentkeztek. Ezek egy részét már bemutatták januárban a NammShow-n Kaliforniában, Európába pedig most hozták el őket. Van egy csomó fontos újdonság, melyeknek a bejelentését kifejezetten a Messére időzítették. A számunkra legérdekesebbeket a Syncopa Fórumon mutatjuk meg.

    Két érdekes zenei versenyről is szeretném tájékoztatni a játékos és alkotó kedvű zenész népeket. Az egyikről csak nemrég értesülhettünk, ellenben gyorsan le is jár a határidő, ezért kezdjük mindjárt vele!

    Az első versenyt az IMSTA írta ki. Aki nem ismerné, a rövidítés az "International Music Software Trade Associaton" nevű társaságot takarja. Mottójuk:

Vagyis arra ösztönöznek bennünket, hogy vegyük meg a szoftvert, amit használunk. Továbbá arra is buzdítanak, hogy a legális szoftverekkel készített slágergyanús szerzeményeinket küldjük be a versenyükre, és nyerjünk sok jó dolgot. A beküldött anyagokat egy érdekes szoftverrel minősítik "kúlság" szempontjából :)

Amint látható, az AKON'S HITLAB a sokak által vitatott DHS nevű rendszerrel fogja eldönteni, hogy melyek azok a számok, amelyeknek a legmagasabb a slágergyanússági indexe. A megmérettetés egy kis pénzbe is kerül, de azért sose lehet tudni... Lehet, hogy egy szerzeményeddel így robbansz be a zenei világ közepébe.

  A következő dalversenyt pedig valószínűleg az Egerszegen pár éve megrendezett, és általunk is támogatott "Itthoni dal" vetélkedőről koppintották az ausztrál rendezők :) A feladat ugyanaz itt is, mégpedig a kedvenc városodról kell egy dalt írni. A részletes kiírást a verseny honlapján találjátok meg. A feladathoz le lehet tölteni egy teljes funkcionalitású Sequel2 - t, mindenféle hasznos kiegészítőkkel együtt. A részvétel teljesen ingyenes, és komoly jutalmak vannak. Van egy olyan lehetőség is, hogy bármelyik dalhoz lehet készíteni egy videót, és ezzel is pénzt lehet nyerni. A verseny oldalán máris meghallgathatunk néhány beküldött dalt. Itt a határidő jóval lazább: 2010. szeptember 30. Szerintem a honlap még nem működik minden funkciójában, de biztosan be fognak indulni ezek is hamarosan.

   Sok sikert a résztvevőknek a versenyekhez!

   Ma reggel a rádióban hallottam, hogy a lipcsei Blüthner gyár megkezdi a balkezes zongorák gyártását. Az ötlet a képen látható szimpatikus úrtól származik, aki Losó Géza, egy Németországban élő zongoraművész.  Az ötlet érdekes, és a megvalósítása nem túl komplikált: "csak" egy hagyományos zongora tükörképét kell legyártani. A zongoristák eléggé szkeptikus álláspontot képviselnek. Azt mondják, ha a balkezes Mozartnak vagy Rahmanyinovnak jó volt a "hagyományos" modell, jó az a többi balkezes zongorista számára is. Losó úr szerint azonban a balkezesek a nekik való zongorán sokkal jobban tudnak teljesíteni, és ha megszokják, utána már nem kívánnak visszaülni a jobbkezes modellhez.

    Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1996-ban már egy Cristopher Seed nevű angol bevetette ezt a poént, de nem váltott ki nagyobb visszhangot. Most, hogy megindul a gyártás, majd meglátjuk, hogy miként reagál a piac, mit szólnak a zongoristák és a zongoratanárok.

    A cím nem elírás. Egy olyan új hangolóról van szó, amellyel javíthatjuk gitárunk, basszusgitárunk hangolatát, ezáltal a közönség hangulatát. Na jó, nem kínozlak benneteket beteges nyelvi leleményekkel, nézzük inkább a lényeget:

    A TC Electronic megalkotta a PolyTune névre keresztelt új hangolót, mely forradalmian új megoldást, polifonikus hangolást alkalmaz. Első hallásra blődnek tűnik az ötlet, de nézzük csak, mit tud az új kütyü! Koncert közben ugye nincs sok idő a gitár hangolással bögyörészni, mert zordan néznek a zenésztársak, amikor a gitárosra kell várogatni. Persze, ha meg hamis a gitár, akkor az a baj, tehát a gitáros sohasem jöhet jól ki a szituból. A PolyTune-nal viszont tényleg baromi gyorsan be lehet hangolni. Bekötjük a gitárkábelbe. Mivel "true bypass"-os a kapcsolója, semmiféle minőségvesztésre nem kell számítanunk. Ha van egy kis szünet két szám között, azonnal hangoló módra váltunk, egyetlen mozdulattal  végigpengetjük a húrokat. A készülék jelzi, hogy melyik húr, vagy húrok hangolása ment el, elég tehát csak azokkal vacakolni. A nagy fényerejű ledek lehetővé teszik, hogy le se kelljen emiatt hajolni, mert jól látszik a húrok állapota álló helyzetből és külső fények mellett is. A cucc tehát egyszerű és nagyszerű, és az ára is rendben van, úgyhogy lesz nálunk is hamar. További magyar nyelvű infót itt találtok.

   A következő jópofa reklámtárgyat az APC blogon találtam:

   Ha már az APC-ről esett szó, ne feledkezzünk meg a Panic Girl remix versenyről sem, amiről szintén ott találtok infókat (meg okos commenteket):

http://apc.blog.hu/2010/03/18/panic_girl_midnight_remixverseny#c9141249

    Mindennap befutó kérdéseink között előkelő helyen vannak azok is, melyek a számítógép hangszerként történő felhasználhatóságát tudakolják. Az alaphelyzet általában úgy néz ki, hogy adott egy számítógép, és a gazdája valahol látta, hogy a barátja, ismerőse, vagy tök mindegy, hogy ki (nyilván a Youtube-on) billentyűzik egy kis midikeyboardon, a számítógép pedig szépen szól. Ahh! Akkor zongorázzunk a pécénken!

    Ilyenkor szoktuk mondani, hogy nézd már meg, ASIO driveres-e a hangkártyád, vagy ha nem, akkor legalább egy ASIO4ALL-al el lehet-e lavírozni valahogyan? A valósidejű megszólalásnak ugyanis ez a kritériuma. Ha nincs ASIO, akkor a Windows hangkeltő rendszere nagyon sokat fog késni. Az alap Windows kábé 750 ms-ot késik a billentyű leütése után. Ez bizony sok. Ha DirectX-et használunk, akkor lecsökkenthető a késés 50 - 60 ms-ra, de ez még mindig bántóan sok, különösen, ha valami pengetős vagy ütős hangszert akarunk megszólaltatni. Az ASIO tehát a megoldás. Megfelelő kártya + megfelelő driver + jó gép + tisztán tartott Windows = 2 - 5 ms. Ami teljesen jó érték, még akkor is, ha ez a számadat nem éppen ennyi, de erről még lesz majd szó.

    Nos, amennyiben a fenti feltételek teljesülnek, akkor meg lehet próbálni különféle szoftver hangszereket feltelepíteni a gépre, és azon muzsikálni. Alapvetően kétféle mód van. Ha valaki csak úgy zenélgetni akar, akkor a "standalone" verziókat célszerű feltelepíteni, amik mindenféle körítés nélkül egyből megszólaltathatók. Ha pedig zeneszerkesztési szándékaink vannak, akkor célszerű felrakni egy Cubase-t, mint keretrendszert, ami a virtuális stúdió minden komponensét tartalmazza, és ebbe pluginként behuzigálni a kívánt hangszereket. Szóbajöhet persze más "host" keretrendszer is, ha valakinek nincs kéznél Cubase. Már beszélgettünk arról, hogy a Cubase alá azért ugye megfelelően be kell spécizni a gépet, mert ha nem, akkor recseg-ropog, lefagy, szóval használhatatlan.

    A "csak zenélgetésre" funkciónál ez sokkal több, tehát aki mondjuk billentyűzni akar tanulni, annak bőven elég egy standalone szinti is. Igen ám, de a tapasztalat azt mutatja, hogy amelyik gépen a Cubase jól fut, tehát be van lőve a gép, azon a standalone módú szintik is tökéletesen futnak, amelyiken pedig nem tökéletes a Cubase, azon az önálló szinti modulok sem szoktak jól teljesíteni. Ezen a ponton szokott elkeseredni az emberünk, aki csak egy kicsit szeretett volna zenélgetni a nem túl izmos gépén. Asztali gépeken szoktuk ajánlani ilyenkor a régebbi Soundblaster kártyákat, mert azok eleve tartalmaztak egy egyszerű szintetizátor funkciót, így mindenféle ASIO és tuning nélkül azonnal ment a dolog, bár a megszólaló hangszerek minősége ugyebár csak a zondblöttyer szinten maradt. Alapból legalábbis, mert anno ezekbe jópofa SoundFont hangokat is be lehetett tölteni, amik között egész emberesek is voltak. De a SoundFont témát erősen elhanyagolta a Creative, ezért ez a lehetőség már eléggé lecsengett. Mindenki szoftszintiket próbált tehát használni, melyek akár ingyenes formában is nagy mennyiségben találhatók a neten. Az egyik legnagyobb szoftszinti lelőhely például a KVR Audio oldala. A legtöbb ilyen szoftver azonban vagy nem futott a gyengébb gépeken, vagy nagyon gagyi hangminőséget produkált csak. A szépen szóló hangszerek pedig drágák, és jó izmos gépet kérnek maguk alá.

A napokban jelent meg az olasz GSi cég Key Performer nevű szintijének az 1.1-es verziója. A cucc azért érdekes, mert elég jó referenciákat lehet róla hallani, ugyanakkor kicsi erőforrásigénye van. Olyannyira, hogy egy videón azt láthatjuk, amint egy Asus eeePC-n ASIO4ALL-al nyomatják valósidőben! A kis Asusra nem lehet ráfogni, hogy egy izompacsirta, tehát ha ezen elfut, akkor bármilyen mai gépen elvileg mennie kell. Nem csak az Atom proci jelent az eeePC-ben szűk keresztmetszetet, de a memória is erősen behatárolt.   Kíváncsi lettem tehát erre a progira, mert máris felmerültek konkrét érdeklődések. Az embereket fellelkesítette az olcsó, de jó szoftszinti lehetősége. A demót bárki simán letöltheti a fejlesztő oldaláról.

    Ami a gépigényt illeti, az valóban nem nagy. A demóval kapott néhány hangszín használható, de nem kell túl sokat várni tőlük. A GSi oldalról letölthető egyéb hangszínekről nagyjából ugyanezt tudom mondani. Standalone módban egy E-MU kártyával próbálgattam a hangszíneket. Érdekes módon kicsi pufferméretek mellett recsegni kezdett a hang, bár a CPU terhelés még sehol sem volt. Igaz, ennyire alacsony értékre nem lett volna muszáj lemenni, mert még jóval magasabb latencyt beállítva is elég valósidejű volt a megszólalás. Csináltam azonban egy próbát. Cubase - be VSTi-ként húztam be a hangszert. Ekkor érdekes módon egyáltalán nem volt recsegés még nagyon picikére állított latency mellett sem. Lehetséges, hogy jelenség magyarázata a négymagos prociban van. A standalone verzió futásakor csak egy magon látszott érdemi terhelés, a Cubase pedig finoman szétkente a 4 mag között. Egyébként is van még mit csiszolni a szoftveren, de amúgy mindenkinek javaslom kipróbálásra.

    A program ára 99 Euro. A kérdés valójában tehát úgyszól, hogy vegyünk egy Key Performert és egy midi keyboardot, vagy ugyanennyi pénzért inkább egy használt szintit, amihez nem kell a számítógéppel hadakozni, ha zenélni támad kedvünk? Mindenki döntse el ízlése szerint!

    Standard Midi File hibaelhárítás

    Ha statisztikát kellene készíteni arról, hogy az elmúlt 18 évben mi volt a leggyakrabban előforduló hibajelenség, amivel szervizünket megkeresték a zenészek, az első helyre bizonyosan a rosszul működő billentyűzetek és nyomógombok kerülnének. Rögtön utána jönne az a probléma, hogy "a hangszerem nem jól olvassa a midi fájlokat, vagy meghülyül tőlük".

    A '90-es évek elején a Standard Midi File kész csoda volt. Komplett zenei alapok szólaltak meg picike fájlokból. A hangszerek egyedüli tároló eszköze a floppy meghajtó volt, és egy floppyn 10 - 50 szám is elfért. Akkoriban még egyáltalán nem voltak problémák a fájlok beolvasásával és megszólaltatásával. Amit az ember megvásárolt, összegyűjtött, az bizonyosan jól is szólt, pláne, ha egy Roland GM / GS szabványú hangszerre küldte rá, mivel a zenék többségét ezekre fejlesztették akkoriban. Aztán eljött az az időszak, amikor hirtelen megszaporodtak az SMF-nóták körüli problémák, és furcsa jelenségeket kezdtek produkálni a fájlokat lejátszó hangszerek. Úgy tűnik, hogy a problémák ma is fennállnak, de mint látjuk majd, jelentős részük álprobléma. A következő dolgokat már végtelenül sokszor leírtam a saját fórumunkon, meg más helyeken is. Azonban szinte minden nap kapunk ilyen jellegű kérdéseket, ezért mégiscsak szükséges foglalkozni a témával. A problémák forrása a Windows elterjedésében keresendő, és ezt mindjárt el is magyarázom.

    Az egyik leggyakoribb kérdés a nem létező, ám gyakran használt Syncopa Helpdesk-nél így hangzik. "Vettem egy hangszert. (Általában nem nálunk vette, hanem ott, ahol 3 Ft-tal olcsóbb.) Egész eddig jó volt, de most fura dolgokat művel. Elkezdem játszani a fájlokat, aztán egy darabig megy, majd lefagy, vagyis egy idő után nem tudok több nótát lejátszani. Mi lehet a baj?" Néhány kérdés után aztán kiderül, hogy a fagyások többnyire bizonyos nóták lejátszása után következnek be, vagy akkor, amikor valamilyen dalt épp be akar tölteni a zenész.

    Ilyenkor az első kérdésünk az szokott lenni, hogy vannak-e a floppyn (vincseszteren, pendrive-on, memóriakártyán) hosszú, illetve ékezetes karaktereket tartalmazó fájlnevek? Kiderül, hogy vannak. Megkérjük az illetőt, hogy rövidítse a fájlok nevét 8 karakter hosszúra, és ne használjon a fájlnévben ékezetes betűt, írásjelet, szóközt. Ettől az egyszerű beavatkozástól a problémák 99%-a varázsütésre megszűnik. A hangszerek régebbi generációit egyáltalán nem készítették fel az ékezetes karakterek kezelésére. Azonban ahogy terjedt a számítógépeken a Windows operációs rendszer, megengedetté vált a nemzeti karakterkészletek, majd a hosszabb fájlnevek használata is. A zenészek gyorsan elkezdték átnevezgetni a nótákat a számítógépeken, majd ezeket rakosgatták ki floppyn a szintikbe. A hangszerek egy része megjelenített valami ákombákomot az ékezetes betű helyett, de azért befogadta a nótát. Más részük nem rendelkezett ekkora hibatűrő képességgel, és az ékezetes karakter kódja olyan hibát idézett elő a beolvasáskor, amire a készüléket egyszerűen nem készítették fel. Ilyen esetben a hangszer operációs rendszerének futása tévútra keveredett többnyire lefagyást eredményezve. A megoldás egyszerű volt: használjuk a régi DOS-os fájlnév konvenciót (8 ékezet nélküli ASCII karakter + MID kiterjesztés), és nem lesz baj. A mostani bejegyzés címével azt szoktuk kipróbálni, hogy egy adott környezetben képesek-e helyesen megjelenni a magyar ékezetes karakterek. Ha ezt a címet adjuk egy dalnak, akkor szinte garantáltan kifektetünk vele egy hangszert.

    A mai készülékek már azért általában jobban tolerálják a Windows által megengedett fájl nevezési rendszert. Sok szintetizátor elfogadja, és ki is jelzi a hosszabb neveket is. De vigyázzunk, mert azért nem biztos, hogy 16 karakternél hosszabbat is megesznek! Aztán néhány szinti felismeri ugyanaz "ö" és "ü" betűket, nyilván a német zenész lobbi hatására, de ez ne csábítson bennünket a hosszú ékezetes karakterek használatára! A komolyabb gyártók le szokták írni, hogy a fájlnevekben milyen konvenciókat fogad el az adott hangszer. Ezt feltétlenül olvassuk el, mert sok fejfájástól mentesülhetünk! Ha nincsenek  leírva ezek a szabályok, akkor először kísérletezzük ki, hogy mit fogad, és mit nem a hangszerünk! A legnagyobb lutri úgy elmenni egy buliba, hogy a soha ki nem próbált, "havertól kapott" nótákat ott akarjuk először lejátszani. A hangszerbe csak olyan repertoár darabokat töltsünk, amiket ilyen szempontból is teszteltünk! (Rosszmájú zongoristák szerint elég gáz az, ha valaki csak a buliban szembesül a fájl hibájával, mert akkor még annyi fáradságot sem vett, hogy meghallgassa, miként is szólal meg az adott hangszeren a nóta :)

    Az esetek kis százalékában előfordul, hogy a szigorú fájlnév szabályok betartása ellenére sem jön össze a dolog. Mik lehetnek ilyenkor a gondok?

    Az SMF dalok belül is hordoznak egy megnevezést. A fájlnév az ugyebár a lejátszó eszköz vagy a számítógép számára jelent egy információt. Azonban a dal tényleges címét, néha más adatokkal kiegészítve belső információként szokták letárolni. Ha ebben vannak "tiltott" karakterek, az is fejreálláshoz vezethet. Egy alkalmas szekvencer program segítségével gyorsan ki tudjuk javítani ezeket a problémákat is. Időnként hasonló jelenségeket okoz a számba beírt szöveg (Lyrics) is. Szánjuk rá az időt, és operáljuk meg a dalokat a saját hangszerünkre optimális formára!

    Most csak a fájlnévvel és a szöveggel kapcsolatos bajok orvoslását mutattam meg. Egy másik alkalommal majd mélyebbre túrunk a standard mid fájlok világában, mert lehetnek még más problémák is.